2017. április 26., szerda

A szomszéd lakás lakója - Első évad, Ötödik rész - Varázslatos sütemények

- Süss sütit, én hozok altatót! – ront be ingerülten Dan a lakásukba, megijesztve ezzel a konyhában kávézó feleségét.
- Tessék? - pillantok fel az esti gyümölcs shake-ből.
- Ezzel a pasival nem lehet semmit megbeszélni. Mindig elő rukkol valami más, az életünket megkeserítő dilivel, és egyszerűen képtelen vagyok vele egy értelmes szót váltani.
...
- Már vihetjük is. – jelentem ki a lisztes kezemet bele törölve egy piros pöttyös konyha ruhába. A kisebb forma tálcán már ott sorakoznak a csokis –altatós – teasütemények, amik alatt citromsárga szalvéta díszeleg. Egy óra alatt elkészültem vele, bár nem gondoltam volna, hogy az első itt töltött szombatunk azzal fog telni, hogy kiüssük a szembe szomszédot. A használt edényeket és evőeszközöket feltornyozom a mosogatóba, majd előveszem a legkedvesebb mosolyomat azután elindulok a szomszédba.
Mikor oda érek megköszörülöm a torkom és azon gondolkodom, mit is mondthatnék. Elvégre már kétszer is megkíséreltünk bemutatkozni neki. Hátra fordulok, Dant nem látom sehol. Most meg hová tűnt? Igazán le szokhatna erről...
Bekopogok. Megköszörülöm a torkom ismét, bár tudom, hogy semmi haszna. Az ajtó nem nyílik ki azonnal, én pedig egyre idegesebb vagyok, ami utat enged a kétségeknek: Mi lesz ha nem sikerül lekenyerezni? Ha hozza a formáját és elrontja az egész házavatót? Vagy mi lesz ha még rá tesz egy laptállal és olyat csinál...
Félbeszakít az óvatosan kinyíló ajtó recsegése.
- Helló... – kezdem meglepődve. – Megan vagyok, már találkoztunk párszor.
Mr. Füge csak bámul rám gyanúsan azokkal az apró szemeivel, rágja a kicserepesedett száját belülről, de egy szót sem szól. Így hát folytatom:
- Bemutatkozásnak hoztam egy kis sütit. – nyújtom át a tálca illatozó ajándékot. – Gondoltam kellemes meglepetés. – vigyorodom el kényszeredetten. Mr.Füge hümmög egyet, kitárja az ajtaját, hogy jobban bele tudjon szagolni a levegőbe. Egy zöld póló van rajta, aminek a hónaljában izzadság foltok terpeszkednek hold alakban. A kék rövid nadrágaja az egyetlen, ami újnak vagy legalább is tisztának tűnik.
- Miért csak én kapok? – kérdezi tömören. A kérdés meglep. Hát ezt meg honnan tudja? Leskelődik? Aztán egyből eszembe jut az este, amikor bámult a sötét folyósón. Remek... ez nehezebb lesz, mint gondoltam..
- Ők is kapnak – kezdem a rögtönzött hazugságot. – Csak ... ők... ők ugye glutén érzékenyek, és ahhoz sokmindent máshogy kell csinálni. - folytatom, de érzem, ahogy a homlokom nyírkos a verejtéktől miközben ráz a hideg is.
- Régebb óta vagyok itt, és tudom hogy senki nem az ezen a szinten – ráncolja össze a homlokát, amitől az összenőtt szemöldöke egymásba szalad, mint két autó frontális ütközéskor.
- Ma még nem is láttam őket – próbálkozom tovább. A szalvéta már átázott az izzadó tenyereim alatt. – Úgyhogy biztos nincsenek is otthon. – ki sem mondom az ajtó mögül felharsog egy panaszos gyerek sírás.  Ez nem lehet igaz. - Megszívom a fogam boszzúsan.
- Ők is egyenek! – jelenti ki vádló hangon.
- Ez csak egy kis süti... – méltatlankodom.– Jól van...megmutatom én... - dünnyögöm az orrom alatt érthetetlenül miközben lassan elindulok a szomszéd ajtó irányába. Erősen bizom benne, hogy kitalálok valamit közben. Még csak nem is találkoztam velük, erre beállítok egy tálca altatóval? Mégis mit mondjak nekik, hogy ne vegyenek belőle? Hogy az újszomszéd vagyok, aki hozott egy kis sütit, annak ellenére, hogy nem tud sütni... Jó éjszakát ne kívánjak hozzá?! Jesszusom, jöhet még ennél rosszabb? Ekkor azonban kivágódik egy ajtó a hátam mögött, amit súlyos trappolás követ. Hátra fordulok, és akkor mintha minden lassítva történne:
Dan rohan a folyósón Füge felé, aki továbbra is engem tart szemmel. Dan elrugaszkodik a földről és úgy csapódik a férfin mint a labda a falon. Nagyot koppannak a koszos padlón. A férjem leteríti, leszorítja a földre a szomszédot, aki kövér testével is megküzdve úgy csapkolódik Dan alatt, mint a Michelin baba, amiből éppen kiszökik a levegő.
- Megan... –hallom messziről a hangját – Most, most, MOST!
A kiáltása pillanatok alatt magamhoz térít a kínos sokkból, és anélkül, hogy tudnám mit is csinálok, a lábaim sietve megindulnak feléjük, miközben a kezeim kitúrnak egy maroknyi sütit a csomagolás alól. Mikor odaérek Dan satuként megmarkolja a férfi szakállas állát és kényszeríti, hogy ránk nézzen. Én pedig azonnal bele tömök a szájába annyi sütit, amennyit csak magamhoz tudtam venni.
- R-Á-G-J, F-Ü-G-E! – kiált rá a még mindig mocorgó férfira. Az behunyja a szemét, és megrázza a fejét. A sütik kiesnek a szájából. Dan arcon csapja, Füge felkiált, én pedig egy újabb adag sütit tömök a szájába. Az eredmény fuldoklás és morzsa köpködés. Ahogy meggyőződünk arról, hogy lenyelte, szép lassan felállunk, és hátrálva elsétálunk a lakásunkba, mintha mi sem történt volna.

...
Este hat órára már a rokonok, ismerősők zöme már megérkezett és helyet foglalt a tágas nappaliban, vagy a sült pulykával, salátával és különböző feltétekkel gazdagon megrakott hosszúkás asztalnál. Halk duruzsolás és nevetés zengi be a házat, így lekapcsolom a halkan duruzsoló rádiót.
- Pezsgőt valaki? – harsan fel Dan vidám hangja, amit nagy egyetértés követ. Már épp indulnék a pezsgős poharakért, amikor ismét csengetnek.
- Most jöttek meg a növéremék. Töltesz nekik is? – kérdezem a dugóval hadakozó férjem majd elindulok az ajtóhoz.  
- Nem vesztünk ám el. – ölelget meg szorosan a nálam fél fejjel magasabb Elisabeth, amint kinyitom nekik az ajtót. Mint mindig, most ők a legutolsók a kicsi Leila miatt. A tejfölszőke, kék szemű totyogós apukája karján ül, és egy kék mackót szorongat a kezében, aminek az egyik bolyhos lábát éppen az apja ing gallérja alá igyekszik betuszkolni. Roland kedvesen leteszi a lányt a földre, aztán kézen fogva besétálnak a lakásba. Elisabeth pedig vidáman utánuk. Amikor már mindenki bement, veszem csak észre a folyosón felállított világok előtt nevetgélő Fügét. Kócoc fejét ide oda ingatva dúdolászik valamit a piros muskátliknak miközben örömében 


2017. április 14., péntek

Kellemes Húsvéti Ünnepeket avagy Mire gondoltam játék

Sziasztok, 

Első Húsvét ezen a blogon, 
Játszani hívlak Kedves Olvasó:
A bejegyzésben talányok rejtőznek, 
S a Te feladatod, hogy megfejtsd őket.
De vigyázz a játék nem tart örökké, 
A határidő csupán két hét.
Ha letelt az idő, sorsolok közületek, 
S a nyertes egy hétig a társ-szerkesztőm lehet.

Kezdődjék hát a játék, indítom a vekkert, 
Lássuk, ki mennyire gyors vagy éppen leleményes.

Jó szórakozást kívánok mindenkinek.

1, Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne.

2,  Híd, de sosem építették,
hét színe van, egy se festék.
Földből nyúlik mindkét vége,
mégis felvezet az égbe.
Senki nem szed rajta vámot,
széles útját mégse járod,
mert a hídfőt nem találod.

3, Négy valaki lakik
vakolatlan házban,
ajtó, ablak nélkül
való palotában.

4, Szürke szárnyú nagy madár,
szürke lesz a nagy határ,
ha ősszel a földre száll.

4+1, Egy kis házban öt kis szoba sorakozik szépen, öt kis ember bújik oda melegedni télen.
 


Kellemes Húsvéti Ünnepeket és sok locsolót!

Szeretettel:
Brukú

2017. április 10., hétfő

Csak bohóckodom!



                 A busz hangos szisszenéssel becsukja az ajtaját és tovább indul. Ahogy elhagyja a kis utcát a jármű, felaggatom a ruháktól, cérnáktól és tűktől nehéz textil táskákat a vállaimra majd átsétálok az úton. Péntek van, és a nap is lemenőben van már. Alig járja már az utcákat valaki, így a csend is kézzel tapintható. Amint fellépek a járdára megérkezik Kumiko is. Mint mindig sárga tunika és szürke leggings van rajta és úgy integet a karkötőkkel tele aggatott kezével, hogy messziről észre lehet venni.
           - Bocs, hogy késtem, - ölel át üdvözlésképp - még elbúcsúztam anyáéktól, mielőtt elindultak kirándulni.
- Nem három napja mentek el? - kérdezem meglepődve miközben elindulunk a szemközti kis utcába, ahol Kumiko lakik. Mindig is kedveltem ezt a helyet, mert nyugodt, családias a hangulata, távol van a belvárostól és mivel gyerek korunk óta össze járunk, úgy jövök ide, mintha csak haza mennék.
- Óh, ja igen, elnapolták mára. - magyarázza sietve, aztán elveszi az egyik szatyrot tőlem. - Még egyszer köszi, hogy segítesz a Halloween jelmezemmel. Nem gondoltam volna, hogy Grootnak beöltözni ilyen nehéz.
- Mondtam neked, hogy valami egyszerűbbet válassz. - emlékeztetem miközben megkerülve az út szélén parkoló magas terepjárót kisétálunk az üres útra. Két nap múlva Halloween, és Kumiko szinte alig haladt vele az érettségi miatt. - Miért nem volt jó pompon lánynak öltözni? Akkor még Trevisnél is bevágódnál.
- Hát persze, Joyce. Melindától ne kérjem kölcsön az uniformisát? - csattan fel fülig vörösödve. - Folyton csorgatja a nyálát Trevisre az a vörös hajú nádszálkisasszony, és biztos lehetsz benne, hogy rájönne, miért akarok pompon lánynak beöltözni.
- Szerintem megérne egy próbát. - bátorítom kedvesen közben felkapok egy aprócska követ a padkáról és elhajítom az egyik, a kerítés előtt húzódó bokrok közé. A dús lombokból erre recsegés tör elő. -  Úgyis mindig kiszúr magának a tömegben az a fiú. - folytatom rácsodálkozva a mozgásra.
- Tényleg? - kapja fel a fejét egyből, észre sem véve, hogy valószínűleg egy macskát találtam el. - Szerinted eljön cukorkát gyűjteni?
                - Már miért ne jönne...? - teszem fel a kérdést értetlenül. Elhaladunk a bokrok előtt, én pedig igyekszem megjegyezni a ház számot, hogy később hozzak kis konzervet szegény párának, bocsánat kérés gyanánt, amikor a növényzetből újabb, már jóval határozottabb neszezés tör elő.
- Nem láttad, hogy a tegnapi meccsen mekkorát esett? - magyaráz tovább aggódva a lány anélkül, hogy feltűnne neki bármi is.
- Nem...  - húzódók kicsit közelebb hozzá továbbra is a növényeket bámulva - Bealudtam a töri tételek fölött.
- Tételek, pfff... Élő adásban ficamodott ki a bokája, és....  - egyszerre figyelünk fel a halk, hamis fütyülésre. Mindketten azonnal elnémulunk és lassítunk lépteinken. Kumiko rám néz, mire megrázom a fejem, hogy nem én voltam.
                - Akkor? - tátogja elkerekedett szemekkel. Szólásra nyitom a szám, csakhogy beszéd helyett sikításra telik csak, amint meglátok egy bohóc fejet a sűrű lombok között felbukkanni. Kumiko ijedtében mögém ugrik és teljes erejével a vállaimba markol. A bohóc nem mozdul, csak bámul minket oldalra döntött fejjel. Vörös haja kócos, az arcára kent fehér festék elmaszatolódott és a piros orra is el van csúszva kicsit. Lassan hátrálni kezdünk, mire a bohóc elneveti magát és kiront a bokrok takarásából. Futásnak eredünk.
                Az utca nyugodt némaságát azonnal felveri a cipőink tompa csattogása, ahogy teljes erővel megindulunk a legutolsó ház felé nyomunkban a jelmezes idegennel. Gyorsan haladunk. Egyik családi ház hagyja el a másikat, a bokrok, sövények pedig  összefüggő zöld masszává válnak.
                A bohóc fütyülni kezd ismét. Nem ismerem fel a dallamot, viszont a környék kutyáit felveri, amik vonyítani  és ugatni kezdenek.
- Vaú! - kiált fel a bohóc is. Ezúttal jóval közelebbről. Aztán elneveti magát mintha csak vicc lenne az egész.
- Ez jön utánunk... - hüledezik Kumiko hátra-hátra pillantva. Próbál rá kapcsolni, de egyre inkább fogja az oldalát és kapkod levegőért.
- Menj előre. - veszem ki a kezéből a szatyrot és hajítom el az egyik, nagy családi ház előtt díszelgő virágos kertbe. A lány hálásan rám néz mielőtt minden erejét össze szedve felgyorsít.
                Percekkel később már rohanok is keresztül az utcában lévő egyetlen egyszintes ház sűrű gyepén és ugrok fel a teraszra az ajtóban toporgó Kumiko mellé. Levegő után kapkodva megtámaszkodom a térdeimen, és igyekszem mély levegőt venni, hogy csillapítsam a fájdalomtól lángoló tüdőmet.
- Nem találom a kulcsot, nem találom a kulcsot. - motyogja pánikszerűn a lány, aki reszkető kézzel forgatja át isten tudja hányadszor a vastag kulcscsomóját.
- Nyugi, előnyben vagyunk.. - nyugtatom meg el-elakadó lélegzettel, amikor kilép az egyik autó mögül a bohóc. Három háznyira csupán tőlünk. - Basszus... Inkább siess!
- Szerinted mit csinálok? - fortyogja idegesen. Kapkodni kezd aztán le ejti a kezéből kulcsokat. Elkáromkodja magát mielőtt újból neki állna. A bohóc fütyülésről még hamisabb dúdolásba kezd miközben egyre közelebb ér. Hátrálok, mígnem teljesen a falnak ütközök.
                -  Egy autónyira van... - dadogom pánikszerűen, amikor felharsan a zár hangos kattanása. Úgy rontunk be az ajtón, hogy majdnem hasra esünk a lábtörlőben. Egyszerre nyúlunk a villany kapcsolóért. Az energia takarékos villany a szokásosnál is lassabban izzik fel és világítja be a takaros kis házat: a makulátlan fehér falak előtt gondosan elrendezve bambuszból és cseresznyefából készült, karcsú bútorok és könyves polcok díszelegnek, egy - egy terebélyes olajfestmény társaságában. A velünk szemben lévő, dupla ajtós francia ablakon nincs teljesen le engedve a bambusz roló, így a nappali leglátványosabb és számomra is a legkedveltebb eleme most egy fekete lyukra hasonlít inkább, ami még jobban rám hozza a frászt.
               
Kumiko idegesen csettint egyet a nyelvével aztán a saját anyanyelvén motyogva valamit beveti magát az ablak előtt kényelmesen elnyújtózó szürke kanapé mögé. Én pedig, jobb ötlet híján, az ajtó melletti gardróbba bújok.
                - Aki bújt, aki nem, jövök. - kiált fel az álarcos férfi éles hangon, hosszan elnyújtva az utolsó szót. Bicegve besétál a nappaliba, ahol aztán a sáros cipőjével megáll a krém színű szőnyegen és ráérősen körbe néz. Hosszú percekkel később felsóhajt aztán dúdolászva célba veszi a konyha és a hálószobák felé vezető, rövid folyosót. Ahogy befordul az egyik szobába és eltűnik a képből, Kumiko kidugja a fejét a kanapé támlája mögül. Sápadt arca szinte elveszik a hófehér falak között, egyedül kócos fekete haja feltűnő. Aprót biccent a konyha felé, majd eltátogja a telefon és a megyek érte szót. Megrökönyödve arrébb húzom az ajtót, hogy ellenezzem a tervét. Mégis mióta ilyen tökös ez a lány? Még a létra legtetejére is alig mer felmászni.
                Mire észbe kapok a barátnőm máris a konyha felé oldalaz. Kényszerítem magam, hogy ne szóljak rá, helyette inkább lélegzet visszafogva nézem, ahogy ügyesen, mint egy macska, elhalad a szoba ajtó mellett és befordul a konyhába. Már épp megkönnyebbülve felsóhajtanék, amikor a bohóc kifordulva a hálószobából megpillantja a barátnőm árnyékát. Izgatottan össze dörgöli a kezeit majd utána indul.
Felnyögök, s a lamellás szekrény ajtót markolászó kezem lecsúszik a kilincsről. A szívem eddig sosem látott tempóba kapcsol, nem figyelve a ritmusra vagy a szabályosságra. Megszédülök. A testem remegni kezd a félelemtől, és egyszerre akarok sikítani, sírni és csipkedni a karom, hogy ébredjek fel ebből a rossz álomból.
Sokkos kábulatból a taposót csikorogva karmolászó székek, majd egy kis szünet után tányér csörömpölés térít magamhoz. Felszívom magam, felmarkolok egy bakancsot majd kimászok a keskeny szekrényből.
Az a pár méter, ami elválaszt a konyhától most szinte végtelennek tűnik, aminek a megtételét lehetetlennek érzem. Gyerünk, menni fog, motyogom magamnak miközben a kocsonyává vált lábaimat egymás után pakolom előre. Teljesen kifáradok mire az ajtóhoz érek. Neki támasztom a fejem a hideg falnak és mély lélegzetet veszek. Ekkor azonban Kumiko felsikolt, egy tőle eddig teljesen idegen, éles, gurgulázó hangon, amitől a lábaim futásnak erednek egyenesen a konyhába.
                A hófehér konyhában az összes villany és spotlámpa ég, így a márvány pulton és az üveggel lefedett cseresznye fa asztalon élénken tükröződik a sárgás fényük. Az újság címlapjára illő rendben azonban azonnal szemet szúrnak a feldöntött faszékek, a földet mindenhol beterítő zöld tányér szilánkok és a bárpulton heverő, feldöntött váza. Teszek egy bátortalan lépést, ám mielőtt a fejem fölé emelném a bakancsot, észre veszem Kumikót a földön heverni. A bárpult másik oldalán hever mozdulatlanul a földön. Ész nélkül oda rohanok hozzá, de amit ott látok, az még az eddig történteknél is jobban megráz: Kumiko épségben van és éppen a könyökén támaszkodva szegezi nekem a kamerát, mögötte pedig Trevis guggol, egyik kezében a telefonja másikban a bohóc rémítő maszkja.
- Csokit vagy csalunk! - kiáltják gyerekesen egyszerre.
- Mi..? - dadogom értetlenül. Kiesik a kezemből a bakancs, és térdre rogyok a lány mellett. Egyszerre fakadok sírva és kap el a nevetés, ahogy hatalmába kerít a megkönnyebbülés, az öröm és a düh. - Olyan hülyék vagytok! - lököm meg a lány lábait erősen - ilyet többet ne csináljatok!
                Kumiko erre szégyenlősen Tervis felé pillant, aki sármosan rá kacsint. Felkapom a bakancsot és oldalba dobom a fiút, Kumikora pedig ki öltöm a nyelvem, aki mosolyogva oda mászik mellém és átölel.

2017. április 2., vasárnap

A szomszéd lakás lakója - Első évad, Negyedik rész - A feketeözvegy

<< előző rész: A szomszéd lakás lakója - Első évad, Harmadik rész: Malackodás

- Jó reggelt! – köszön Dan feleségének, aki már sietősen eszik a konyhában. A kerek asztalnál ül, és épp egy szalvétát egyensúlyoz a fehér blúza előtt, hogy a virsliről le ne csöppenjen a ketchup rá. Ahhoz képest, hogy csak negyed órája kelt fel, az asztal rendesen megvan terítve bagettel, egy tucat virslivel, meg persze kávéval is.
- Mi ez a zaj? – tűnik fel neki a szaladgálás és rohangálás keltette lüktető dübörgés a szomszédból.
- Egy ideje már ezt csinálja... – csóválja meg a fejét tehetetlenül a felesége.
- Milyen napod lesz? – tereli a szót Dan inkább, le ül vele szemben és neki lát a reggelinek.
- Ahhoz képest, hogy péntek van, nem lesz benn a főnök, úgyhogy a nyakamba varrt olyan feladatokat... – kezdi idegesen, de vékony kis hangja egyre jobban elhalkul, ahogy az eszméletlen dübörgésből hirtelen kínkeserves sikítás lesz, olyan, amikor tele szívja az ember a tüdejét és addig sikít ameddig szusszal bírja. Dan fancsali arccal abba hagyja a lelkes rágást. Akarva akaratlanul eszébe jutnak a tegnap esti hangok. Azok a hangok, amik tónusra igen is emlékeztetnek egy malacéra, hiába kétségbe esett ezúttal a sikítás. El sem tudja képzelni, hogy min mehet keresztül az a szerencsétlen állat: előbb az előző este, most meg ez...
- Mi az? – kérdezi Megan, aki figyelmen kívül hagyja a számára semmit nem jelentő hangokat. Dan megrázza a fejét, hogy nem érdekes, de eltolja magától a tányért. - Nem ízlik? Pedig te mondtad, hogy cseréljük le a pulykát malacra.
- Igen, csak... – kezdi megnyugtatni a feleségét, csakhogy a kétségbe esett kaparászás és vonyítás félelmetes elegye félbe szakítja. Összerázkódik aztán igyekszik letuszkolni az utolsó falat virslit a torkán. A csésze kávéért nyúl, amit cukor és tejszín nélkül hajt fel abban bízva, hogy az erős, keserű íze elűzi a rémes gondolatokat a fejéből. Végül nincs rá szüksége, mert minden zaj, minden neszezés egyetlen kétségbe esett sikollyal abba marad.
- Mennem kell.... – szalad ki teljes pánikban a lakásból egyenesen a friss, meleg levegőbe.

...

Még üres a lakás, amikor Dan haza ér. Direkt el jött előbb a munkából, hogy legyen ideje megbeszélni a dolgot Fügével. Szögre akasztja a fekete zakóját és a laptop táskáját, aztán indulna is a szomszédhoz. Már a kilincsen a keze, amikor hangos zene zengi be az egész emeletet. Egy magas női hang a legújabb slágerekkel énekelni kezd, amit egy mikrofon éles zúgása követ.
- Csak karaoke-t ne! - könyörög suttogva Dan az ajtó félfának, de a férfi be csatlakozik a refrénbe egy olyan hangszínnel, ami egy mutáló tinédzser és egy artikulálatlan szarvas bőgés keverékéhez hasonlít, mint egy normális férfi énekhangra.  - Francba... - indul el bosszankodva a szomszédba. Udvariasan bekopog, megigazgatja az ingét aztán vár. És vár és vár, a zene pedig tovább dübörög. Mikor már azt hiszi, hogy nem fog ajtót nyitni senki, a ricsaj abba marad, aztán nehézkesen kattan egy nagyot a zár, kinyílik az ajtó. A küszöbön megjelenik az alacsony, erősen kopaszodó férfi, a fenekét vakargatva. Egy arany színben csillogó születésnapi csákón és egy kibolyhosodott rövid nadrágon kívül nincs rajta más, így jól látni a kerek, pufók hasát és a rettenetesen szőrös mellkasát. A lakás mögötte pedig egyenlő egy disznó óllal: a fehérre festett, kopár nappaliban az ezer éves dohányzó asztal fel van borítva, a körülötte lévő, kék takaróval letakart kanapén szanaszét hevernek az újságok, borítékok, meg jó néhány gyors éttermi zacskó. A zafír kék sötétítő függöny a háttérben félig le van szakadva és el is van tépve, a sarokban a fal pedig be van rúgva egy helyen. Malacnak nyoma sincs.
- Dan vagyok, az új szomszéd – kezdi, ahogy sikerül szóhoz jutnia a sokktól. Kezet azonban nem nyújt, bármennyire is illetlen. Füge szó nélkül végig méri, de nem szól, csak hümmögve várja a továbbiakat. - A holnapi napon több ember is jön hozzánk, hogy megnézzék az új lakást – mutat a háta mögé – egyrészt ezért szólok, másrészt pedig azért, mert nem szeretnénk ha szombaton a fura viselkedéséből gond lenne.
- Kinek mi a fura. Én teljesen jól vagyok.  – válaszolja kurtán, egy szuszra.
- Akkor érthetőbben fogalmazok. – hajol óvatosan közelebb, hogy a kezébe nyomjon egy pár bankjegyet. – Szeretném, ha holnap este a lehető legcsendesebb lenne.

A szomszédnak elkerekednek gomb szemei, de aztán mogorván rá csapja az ajtót Danre.

2017. március 26., vasárnap

Második Liebster díj


Drága Olvasók, 
Szeretnék egy újabb nagyszerű hírt megosztani Veletek. A blog megkapta a második díját. Az első díjnak is rettentően örültem,  jó érzés volt a jelölés, hogy én is válaszolhattam és tehettem is fel kérdéseket, és ez most sincs másként. Fülig ér a szám és már alig várom, hogy tovább adhassam a díjat másoknak. 
Hatalmas köszönettel tartozom Évának, a Szigorúan nyilvános nevezetű blog működtetőjének.
 Nélküle aligha ugrálhatnék most örömömben.

1, Szabályok ismertetése
2, Nevezd meg és linkeld be, akitől a díjat kaptad, illetve köszönd meg neki
3, Válaszolj a kérdésekre
4, Tegyél fel 10 kérdést
5, Jelöld meg azokat a blogokat, amelyeknek továbbítod a díjat


1) Saját meglátásod szerint, mi a legnaivabb reményed? (Pl: gyors ügyintézés, nem irat a hetedik órában dolgozatot, ezúttal tuti elfogadja az automata a kétszázast...)
A gyors ügyintézés, főleg ha több is van egyszerre és a mindenhova oda érek időben, hiába nincsen még jogsim.
2) Azt biztos tudod magadról, hogy szuperhős vagy szupergonosz vagy. Ez esetben ki lenne az ellenfeled és miért?
Nagyon szeretnék jó lenni, de nagyon csábít a világuralomra törés gondolata főleg ha van hozzá szuper erő. Magneto-val mindig is "szemeztem", mert fém a világon mindenhol van, ezért az erejét aligha lehet lekorlátozni, bárhol is jár. Ebből kifolyólag pedig miért ne próbálnám meg a saját képemre formálni a világot? A bibi csak ott kezdődik, hogy Xevier professzor ezt már közel sem így gondolja. 
3) Te választod ki, hogy ki éljen túl egy apokalipszist. Ki vagy kik lennének azok, akik nem élhetnék túl? (Valakit választanod kell és te magad nem lehetsz)
 
Akik nem élhetnék túl? Te jó isten...  A pókokat és a szúnyogokat lehet választani? 
4) Milyen műfaj lennél?
Dráma és vígjáték egyszerre.

5) Mi az, amire büszke vagy az eddigi pályafutásod során? (Nincs olyan, hogy semmi!)
Ha konkrétan regényekre gondolok, akkor az a horror/thriller műfaj megalkotása. Furán hangzik, de amióta az eszemet tudom kedvelem ezt a témakört, és ebben regényeket alkotni, még ennél is jobb.
Ha viszont az írásra magára gondolok, teljes egészében, akkor az, hogy a kis célokat, amiket kitűzök magamnak, azokat eltudom érni, megtudom valósítani.  
6) Mi volt a lehető leghülyébb tanács, amit kezdőként és/vagy haladóként kaptál? (Rezidens King of Hellként megtehetem, hogy megszegjem - Reyklani) /az eredeti kérdést lásd feljebb/
Ilyet nem tudok mondani, mert szerencsére az eddigi tanácsok, amiket kaptam nagyon hasznosak és értelmesek voltak.
7) Az apokalipszis bekövetkeztével is megpróbálnál alkotni?
Ez egy remek kérdés, Eva. Szerintem nem, mert minden erőmmel azon lennék, hogy túl éljem egyik napot a másik után. Ha esetleg bele lehet ebbe jönni - bele lehet?- akkor max naplót írnék.
8) Hogyan szeretsz aludni?
Az oldalamra dőlve a legkényelmesebb. Szeretem a fejemre húzni a takarót vagy a párnák közé fúrni az arcom és elfoglalni az egész ágyat :D
9) Melyik mitológia a kedvenced?
A legtöbb érdekel, ezért nehéz ez a kérdés. Atlantisz jut legelsőnek az eszembe. Ezt a történetet már gyerekként is kedveltem, sőt máig elmennék oda ha lehetne. Lehet azért, mert kíváncsi vagyok, lehet mert még mindig gyerek vagyok, aki fel akarja fedezni a világot. :D
10) Ki vagy ha éhes vagy?
Ha éhes vagyok, attól még én, én vagyok, csak egy kicsit morcosabb változatban. :D

Az én kérdéseim:
1, Mi volt az első könyv, amit el olvastál magadtól?
2, Ha körbe utazhatnád a világot hova mennél el egyből? Miért?
3,  Volt e már olyan, hogy kedvességből  készítettek neked ételt/sütit, de ehetetlen volt? Mit tettél? Megmondtad vagy megpróbáltad megenni?
4, Miért szeretsz írni?
5, Ha azt mondanám, hogy megfilmesítem az egyik regényedet, akkor melyiket választanád? Miért?
6, Tegyük fel, hogy épp a kávédat szürcsölöd, amikor felhív egy ismeretlen nő telefonon, hogy a férjét baleset érte. Le tennéd a telefont, mivel téves hívás, arra gondolva, hogy telefon betyárkodnak? Át irányítanád a hívást a mentőkhöz? Oda rohannál a pincérhez és tolmácsolnád neki a beszélgetést?
7, Ebook vagy könyv párti vagy? Méirt?
8, Befolyásol e a könyvborító és/vagy a fülszöveg könyv vásárlásnál?
9,Mi a kedvenc idézeted? Miért?
10,Mit szeretsz a blogolásban a leginkább?

Akiknek továbbítom a díjat:
 
Hóbagolyaz éjben


Szeretettel:
Brukú

2017. március 23., csütörtök

Luxury Doctor - Sam Willberry



Sziasztok,

Ez alkalommal a One Direction világába csöppenhetünk bele, ahol nemcsak váratlan fordulatokkal találjuk szembe magunkat, de átélhetünk szerelemtől forró éjszakákat is.
Fogadjátok szeretettel Sam Willberryt, a Larry Stylinson One Shots & Ten Shots (Luxury doctor) nevezetű blog működtetőjét.


Üdvözlök mindenkit!
            A valódi nevem elég unalmas, emiatt szeretem, ha inkább Sam Wilberryként ismernek meg. Egyébként Attilának hívnak akkor, amikor éppen nem írással foglalkozom. Hamarosan 20 éves leszek. Erdélyben születtem, de 2014-ben átköltöztünk ide, Magyarországra. Jelenleg Siófokon lakom.
            Nem tudok elég hálás lenni az édesanyámnak és a nagymamámnak, akik fokozatosan szerettették meg velem az olvasást kiskoromban. A könyvek, a bennük kiteljesedő világok, a szavak olyan pluszt adtak az életembe, amit nem tudok megnevezni, de nélkülük sokkal kevesebb lennék. Egyik rossz (vagy nem rossz) tulajdonságom, hogy sosem szeretek magamról sokat beszélni másoknak. Leginkább a magánéletemet igyekszem megtartani magamnak, vagy csak a közeli barátaimat avatom be a gondjaimba, hétköznapjaimba.
            A személyiségemről viszont szívesen írok. Az egyik ismerősöm szerint nekem krónikus íráskényszerem van, amiben van igazság. Ha tehetném, reggeltől estig írnék, mert az alkotás nekem olyan kikapcsolódás, ami semmi máshoz sem fogható. Egy menedék, egy mentsvár, egy olyan világ, ahol szívesen élek. De lássuk, még mi mondható el rólam… Imádom a természetet, és ha majd egyszer lehetőségem lesz rá, szeretnék sok-sok helyre elutazni. Tervben van New York, de valami csendes, eldugott ki szigetre is szeretnék eljutni, ahol csak az óceán dalát és a természet neszét lehet hallani. Már régóta tervezgetem a homokos partszakaszon való olvasgatást… Egyszer mindenképp megvalósítom, annyi szent! Ha már a könyvekről van szó, akkor Cassandra Clare-t mindenképp megemlítem. Rá nemcsak azért nézek fel, mert egy kultuszsorozat megalkotója, hanem egyben egy hihetetlenül jó író is! Minden elismerésem neki.
            Egyszer szeretnék eljutni oda, ahová ő, de kevesebbel is beérem. Igazából nem a pénzért csinálnám, egyszerűen azért, hogy egyre több és több olvasóhoz eljuthassanak a történeteim. Ez az egy vágyam van, de ez annyira égető, hogy néha valósággal „felemészt”. Sokszor vannak idióta érzelmi hullámvölgyeim… De bízom a jövőben, az olvasóimban, és bízom önmagamban. Az utóbbi nagyon fontos, ha az ember magasra helyezi a lécet. Nemrég írtam pár sort erről, benne van a Sex fiend történetemben. Mutatom: "Folyamatosan ösztönöznöd kell magadat. Ha valamiben jó vagy, akkor csináld, csináld, csináld. Tanulj, tapasztalj, fejlődj. Ez mindennek a kulcsa!"

Isten hozott akkor Magyarországon. Remélem, jól érzed itt magad.
Cassandra Clare-t én is nagyra becsülöm, mondhatni miatta kezdtem bele nagyobb kihagyás után az írásba anno. Nem csak motivációt adott, hanem egy olyan lendületet, amitől ráéreztem az írás ízére. Úgyhogy, értem, mire gondolsz :)
Miért választottad a One Directiont témának? Mi fogott meg benne? És miért lett a műfaj slash, azaz az azonos neműek összepárosítása?

            Hú, ez egy elég érdekes történet! Még kiskoromban volt egy barátnőnk (a húgommal közösen), aki imádta a 1D (One Direction) zenéit. Mindig mondta, hogy a göndör hajú a kedvence, de én rendszerint soknak tartottam a rajongását, sőt, néha kifejezetten idegesítő volt újra meg újra meghallgatni az áradozását.
            Pár évvel később, éppen miután kiköltözünk Magyarországra, meghallgattam a What Makes You Beautiful című számot. Úgy voltam vele, hogy ez is olyan, mint a három napos csoda: párszor meghallgatom, aztán kifakul az emlékezetemben, és az érdeklődésem tovább siklik valami másra. Ahogy azt is megfogadtam, hogy SOHA, semmilyen körülmények között, NEM FOGOK rajongói történetet írni.          Gyengeségnek véltem a fanfictionöket. Azt hittem, hogy aki ilyenre adja a fejét, annak nincs elég fantáziája, hogy saját karaktereket teremtsen meg, ruházzon fel egyedi ismertetőjegyekkel, személyiséggel. Tévedtem! A fanfictionírás kiváló dolog, ha az ember fejlődni akar. Tényleg, én baromi sokat fejlődtem!  Ez a csodálatos út 2014 elején kezdődött számomra, és még a mai napig nem ért véget. Bizakodva remélem, hogy nem is fog.
            Az írást 2012-ben kezdtem, miután megismerkedtem a legigazabb barátommal, akivel mára a kapcsolatom szövetséggé nőtte ki magát. Olyan kapcsolat ez, olyan kötelék, amely eltéphetetlen. Valószínűleg én vagyok a világ egyik legszerencsésebb embere, hogy egy ilyen barátsággal vagyok gazdagabb. Ő jelenleg Erdélyben él. Imádom, hogy a személyisége merőben más, mint az itteni embereknek (és ezt nem társadalomkritikaként akarom mondani vagy lenézésből), egyszerűen sokkal eltérőbb a személyisége bárkinél, akit ismerek. Ő is szeret írni, de nagyon tehetséges rajzolásban. Éppen egy képregényén dolgozik. A fantáziavilága meg… nos, nem ismerek még egy ember, akié szélesebb lenne. 
            Azzal, hogy bekerültem a 1D történetek világába, számos új barátsággal gazdagodtam. Ha újrakezdhetném, biztosan végigjárnám az eddig megtett utat. Sokak számára meglepő volt, hogy fiúként írok egy fiúbandáról. Nyílt „titok”, hogy meleg vagyok, és az utóbbi évek nagyon sokat segítettek nekem abban, hogy teljesen elfogadjam önmagam. Mára már bátran felvállalom, és nem érzem ezt gyengeségnek. 2015 közepén értesültem arról, hogy a banda két tagja, Harry Styles és Louis Tomlinson rengeteg rajongó szerint együtt van. Eleinte nem hittem el; csak egy seregnyi tinédzserlány tévhitének gondoltam. Nos, egészen addig, míg nem kerestem rá YouTube-on. Ha ez a szerelem, akkor én is ilyet akarok. Valósággal átsüt a képernyőn, hogy mennyire vonzódnak egymáshoz. Az a gyengédség. A végtelen odaadás. A mély szeretet. A tekintetükben minden benne van. Minden, de minden. Talán éppen ez varázsolt el annyira már az elején…
            Miért írok azonos neműek szerelméről? Úgy gondolom, hogy a világ még sokat kell, fejlődjön az elfogadás terén, de ha egy kicsit is hozzátehettem, akkor megnyugodtam. Megérte a befektetett idő, munka. Egy ilyen szerelem semmiben sem más. Egy lány és egy fiú helyett két fiú van. Nem nagy ügy.

Ez aztán a száznyolcvan fokos fordulat. Ahhoz képest, hogy megfogadtad, soha nem írsz fanfic-et, mostanra elég jó véleménnyel vagy róla, sőt már három különálló regényt is írtál. Akkor mondhatjuk, hogy a fenn említett szám és ismerős nagy hatással voltak rád? :)
Egy ilyen témánál mire kell figyelni? Van e esetleg valami technika, amit másképp kell csinálni, mint mondjuk egy fantasy-nál?
            Eleinte fantasy történeteket írtam. Mai napig van pár a tarsolyomban, de jelenleg erotikus melegregényeket írok. A hivatalos honlapomon több infót lehet ezekről megtudni: http://samwilberry.wixsite.com/samwilberry
            Szerintem ebben a témában is ugyanazokra kell figyelni, mint más történeteknél. Fontos átadni az érzéseket, hogy az olvasó könnyedén beleképzelhesse magát a történetbe, a főszereplők helyébe. Néha nehezen megy nekem ez, de akik nagyon szeretik az írásaimat, úgy gondolják, sikerül. Bízom benne én is! Az erotikus jelenetekkel szintén gondban vagyok, de mostanában sikerült csiszolnom rajtuk, úgyhogy már nem vagyok velük annyira haragban. Néhány meglepően jól sikerült az utóbbi időben.

Mivel én nem vagyok jártas a One Directon világában, érdekelne, hogy a való élethez képest, mennyire kellett más személyiségű kerektereket létre hoznod? 
Teljes mértékben fiktívnek mondanám a karaktereim személyiségét. Meglehet, hogy néha van egy-két hasonlóság, de mivel nem ismerem őket, csak annyira, amennyit a média mutat belőlük és a közösségi portálok, így nem tudhatom, milyen emberek is ők valójában.

Majdnem csak mindegyik regénynél váltott narrációt használtál. Mikor ajánlott ezt a technikát használni? Milyen előnyei és hátrányai vannak mondjuk az egy nézőpontos leírással szemben? 
A váltott narráció nálam abból áll, hogy különböző eseményeket mutatok meg egy-egy szereplő szemén keresztül, de sosem írom le ugyanazt a jelenetet kétszer. Mindig törekedem arra, hogy semmiképp se legyen unalmas az adott fejezet. A hátránya talán az, hogy rettentően ügyelni kell a személyiségek kialakítására: mindkét szereplőnek más-más kell, legyen, különben hamar elveszti az érdeklődését az olvasó a karakterek iránt.

Aki csak bele olvasott a történeteidbe azt tudja, hogy felnőtt tartalom is jelen van a blogon. Mire Mik a tapasztalataid ennek a magírásával kapcsolatban? (Virágnyelv vs szókimondás? Lassú bevezetés vagy egyből csapjunk a közepébe?Mi alapján választod ki a helyszínt, lásd a zuhanyzós jelenet? ...stb.)
            Szerintem fontos a részletes, de eseménydús leírás. Ha egy szexjelenet unalmassá válik, ott nagy gondok vannak. Egy írástechnikával foglalkozó oldalon azt olvastam, hogy akkor jó egy erotikus jelenet, ha az írói is teljes mértékben átéli. Hátrány vagy nem hátrány, én elég perverz vagyok. Néha az a baj, hogy lusta vagyok végig írni, de próbálom ösztönözni magam, hogy minden kis részletet leírjak! Egyre jobban megy.
            A virágnyelv nem mindig jó ómen. Számos esetben kizökkentheti az olvasót. Én a szókimondó stílust javasolnám. A nemi szervek leírásával pedig csak óvatosan! Nagyon nagy bakikat lehet elkövetni így… *nevet*
            A helyszínt én az adott történet szerint választom ki. Attól függ, éppen hol tart a sztori, hol tartózkodnak a szereplők. Az izgalmas helyek mindig felcsigázzák az olvasót, úgyhogy mindig erre törekszem.

Ugyan a Luxury Doctorról így külön, most nem ejtünk szót (az újra írás miatt), hozzá kapcsolódóan azért tennék fel egy rafinált kérdést: Te rabolnál-e el egy embert pusztán megszállottságból?
            Hogy elrabolnék-e egy embert puszta megszállottságból? Nos, ez cseppet sem egyszerű kérdés, mivel nincsenek ilyen bűnös, rossz hajlamaim, viszont a téma felkeltette a kíváncsiságom. A Luxusdoktor és a Midnight Captive történetem is ezt boncolgatja. Az előbbi kicsit durvábban, az utóbbi valamivel elfogadhatóbban.
            A Luxusdoktor írása közben elkövettem pár írói hibát. Éppen a szöveget javítom, mert azóta sok mindenre rájöttem, úgyhogy igyekszem csiszolni rajta, de az alaptörténet és minden más lényegében ugyanaz maradt. Ezt még tavaly nyáron írtam, és a sztori meglepően nagy sikernek örvendett bloggeren. 10-14 hozzászólást kaptam kétnaponta a részek alá, ami válaszokkal 20-28-at tett ki, ugye. Ezért nem bírok elég hálás lenni az olvasóimnak. Hihetetlen ösztönzés volt számomra. <3 Fél év alatt pedig 40.000 oldalletöltéssel jutalmaztak!
            Visszatérve a témához: szeretem boncolgatni az emberi személyiségeket, és érdekesnek tartom egy olyan ember gondolkodását, aki olyasmit követ el, hogy rabul ejtsen valakit. Ebben a két történetemben ennek a miértjére akartam rájönni.
            Jelenleg a Sex Fiend-en dolgozom, ami kivételesen nem egy sötét hangvételű történet, és pár napja nekikezdtem a Luxusdoktor történetének újraírásának Harry Styles szemszögéből (aki a kiadásra szánt verzióban a Carl Evans nevet viseli). A történetet blogra eredetileg E/3-ban írtam. Hamarosan heti rendszerességgel jönnek Harry szemszögéből az új fejezetek.

A Luxury Doctor-on kívül publikáltál még másik két regényt is: a Midnight Captive-et és a Sex fiend-et.
A Midnight Captive vége kicsit nyitott szerintem, mert ugye Harrynek ír Lou, de Harry válaszát nem tudjuk meg sőt azt sem, hogy mikor jön vissza, ha vissza jön. Direkt hagytad nyitva a lezárást? Tervezel folytatást vagy ráhagyod az olvasóra ennek a kitalálását?
            A Midnight Captive lezárását teljesen másnak képzeltem, de az utolsó fejezet írása közben az egész megváltozott. Rájöttem, hogy sokkal érdekesebb lenne egy olyan befejezés, ami kissé nyitott, titokzatos, sejtelmes. Az olvasó agya elkezdene a folytatáson dolgozni, és mindenki úgy képzelné el, ahogy akarná. Vicces, mert nem szomorú a vége, de még így is nehezen tudtam így lezárni. Hogy nincs mellette Harry. Pedig én aztán szeretem a sötét történeteket… ezt mindenki tudja! J
            Nos, szerinted visszatér Harry? Mi lesz? Elég rizikós a melója. Vajon tényleg visszajön Lou-hoz, vagy a szerelmes fiú idővel beletörődik abba, hogy… Inkább nem is folytatom! Természetesen bennem az a befejezés született meg, hogy ők együtt vannak, de minden elme másképp képzeli el. És ez így van rendjén. Ennek a történetnek már nem lesz folytatása. Bár soha ne mondd, hogy soha… :)

Bennem teljesen az volt, hogy később majd tervezel folytatást. Igazából minél többet agyal rajta az olvasó, annál több variáció merül fel.

