Sziasztok,
Kezdjük az évet egy nehéz témával: A megbocsáltással. Egyáltalán nem könnyű. Hiába halljuk, hogy “meg kell bocsánati a másiknak”, hogy “nem haragudhatsz rá örökké”, hogy “ez felemészti az embert belülről”. De meg tud e egyáltalán az ember bocsáltani? Túl tudja e tenni magát a traumán és ismét rá bír e nézni a másikra?
Sajnos én is kerültem ilyen helyzetbe, és nekem tíz év kellett ahhoz, hogy túl tudjam tenni magam a történteken. A tíz év hosszú idő, ami alatt rengeteget változtam, és messze költöztem az adott személytől, amik mind segítettek, hogy ma már csak nehezteljek a másikra és ne gyűlöljem.
Selina épp a reggeli kávéjával ül le Olaszország egyik forgalmas utcáján. A pad, amire néhány éve mindig is le szokott ülni, most is üresen várja. Sosem gondolta, hogy itt fog kikötni és hogy élvezni is fogja. Nagyot kortyol az erős italból, ám ahogy a sétálók tömegében kiszúr egy ismerős alakot, félre nyeli döbbenetében. Genevie az, a nővére, aki miatt ide, a lehető legmesszebb költözött.
- Neked semmi nem
szent? – Pattan fel azonnal Selina, hogy távozzon. Látni sem akarja a másikat. És ezt érthetően a testvérének is elmondta évekkel ezelőtt.
- Én viszont nem – jelenti ki határozottan és már kerülné is ki, de Genevie megfogja a karját.
- De hallgass meg. - Néz rá fátyolos barna szemekkel, szinte már könyörögve. – Bocsánatot akarok kérni.
- Nem érdekel. – fröcsögi, miközben tépi ki a kezét a másik szorításából. – És az sem, hogy ennyi év után hirtelen megszólalt a lelkiismereted.
- Kérlek. Csak hallgass meg. Nem kell válaszolnod sem. De… - Hadarja egyre inkább könnybe lábadó szemekkel. - Tudom, hogy nagy barom voltam és…
- Az nem kifejezés! – vág közbe fennhangon, amivel az utcán mindenki figyelmét felkelti. - Átvertél és elvitted minden vagyonomat. Az utcára kerültem miattad és te még csak fel sem vettem a telefonod.
- Tudom és sajnálom. Engedd, hogy jóvá tegyem. – vesz elő egy új bankkártyát, ami masnival van átkötve.- Még nincs sok rajta, de idővel lesz. – Selina azonban csak bámul a bankkártyára, mint valami véres késre - Mindent vissza akarok neked adni, amit elvettem.
- Hát sok sikert. Viszlát. – Félre üti a másik kezét és amilyen gyorsan csak tud eltűnik onnan.
Nektek mi a véleményetek a megbocsáltásról? Ha szívesen megosztanád a gondolataidat, történeted, kommentelj bátran.
Üdv:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése