2017. október 16., hétfő

Van, amikor egy telefonhívás többet ér, mint a pénz

Sziasztok, 

Ezt a háromszozas kihívást egy film rövid jelenete ihlette, amiben egy nyolcéves forma kisfiú ment az öregekotthonába a  nagypapájához látogatóba. A nagypapa örült neki, bármennyire is volt szenilis és beteges, és ez fogott megigazán a dologban.




Választott hét: 37. Jól vagyunk

A poros könyvekkel, családi képekkel és régi, tömzsi fabútorokkal tele zsúfolt nappali túlsó sarkában felharsan a telefon krákogó hangja. Hosszú percek telnek el a fájó lábaim és a derekam miatt mire feltornázom magam a kemény karosszékből és oda csoszogok.

- Hogy vagytok ma, Anyuka? Kell segíteni valamiben? - szólal meg egyből Howard a vonal másik oldalán, ahogy felveszem a kopott kagylót. A munkagépek éles háttérzaja mellett alig hallom a rekedtes, halk és meggyötört hangját. Elszorul a szívem. Még le sem telt abban a kocsmában a napja, már a gyárban gürcöl. Nem tudom, a lakáshitelből ki fog e egyáltalán valaha is kászálódni. Tönkre fogja tenni magát, és a gyerekek még csak segíteni sem tudnak neki, mert annyira picik. Bár elfogadta volna azt a kevés kis pénzt, amit az ápolónőre fizettünk ki sóhajtok, főleg, hogy az az átkozott nőszemély nem is jár rendszeresen. Példát vehetne Howardról, ő még akkor is ránk telefonál, ha nincs sok ideje.

Szólásra nyitom a számat épp, amikor Apus felnyög. Előrébb hajolok, hogy belássak a nappaliból nyíló apró hálószobára: a férjem a párnákkal és vastag takarókkal megrakott franciaágyról próbál meg feltápászkodni, hogy ő is a telefonhoz jusson. Többszöri próbálkozásra sem sikerül neki, hiába támaszkodik a járókeretre vagy kapaszkodik meg az ágy mellett lévő testes faszekrény szélébe. Fújtat egyet aztán bosszúsan leveri az egyik párnát a földre. Fél éve még oda tudtam volna totyogni hozzá, hogy felsegítsem, de mára már annyira elhatalmasodott a görcs és a fájdalom az izületeimben, hogy a telefont is reszketve markolászom. Becsukom a számat, neki dőlök a barna és bézs csíkos tapétával kidíszített falank, és kényszerítem magam, hogy kicsússzon a számon a panaszáradat és megint segítséget kérjek tőle.
- Jól vagyunk, - próbálok normális hangnemet megütni, de még a fülemnek is feltűnik, hogy hazudok. Legalább Hawardnak emiatt ne fájjon a feje - ne aggódj. 


Ti is voltatok már úgy, hogy valamilyen apróság ezerszer többet ért bárminél?

Üdv, 
Brukú

2017. október 9., hétfő

Janett Croatcia - Geek World


Sziasztok, 

A Talking Blogs mai bejegyzésében egy friss blogot köszönthetünk, ami a már feltett posztokkal elhozza nekünk a DC világát, a geekséget és ezeken felül személyes történeteket is a mindennapjaiból. Janett Croatcia egy fiatal, energikus blogger, aki telis tele van ötletekkel és tervekkel, miként fogja a Geek World nevezetű blogját feltölteni izgalmasabbnál izgalmasabb bejegyzésekkel.

      Sziasztok! Janett vagyok. 15 éves vagyok, és most kezdtem el a nyelvi előkészítő osztályt. Ma van 4 éve, hogy elkezdtem táncolni jazz, jazz-balett, és show táncot, és a suliba is elkezdtem néhány hete mazsorettezni.
        És ezt az egy dolgot nem nagyon szerettem elmondani, de vallásos vagyok, és nem a családom által kerültem be oda, hanem alsós koromba a barátnőm elhívott hittanra, és nem nagyon mentem templomba csak a karácsonyi gyermek műsorba szerepeltem. Aztán, amikor hatodikosok voltunk a barátnőm lekonfirmált, és a hittan tanárom mondta hetedikes koromba, hogy én is konfirmáljak le, mert, hogy én is hallom milyen sok jó dolgot csinálnak a barátnőm az ifibe meg stb. Sokáig mondta már, és végül mondtam anyáéknak, hogy leszeretnék konfirmálni. Februárba jelentkeztünk és szombatonként el kellet mennem előkészítőre és vasárnaponként mennem kellet istentiszteletre, (hát azóta nagyon ritkán járok) és még a keresztelésem is megvolt (én voltam a legfiatalabb xd). És ez is már egy éve volt a konfirmálásom. És egy nagyon csöndes, visszahúzódó személy vagyok, de ha az emberek megismernek jobban vicces, kedves, aranyos személy vagyok.




Bámulatos, hogy ilyen fiatalon ennyi mindennel foglalkozol. Ez a széleskörű érdeklődés vezetett egyébként a DC-hez? Mi fogott meg benne? Mesélj róla kicsit.

       Fhú, nem tudom, honnan kezdjem :D. Kiskoromba szerintem nagyon fiús-lányos gyerek voltam. Ugyanúgy néztem Barbiet, meg Winx Clubot, Monster Hight, Totally Spies, és azt hiszem ennyi lányos mesét néztem. Fiús mesékből néztem a Ben 10, Batman: A Bátor és a Vakmerő, Beybalde (van is egy Pegazusom xd), Bakugan (abból is van egy pár xd), meg minden más mesét, ami a Cartoon Networkön ment. Ja meg Shaolin leszámolás.
          Aztán életembe láttam pár Marvel filmet, a DC akkor sehol nem volt a tudatomba. Majd a Telltale Games csinált egy Batmanes játékot, amibe Troy Baker szinkronizálta Batmant és Laura Bailey Macskanőt, aminek én nagyon megörültem, mert nagyon szerettem őket. Csak volt egy probléma… Ki az a Batman? :’D Aztán apunak meséltem erről, és mondta, hogy nézzem meg a Christian Bales Batman filmeket, mert szerinte azok voltak a legjobbak. Hát nyáron végig néztem, de akkor már láttam a videojátékot, és voltak benne hasonlóságok meg stb. És nekem Batman története tetszett a legjobban, és jobban, mint egy Marvel film (szerettem mindkettőt by the way) aztán a suliba jött egy új lány és elkezdtem vele barátkozni, és valahogy kitértünk erre a témára és ő is a DC-t szereti jobban, és jobban beavatott ebbe az univerzumba. Azóta olvasok képregényeket angolul és magyarul. A sorozatokról meg inkább nem akarok beszélni.

Most egy kicsit elfogott a nosztalgia, anno rengeteget néztem és olvastam is Batman-től a Macsaknőn keresztül, amit csak értem :D Úgyhogy teljesen megértem ezt a fanatizmust. No, de mivel szóba került a DC és a Marvel is, tisztázzuk szerintem, hogy mi a kettő között a különbség.

Igazából csak annyi, hogy az egyik sötétebb a másik meg vidámabb. Csak egy példa: egy csomó mémet láttok a fan oldalakon pl, hogy nézne ki Pennywise a DC-be és a Marvelnél. A DC-nél ugyanúgy mint a filmbe, a Marvelnél meg vidámabb lenne.

És ha már a fogalmak tisztázásánál tartunk, mi az a geek?

Ha valaki rá keresne a wikipédián egy óriási bullshitet fog kidobni. A geek igazából azt jelenti, hogy valami rajongás például zenekar, sorozat, film, képregények, videojátékok, stb. Bővebben kifejtem. Attól még, hogy raksz ki pár One Direction posztert a faladra, és be likeolsz minden második 1D facebook fan paget, és írsz róluk DADDY KINK fanficet… Nem leszel geek tőle. Attól leszel geek, ha alaposan átnézted mondjuk a Harry Potter univerzumot és még több dolgot szeretnél róla tudni és csak kutakodsz, meg a barátaiddal beszélsz róla mindennap, akkor bizony geek vagy. Itt bővebben tudsz meg róla J.

A videót érdemes megnézni, mert részletesen tisztázza ezt a fogalmat és a szereotípiákat is. Mondjuk én tisztában vagyok a fogalommal, de azért volt benne újdonság is, mint pl, honnan ered maga a szó. 
 
Most, hogy tisztáztunk minden fogalmat, rá is térhetünk a blogodra. Ez egy viszonylag firss oldal, egy mutatós fejléccel, letisztult kialakítással és az első bekezdésekkel. Ami legelőször megfogott az maga a Random menü, ahol buszos történeteket fogsz összegyűjteni. Honnan jött az ötlet? Miért pont a buszozás, ami sokszor rémálom? Mi alapján fogsz ide bejegyzést tenni majd? Csak buszozással kapcsolatban lesz vagy ez amolyan minden féle és lesz benne pl bakancslista, szezonális téma, kihívások...stb?

     Egyszerűen annyi baromságot hallottam már a buszon muszáj volt leírnom és már egy pár ember halotta tőlem élőben. És van egy metrós sztorim is meg még ezer buszos. Más témák is lesznek, majd ne aggódj már készülőben van általános suliból és már gyűlt össze a közép suliból is. Háát… Még Story Time-on kívűl nem tudom mi lesz ott.

Izgalmasan hangzik, mert most így bele gondolva tényleg sok mindent hall az ember, feltéve ha nem bömböl a fülében a zene, de hogy külön össze is gyűjtsem, hatalmas ötlet. :D

Mi a helyzet a Világnézetem című menüvel?Mit értsünk ez alatt? Főleg, hogy ki van emelve külön. Lehet köze a 10 LMBT szuperhős, akiket szívesen látnánk a nagy vásznon bejegyzéshez?

Igazából nincs köze az LMBT szuperhősökhöz ott nem nagyon mentem bele. Szeretnék majd rá külön bejegyzést arra a menüpontra, csak még jobban utána kell néznem vallási szempontból és világi (így hívják a közönséges embereket idk why) szempontból. Szóval ilyen témák lesznek össze hasonlóságba, meg más ilyen téma is.
Azt hittem, így elsőre, hogy abból következik, de érdekesebb dolog lesz majd ebből, ahogy olvasom a válaszod. Kiváncsian várom. :D

Amire kíváncsi vagyok, hogy a Történeteim menbe, miket tervezel hozni? DC történeteket vagy más témájú regényeket? Avass be a részletekbe :)

Oda szerintem majd a novelláim lesznek. Nem tervezek nekik külön blogot.

Mióta mozogsz egyébként a blogok világában? Ez az első blogod vagy már tapasztalt vagy?

2012-ben kezdtem el egy ßella naplója c. blogot, ami vér gagyi volt, de sokaknak tetszett aztán kitöröltem, mert nem állt hozzám nagyon közel az írás. És most idén kezdtem el a személyes blogomat februárban, amit bezártam egy kicsit majd újra megnyitottam. Azért van még csak három bejegyzés.

Na és az írás? Mióta foglalkozol vele?

Próbálom most azt fejleszteni készülőben, van két fanfiction blogom, aminek csináltam már trailert itt és itt tudjátok megnézni.

Milyen átfogó rerveid vannak egyébként a Geek World nevezetű oldallal?

Nagyon sok képregényes dologgal szeretnék majd foglalkozni, ami külföldi oldalakon láttok, abból merítek igazából ihletett. De személyes dolgaimat is szeretném majd megosztani, és persze az irományaimat, amiknek tervezek Behinde the scenes bejegyzést, amit valószínűleg erre a blogra rakok ki vagy még nem tudom.

Janett, sok sikert kívánok ehhez és a másik két készülőben lévő blogodhoz. Én mindenképp látogatód leszek majd és bízom benne, hogy az Olvasók is csatlakoznak majd ITT és ITT.

Kellemes napot kívánok:
Brukú




 

2017. október 5., csütörtök

Világdarabok - Egy - A csatát megnyerheted, de a háborút nem.

Sziasztok, 

Ez a bejegyzés rövid, de annál velősebb. Egy játékra alkottam, aminek a címe: Világdarabok.
Ahogy a címe is mutatja, a világok megalkotására fókuszál. Glatime Dewra pedig mindig más feltételekkel adj meg újabb és újabb címeket, amikre bárki, aki jelentkezik a játékra alkothat.
A részletek és feltételek pedig EZEN A LINKEN elérhetőek. 



A nehéz vaskapu lassan nyitódik ki előttünk, beengedve a hajnal első álmos sugarait a kapu aljba és a vár udvar egy kisebb részébe. Mindegyikünk álmosan ül a lován, talpig felöltve a keresztes lovagok súlyos láncvértjét, szoros sisakját, kétkezes karját, és bámuljuk, ahogy a vizes és ételes kocsikon kicsapódott pára meg-meg csillan a fényben. A legelöl álló füttyent egyet, amitől megindul a több, mint húsz embert számláló csoportunk, és elindulunk a szokásos utunkon, hogy a zarándok helyeken felállított pihenőket feltöltsük.
A sort zárva lovagolok át a kapun, ami lassan elkezd visszacsukódni mögöttem. Friss, harmatos levegő üti meg az orrom, ahogy a bozótossal tarkított pusztára lépek. Érezni még az éjszaka hidegét, de már észre venni a nap perzselő melegét is a hátunkon. Csend van. Alig néhány tücsök ciripel félénken, amit szinte azonnal el is nyom a szekerek zötykölődése a kavicsos talajon, a lovak patáinak puffanásai és a fegyverek halk zörgései. Bódító a még fáradt agyra, mert hamar monotonná és egyszersmind álmosítóvá válik.
Ekkor erős, súgó hanggal átszeli valami a levegőt, ami aztán egy erőteljes puffanással megáll előttem valahol. Felkapom a fejem, de túl későn veszem észre az előttem lovagoló katona ernyedt testét és a mellkasából kiálló kést.
- Megtámadtak minket! – ordítom gondolkodás nélkül. A szíven egyből hevesen kalapálni kezd, amitől az adrenalin valósággal felrobban az ereimben és szétveti az izmaimat energiával. Minden figyelmem a tájra összpontosul, miközben előrántom a kardom. Mozdulatomat épp csak követi mindenki, amikor egy nagyobb csapat arab kitör a bokrok fedezéke mögül és nekünk támadnak. Minden irányból barna, bő tunikát, és a koszos arcuk nagy részét elfedő csadort hordó férfiak lepik el a tisztást.
Eluralkodik a káosz. A gyalogosok szét szóródva rontanak nekünk, akik a rakomány körül haladunk. A lovakat veszik célba elsőként és igyekeznek ledöfni vagy elmetszeni a lábaikat. A szürke jószág megfeszül alattam a félelemtől, de még mielőtt megbokrosodna, megrántom a kantárt, hogy két lábra emelkedjen és rugdosni kezdjen a mellső patáival. Szerencsére eltalálja az egyik ellenséget halálos sebet ejtve a halántékán. Még a földre sem rogy, egy másik arab ugrik a helyébe és azonnal döf a szablyájával. Hárítom egy jól irányzott csapással, amire újabb és újabb döfés a válasz. Kivédem a csapásait, de nem hagy időt viszont támadni. Hátrébb araszolok a lóval, kisebb teret nyerve ezzel közöttünk. Kiveszem a lábam a kengyelből és amint közelebb lép, bele rúgok. Megszédül, kiesik a kezéből a fegyver, én pedig lehajolok és egy gyors mozdulattal elmetszem a torkát.
- A szekerekhez! - halljuk a sietős utasítást. Ekkor nézek fel először azóta, hogy ránt támadtak:
Az egyhangú tisztást immáron elszórtan emberek és lovak ernyedt, szét kaszabolt hullái borítják, amik között a vér lustán csörgedez, és betölti az egyre forróbb levegőt a jellegzetes fanyar szagával. A varjak is megjelentek a fátyol felhős égen, hogy lassú, türelmes köröket leírva figyeljék, az életben maradt lovagok elszánt küzdelmét, ahogy szembe szállnak a többségben lévő arabokkal, akik képesek ledönteni lovastól egy lovagot és lerohamozni, képesek puszta kézzel rá ugrani az ellenségre és a földre vinni, vagy a vizes hordókra mászni és ész nélkül kilyuggatni azt csak azért, hogy elpusztítsák a rakományt szállító szekereket, bármi áron.
Egyszerre mozdulunk: több emberrel a szekerek körül csoportosulunk, míg a többi, még életben maradt keresztes lovag elénk sorakozik fel. A rakományt nehezen szedtük össze azokból a kevés adományokból, amikből mi is gazdálkodunk, az ellenség pedig látszólag tisztában van ezzel.
Az arabok nem foglalkoznak azzal, hogy taktikát váltottunk, ismét teljes erővel nekünk rontanak. Ki a szablyáját hajítja felénk, ki megpróbál oldalról megtámadni, míg akad olyan is, aki a lovat próbálja kiszedni a másik alól és elbitorolni. Ezzel a csata a mérleg rossz nyelvére billen: kevesen maradtunk csak életben, teljesen kimerültünk a harcban, minden porcikánk lángol a fájdalomtól és a kemény nyeregtől alig bírjuk megülni a lovainkat.

Ekkor azonban, mintha néma imáink válaszra találtak volna, kivágódik a vár ajtaja és a várban tartózkodó összes lovag ki özönlik rajta. Hiába nézzük végig fellélegezve, ahogy a még élő arabokat letarolják tudjuk, hogy az arabok nem ok nélkül támadnak meglepetés szerűen és ennyire nyíltan ennyi emberrel. Itt valami hatalmas dolog van készülőben.  

Szeretettel:
Brukú