Az olvasók nem kértek  következő részt azonnal? :)

Privátban páran rám írtak, hogy áruljam el, együtt marad-e a két főhős, de én szeretném mindenkinek a fantáziájára bízni a dolgot. :)

A Sex Fiend esetében hét rész került fel eddig, de már az elején körvonalazódik a cselekmény. Mi lesz a folytatásban? Miket és hány részt tervezel? 
            A Sex fiend már most belopta magát a szívembe, pedig régebb nem szerettem ilyen laza történeteket írni. Inkább csak olvasni. Nemrég kikerült a 4. fejezet is. Most elég sok tervem van vele; biztosan 10-nél több résszel fog rendelkezni, de az is lehet, hogy 15-20. Meglátjuk. Egy különös kapcsolatot írok le benne, ami eleinte a szexre fog épülni, az idő múlásával pedig fokozatosan fordul át érzelmi kötődésbe. A saját vágyaikról, érzéseikről, párkapcsolati útjukról szól. A többi majd kiderül. J

Ha jól tudom, számodra az olvasókkal való kapcsolattartás a legelső helyen szerepel, olyannyira, hogy személyesen is találkozol velük. Mesélj egy kicsit erről. (hogyan alakult ki, milyen céllal....stb) 
            Nos, ez a legkedvesebb kérdés számomra. Az OLVASÓIM nagyon fontosak nekem! Rengeteg kitartással halmoznak el, és mindig mellettem vannak, amit nem tudok eléggé szavakba önteni. Mély hálával tartozom Nekik!
            Van egy csoport, és ott dobtam fel először annak a lehetőségét, hogy találkoznék pár olvasómmal, minden nagyképűség vagy beképzeltség nélkül. Én csupán írok, ettől nem érzem hatalmasabbnak magam bárkinél. Nem volt túlságosan meghirdetve az első találkozó, de még úgy is 9-en voltunk, az utóbbin pedig 14-en. Lehet, hogy is kis számnak tűnik, de én 1-2 embernek is örülnék. Hihetetlenül. Azért számomra igenis sokat jelent, hogy úgy eljöttek, hogy még könyvem sem jelent meg… Aztán összekovácsolódott egy jó kis csapat, otthonos légkörrel. Imádom.           Eddig összesen két találkozó volt, de tervezek még párat ebben az évben. Most szombaton (március 4-én) a Hősök terén lesz egy Larry Stylinson rajongói találkozó. Ez most nem az írásaimról fog szólni, hanem a bandában szereplő két fiúról: Harryről és Louis-ról. Mindenkit szívesen látunk!

Ötletes és innovatív ez a kezdeményezés. 

De mégis milyen tervekkel kezdtél neki az első találkozónak? (Helyszín, programok...stb? 

A helyszín Budapest, pontosabban az Oktogonon lévő Pointer pub volt. Nyomtattam részletet az írásomból, dedikáltam, de egyébként a hangulat remek, otthonos és baráti volt. Nem érzem magam attól nagyobb embernek, és nem is tehetném meg csak azért, mert írok. Jó érzés alkotni, de ügyelni kell, hogy a sikerélmény ne szálljon az ember fejébe.
Bárki jelentkezhet egyébként erre a találkozóra?
Bárki. Teljesen nyitottak vagyunk. Úgyhogy, ha egyszer Te is ráérsz, mi nagyon várunk. Legutóbb 14-en voltunk. 

Persze, ha úgy adódik, akkor nagyon szívesen részt veszek rajta. :)

Futólag ugyan, de említetted, hogy már elkészült kettő könyvborító is. Avass be minket a részletekbe. (Te tervezted őket? Hogyan találtad ki a koncepciót?)
Mindkét borító a Luxusdoktorhoz készült. Ezek kezdő tervek, amelyeket én dobtam össze egy egyszerű online szerkesztővel. Nem kell valami extra dologra gondolni. Az elkövetkezendő hetekre azonban be van ütemezve egy borítófotózás, amit már rettentően várok, bár a második borítóhoz rettentően hozzánőtt a szívem. Komolyan!

A másik kettőhöz is akarsz majd készíteni?

Igen, de arra külön borítófotózást fogunk rendezni Budapest valamelyik környékén, kerületében.


 Íráson kívül mivel szeretsz foglalkozni még?
            Egy ideig azt hittem, hogy színész akarok lenni. *nevet* Aztán rájöttem, hogy jobban értek a filmnézéshez, mint a szerepléshez. És mint tudjátok, a filmnézéshez nem kell sok tehetség, csak szabadidő, úgyhogy elképzelhetitek, hogy menne nekem a színészkedés… Bár ez lehet, hogy túlzás… Ha sokat gyakorolnék, talán beletanulhatnék… *eltöpreng*
            Nos, vonz a fotózás, az erdőben való hosszú séták, a sütögetés-főzés. Eléggé édesszájú vagyok, úgyhogy otthon sokszor kísérletezem. A csokifelfújtam mindig sikert arat! Bakancslistás tervem, hogy egyszer film készüljön az egyik történetemből, de minden írónak ez az egyik álma. Millióból egynek sikerül. Miért éppen én lennék az? A reményt azonban sosem fogom feladni. Ez éltet bennünket örökösen, nem igaz? Ha ötvenszer bukom el a könyvkiadás lépcsőjén, ötvenegyedszerre is megpróbálom. Ezt már most biztosra tudom. Talán ez az egyik erényem? Nem tudom, de egyvalamit igen: nekem írnom kell.

Köszönöm az interjút! Millió puszi, és a legjobbakat kívánom! Az összes olvasómnak szeretetteljes ölelés: Sam Wilberry xXx


Sam, köszönöm ezt az izgalmas beszélgetést. Örülök, hogy eljöttél. Sok sikert kívánok mind az írás és mind a találkozók megszervezése terén.

Látogassatok el a Sex Fiend folytatásához és az új borítóképek megtekintéséhez IDE, IDE, IDE.


Szeretettel:
Brukú