2.
Mire leérek a
főtérre, már a legtöbb férfi és fiú megindult a kikötő felé. Sokuk hátán
széles, fa és fém ötvözetéből készült pajzs lóg, másokon lószőrrel vagy kos
szarvakkal feldíszített sisak van, de akad olyan is, akinek a hátán szőrrel
bélelt palást himbálózik. Feszült csendben sétálnak, így még rémisztőbb az a
zörgés, amit az összeütődő páncélok, és fegyverek keltenek. Sietve utánuk
indulok keresve-kutatva atyám világos szőke haját.
- Te meg hol a
francban voltál, fiam? - bukkan fel hirtelen mögülem Helmár, aki úgy fújtat, mint egy megbokrosodott ló. Izmos, robusztus alkatát rétegzett bőrből készült tunika védi, széles vállain pedig
bőrből, meg fémből csinált, pikkelyekre hasonlító vállvértek díszelegnek. Nincs
rajta a szőrméből készült palástja, amit állandóan hord, így jól látszik milyen
görcsösen szorongatja az övén lógó kard kemény markolatát. Meg sem várja a
választ, megragadja kérges kezeivel a vállaimat majd a hajók irányába taszigál, de még így is
az utolsók között szállunk fel az egyik hajóra.
A fedélzet két
oldalán evezéshez leült rengeteg férfi sorakozik egymás után, végig a hajó
zömöken felfelé ívelő orráig, ami egy sárkány hosszú nyakának és fejének a
tökéletes faragott mása. Egy átlagos napon részletesebben is csodájára járnék
ennek a bámulatos munkának, csakhogy ma ez a legkevésbé sem érdekel. Ha túlélem
a csatát megtanulom, fogadom meg magamnak... A megbarnult vitorlát ekkor
hangos, fülsértő csapódással leengedik, amitől annyira megijedek, hogy nem
csak összerezzenek, de majdnem fel is kiáltok. Hogy palástoljam a
zavarom, gyorsan le szegem a fejem, és minden figyelmemet az egyre zsibbadó tenyereimre
fordítom.
- Olyan,
mintha mérges szömörcébe nyúltam volna... - motyogom, de nem kapok választ,
ezért felnézek. Apám a hajó elejében van már, és épp beszélget valakivel. Átfurakodok
a néma csendben ácsorgó férfiak között, hogy a közelében legyek. Megkapaszkodom a vaskos korlátban miközben a horizontot kezdem el inkább
tanulmányozni, ahol a lemenő nap rubint színeiben úszó karcsú, egy vitorlával
felszerelt hajóink dacolva a hullámokkal haladnak a nyílt óceán felé.
Mi is útnak
indulunk. A hajó ügyesen távolabb siklik a mólótól, hogy aztán aprókat ringatva
a fedélzeten utazókon felzárkózzon a csatasorba.
-
Remélem a hírvivő feje elég egyértelmű üzenet volt a számukra. – súgja egy hang
mellettem, mire lopva felé nézek. Atyám mellett egy idősebb, alacsony férfi
áll, dacosan markolva a pajzsát. Hosszú ősz szakálla gondosan össze van fonva,
miként félhosszú fehéres haja is. Szürke, ráncos szemeivel pedig folyamatosan
pásztázza a tájat.
- Felelőtlen volt! – dörmögi
érdes hangján Helmár. – Elég egyértelmű volt az üzenet, hogy elfoglalják a
falunkat a völgy védelme és a kikötő miatt. Ti meg erre még hergelitek is őket.
– Talán ha a vezetőjük, Bjarne,
nem lenne még gyerek...
- Az mindegy, mennyire gyerek. –
vág a szavába ingerülten. - Ugyan olyan ostoba, mint az apja volt. Számítanunk
kellett volna rá, hogy ő is megtámad minket.
A férfi válasz
helyett azonban elsápad, megmarkolja atyám vállát és kissé jobbra löki: a
távolban sorra egymás után bukkannak fel ismeretlen hajók, egyre gyorsabban beszorítva
minket az öbölbe. Újból, jóval hangosabban elkáromkodja magát, mire az egész
legénység rémült nyüzsgésbe kezd. Atyám felé fordulok, s riadtan megmarkolom a
ruháját, mire az lesöpri a kezem, hogy kivonja a kardját. A mozdulatát mindenki
követi. Én is a kardomért nyúlok, de aztán az elém tárulkozó borzalmas
látványtól teljesen megdermedek: a tőlünk
alig pár méterre lévő hajóra hirtelen több tucat égő fáklyát és nyilat
zúdítanak, a hegyek előtt elnyúló parton felbukkanó alakok. Ezzel nem csak hogy
körbe vettek minket, egyenesen az égő hajóroncs felé tartunk. Teljes sebességgel.
Több dolog is
történik egyszerre miután neki ütközünk: a hajó erőteljesen megrázkódik, s
majdnem felbillen, az elejéből jókora darabok törnek le és repülnek a szélrózsa
minden irányába miközben a másik hajón eluralkodik a káosz. Dermedten bámulom a
magas lángok közül hol a vízbe, hol a mi telezsúfolt fedélzetünkre menekülő
sérülteket. Segíteni akarok rajtuk, de a földbe gyökerezett lábaim miatt nem
megy, még akkor sem, amikor egy törött lábú férfi tántorog felém nagy
lendülettel majd nekem zuhanva kilök a hajóból.
A tajtékzó
hullámok szinte azonnal elnyelnek, hogy aztán ide-oda dobálva kiszorítsák
tüdőmből az összes levegőt. Köhögve, fulladozva a felszínre küzdöm magam,
kidörgölöm a szememből a jéghideg vizet majd lecsatolom a mell-és vállvérteket
magamról, hogy ne húzzanak le a mélybe. Vacogó fogakkal úszni kezdek az egyre
több fatörmeléket szállító hullámok között. Közben újabb égő nyilak száguldanak
el a fejem fölött, célba véve a hátam mögött lévő hajókat. Erőnek erejével
próbálom elfojtani a feltörő pánikot és iszonyatot, és csak arra koncentrálni,
hogy kijussak a partra. Alig, hogy pár métert megteszek feltűnik egy apró
ezüstös villanás a parton. Hunyorgok, így ki tudom venni atyám pikkelyszerű
vértjét és egy hozzám igen hasonló aranyszőke hajkoronát is.
- Hey! –
kiáltok oda neki, hogy itt vagyok, de ekkor meglátok egy mögé osonó hajlott
hátú férfit. – HEY! – ordítok, ahogy csak tudok, de nem hallja. Őrült úszásba
kezdek, nem törődve a hideg miatt egyre csak zsibbadó végtagjaimmal. Percek
alatt kiérek a sekélyebb részre, ahonnan rohanni kezdek a homokban magára
hagyottan fekvő atyám felé. Zihálva térdre rogyok mellette, elkapom az egyik
kezét, megszorítom.
- Hozok segítséget! – habogok, de
ahogy a mellkasából csurgó vérre nézek el kap a rettegés.
- Fiam? – kérdez fájdalomtól
fátyolos hangon. Bele kapaszkodik a kezembe és véreres szemeivel az arcomat
keresi. – Sajnálom, hogy itt kell lenned...
- enyhén el tol magától - az Istenek óvjanak téged. – rányomom a sebre koszos
kezeimet, mire Helmár erőtlenül megrázza a fejét.
- Vigyázz... – közelebb hajolok,
mert alig hallom a tenger felől érkező kiáltások és csattanások miatt. –
mögötted...
- Mi...? Helmár...? – nem válaszol, csak
ügyetlenül köhög aztán fenn akad a szeme és ellazul véres karja erős szorítása.
- NE! – vonyítok fel sírva atyám holteste mellett. Aztán valaki hatalmasat rúg
az oldalamba.
Kellemes estét:
Brukú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése