Felhasznált
szavak: esernyő, kulcs, kagyló
Vékony
kabátomat és egy jókora mappát szorongatva a hónom alatt sétálok a tantermem
felé. A szürke szekrényekkel szegélyezett üres folyosón egyenlőre csak mi
tanárok sétálgatunk - már ha ezt a cammogást lehet sétálásnak nevezni - ki
ásítozva, ki pedig forró kávét szürcsölve. Menet közben a csendet lépteink halk
ritmusa keveri fel, amibe a neon lámpák zúgása keveredik. Eddig erre fel sem figyeltem. - nézek elgondolkodva a plafonra. - Egész jó az üteme.
Hamar elérem a büfével szemközt
ácsorgó piros ajtót, amin a 4 B felirat már messziről virít aranyozott
színében. Szemezve vele nyitnám is az ajtót csakhogy a zár nem hogy nem
engedelmeskedik, a kulcs még el sem forog. Morgolódva a homlokomat neki
támasztom az ajtó félfának. Alig aludtam éjszaka a kipihentségtől erre még az
ajtón sem tudok bejutni... A kulcs -
jut eszembe - nem kell teljesen
belenyomni a zárba, mert görbe. Hangos kattanás jelzi, hogy igazam van. - Hát persze. Hogy is felejthettem el. -
forgatom a szemem miközben belépek az üres tanterembe, és lepakolok az
asztalomra.
Hosszan kifújom a levegőt
miközben körbe nézek. A székek egytől egyik fel vannak pakolva a zöldes színű
asztalokra, két oldalt a polcokon a könyvek katona sorban állnak, a terem hátsó
falán a névvel ellátott fogasokon pedig egyenlőre csak a por ül. Egyenlőre. - Milyen ismerős és mégis ismeretlen lett
minden a három hónap alatt.- tűnődöm el csípőre tett kézzel.- Mintha újból kellene biciklizni tanulni:
tudom hogyan működik, de elfelejtettem már hogyan kell használni.
Le
ülök a székemre.
- Te
jó ég, ez meg mióta ilyen kényelmetlen? - kérdezem fintorogva.
Kinyitom az asztal összes
fiókját, hogy párnát keressek, és hogy elő vegyem a ceruzákat, a tollakat, a
színes krétákat, a naplót és a jegyzeteimet. Miután mindent elrendeztem
előhalászom a táskámból a nyaralásról készült képet. Elégedetten az asztalra könyökölök,
összekulcsolom az ujjaimat, és kinézek a bordó függönnyel körbe keretezett
tágas ablakon. Az égen szaladgáló szürke gomolyfelhőket eltakarja egy akácfa
csúcsa. Biztosan a nyáron nőhetett meg akkorára, hogy felérje a második emeleti
ablakot. Apró zöld levelei egyre fakóbbak és bánatosan veszem észre, hogy a
csípős szél egyre jobban megkopasztja az ágait.
Hihetetlen, hogy ismét ősz van.
Tegnap jóformán még szaunáztunk a hotel szobában. Istenem, milyen jó volt az a
nyugalom és az, hogy kilométerekre voltunk a gondoktól, meg a rohanó
mindennapoktól. - nézek ábrándozva ismét a teremre - Amit perceken belül el fog
űzni az örökös zsivaj és kiabálás, a nevetgélés, a megnevelés és még
sorolhatnám. - A fa keretes képre téved a szemem. A három kockából álló
sorozatképen a férjemmel, barátnőmmel és az ő férjével épp a tengerparton
vagyunk, kezünkben különböző színű esernyőt tartva a magasba ugrunk. A kék égen
fátyolfelhők úsznak, ami mögül a nap forró sugarai fel-fel bukkannak. Ilyen
szerencsétlen csoportképet sem csináltunk még. - nyugtázom mosolyogva.
Szinte még hallom a víz súgását és a sirályok jellegzetes csiripelését, érzem a
meleg levegőt a bőrömön....
Lábunk
alatt a puha homokot a kristálytiszta tengervíz habosan nyaldossa. Mindenkinek
csokoládé színű a bőre és valószínűleg a világ legnagyobb mosolyai köszönnek
vissza rám. Aztán a következő képen már a férjemmel a lakáskulcsokat keressük,
ami az úszónadrágjából esett ki, háttal nekünk pedig barátnőm a homokban
fekszik és a lábát fogva sikítozik míg a férje egy kagylót rugdos odébb
felesége mellől. Utolsó képként a homok lett közvetlen közelről fényképezve,
mivel a kamera állvánnyal együtt feldőlt.
Ekkor két aprócska kéz hadonászva belóg a képbe.
-
Tanárnő! Tanár néni! Hahó, minden rendben? Öt perce már becsengettek.
Tessa az, az osztály egyik
kitűnő tanulója. Copfba fogott szőke haja a vállán ugrál, ahogy kalimpálva
próbálja magára vonni a figyelmemet. Monogramos zöld póló és kockás rakott
szoknya van rajta. Meglepve nézek vissza rá. A víz súgása és sirályok hangjai
egy csettintésre átalakulnak az osztály csicsergéssel vegyes nevetésévé és a
földre puffanó táskák zajával.
-
Öm... igen, Tessi. - megköszörülöm zavaromban a torkom. - Köszönöm, hogy
szóltál. Csüccs a helyedre, és kezdjük is az osztályfőnöki órát.
- Jesszusom. Remélem el nem aludtam. -
rémülten körbe nézek, de szerencsére egy diák sem figyel Tessán kívül. - Jó, hogy vannak még túlbuzgó diákok. -
Felállok, és mintha mi sem történt volna bele kezdek az újévi köszöntőmbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése