A vonal megszakad

Sziasztok, 

Manapaság a telefon szinte már a kezünkhez nőtt: posztolunk, kommentelünk, híreket és a youtube-ot pörgetjük át... De mi van akkor ha egyszercsak olyan telefonhívást kapsz, amire a legutolsó gondolataiban sem számítasz? Mennyire zökkentene ki a blogok és internetes felületek bújásából? Azonnal reagálnál rá vagy inkább csak "challange-nek" tekintenéd?



        Hosszas várakozást követően végre megérkezik a forró kávé. Épp csak a számhoz emelem a bögrét, amikor megszólal a telefon éles dallama.
- Helló...? - kérdezem, de bele vág a szavamba egy síró női hang.
- Kérem, segítsen! A férjem eszméletlen. - hadarja egy szusszal.
- Tessék? - szalad ki a számon. Megnézem a képernyőt. Ismeretlen szám hív. - Elnézést, téves...
- EGY CSAVARHÚZÓ ÁLL KI A MELLKASÁBÓL!- sikítja hisztérikusan. Nem válaszolok azonnal. Jó néhány percbe bele telik, hogy felfogjam, bűncselekmény történt és nem holmi gyerekek szórakoznak. - Nézze meg, hogy lélegzik e még és, hogy van e pulzusa. - jelentem ki idegesen a homlokomat dörzsölgetve. A szívem a torkomban zakatol, a  bal szemem tikkelni kezd, a gyomrom pedig görcsbe rándul a hirtelen sokktól.
       Rövid csend áll be, amit sietős léptek zaja és a vonal recsegése követ.
- Van... van, de gyenge. - válaszolja tanácstalanul - Mit csináljak?
- Menjen, keressen tiszta törölközőt és nyomja rá a sebre.
- Törölköző... - ismételgeti, de nem mozdul.
- Gyerünk! - szólok rá erélyesen mielőtt megpróbálom a pincért leinteni. Az azonban még csak rám sem néz a tálcája mögül. Megfordul és elsiet.
- Megvan. - hallom a sürgető hangját egy örökkévalóságnak tűnő csend után.
- Rendben. Nyomja, amilyen erősen csak tudja.
- De... még mindig vérzik! - újból rá tör a zokogás.
     - Csak csinálja! - utasítom idegesen - Most pedig mondja el, hogy hívják?
- Mi..? Én.. Lisa vagyok. - dadogja nehezen.
- Hol lakik, Lisa? - most már hadonászok a kezemmel a pult felé.
- Nyolcezer ötvenhárom...
     - Ez az. - bíztatom annak ellenére, hogy engem is egyre jobban elönt a pánik. Lisa azonban ahelyett hogy folytatná, zihálni és szipogni kezd.
- Van itt valaki... - suttogja alig érthetően - nyikorgott az ajtó... - hallom a távoli hangját majd elnémul a vonal.



Te mit tennél a helyben? Le tennéd a telefont,mert azt hiszed, valaki szórakozik veled? Átirányítanád a vonalat a mentőkhöz? Oda rohannál a pulthoz és tolmácsolnád a pultosnak a beszélgetést?
Share:

Liebster Award - Első ezen a néven a blog életében



Drága Olvasók,

Szeretnék megosztani veletek egy kellemes hírt: a blog díjazott lett. A Liebster Award-t Selly-től, a Húsz nap nevezetű blog működtetőjétől kaptam. Selly, még egyszer nagyon szépen köszönöm a díjat.


1, Szabályok ismertetése
2, Nevezd meg és linkeld be, akitől a díjat kaptad, illetve köszönd meg neki
3, Válaszolj a kérdésekre
4, Tegyél fel 10 kérdést
5, Jelöld meg azokat a blogokat, amelyeknek továbbítod a díjat


Minek a hatására kezdtél el írni?
Egyrészt a gyerek mesék, másrészt pedig Vavyan Fable  - Varázs csók c. könyve hatására. Mindegyikbe elsőre bele szerettem és annyira magával ragadott, hogy alig bírtam létezni nélkülük. Ha van könyv, amit rongyosra olvastam akkor ezek lesznek azok. Felnéztem az írókra, másfelől hiányzott az a világ, amit ők megteremtettek, olyannyira, hogy sajátot akartam létre hozni. 

Mi volt a legutolsó könyv, amit olvastál?
Amit nem rég raktam le az Anne Bishop - Vörös betűkkel c. könyv. Hosszú olvasmány, de a karakterei, a világa és az akciói miatt mindenképpen érdemes elolvasni.

Tudnak e a családtagjaid, barátaid, közeli ismerőseid arról, hogy írsz, és ha igen, hogyan reagáltak? Esetleg olvastattál e fel velük valamit, amit te alkottál?
Igazából két barátom tud csak arról, hogy írok. Az egyik közülük szintén hobbi szinten ír. Kíváncsiak és érdeklődők voltak, és kértek is regényt/regényeket olvasásra. Pozitív véleménnyel voltak és vannak máig is. Ma már mondjuk bátrabban véleményeznek, mert ha van apróbb hiba, akkor azért szólnak.


Mi a három legfőbb hobbid?
Írni, olvasni, sportolni.

Teát vagy kávét iszol szívesebben?
Mind a kettőt nagyon szeretem. Inkább az lenne itt a kérdés, hogy melyikből iszok többet? :)

Van álomfoglalkozásod? Ha igen, mi az?
Van olyan, hogy álom munka? :) Viccet félre téve, Selly, egyenlőre még nem találtam rá.

Hogyan jellemeznéd magad három mondatban?
Általában a pozitív oldalát nézem a dolgoknak. Végtelen sok türelmem van. A tisztaság mániám kicsit a normális szint fölött van.

Mi a véleményed a fanfic-ról? Pozitív vagy negatív érzéseid vannak velük kapcsolatban?
Nem vagyok a fan fic ellen. Én is írtam és írni is fogok még. Szerintem hasznos, bármennyire is egy, már megírt történetről van szó. Gyakorlásnak, szórakozásnak mindenképpen jó.

Tegyük fel, hogy lehetőséget kapsz egy olyan üzenet (egy mondat) közvetítésére, ami a világ minden emberéhez eljut. Mit üzennél?
Fogós kérdés. Ha magamból indulok ki, akkor azt mondanám, hogy: Do more of what makes You happy. Azaz csináld azt, ami boldoggá tesz.

Milyen színű a szobád fala?
Jelenleg fehér, de nyáron szeretném átfesteni homok vagy krém színűre. Szeretem ezeket a föld színeket és ez a bútoraimon is meglátszik.


Lássuk az általam összeállított kérdéseket:

1, Melyik az a kedvenc könyves helyszín, ahova szívesen elmentél?
2, Melyik volt a legfélelmetesebb karakter, akivel eddig olvasás/filmezés során találkoztál?
3, Sorolj fel három hasznos tippet a blogoláshoz .
4, Sorolj fel három olyan tanácsot, amit érdemes elkerülni blogolás közben.
5, Ha a pénz nem számítana, milyen szülinapi partit rendeznél magadnak?
6, Ha lenne lehetőséged találkozni kedvenc íróval/színésszel, ki lenne az? Miért?
7,Volt e kedvenc női főhősöd? Milyen hatással volt rád/ az írásodra?
8,Mi volt az első étel, amit legelőször önállóan megcsináltál? A pirítóst nem ér választani :D
9, Melyik volt a legviccesebb/legcikibb állat név, amit a kedvencednek adtál?
10, Ha illatról kellene meghatároznod egy emléket, embert, helyet, milyen illat volna az?

És, hogy kiket jelöltem meg ezzel a díjjal?


Szeretettel:
Brukú




Share:

A szomszéd lakás lakója - Első évad, Harmadik rész - Malackodás

<< előző rész:A szomszéd lakás lakója - Első évad, Második rész: A szemtanuk


- Ha már így készen van a hálószoba esetleg... – öleli át karcsú derekamat Dan, miközben a vacsora utáni edényeket mosogatom. Meg sem várja a választ, máris elkezdi csókolgatni a nyakam szirtjét és az ujjatlan blúzomból kilógó vállamat. Kéretve magam folytatom tovább a mosogatást, de aztán a fülemen mért lágy harapástól feladom, és hangos csörömpöléssel bedobom az evőeszközöket a mosogatóba.
- Hallgatlak. - ejtem hangos csörömpöléssel az evőeszközöket a mosogatóba aztán szembe fordulok vele.
- Kíváncsi vagyok, mennyit bír az a francia ágy. - súgja incselkedve miközben hüvelyujjával végig simít az alsó ajkamon aztán megcsókol. Olyan vadul és mohón, mint eddig még soha. Egy másodperc alatt elvesztem a fejem. Mindig ezt csinálja, ha le akar venni a lábaimról, én pedig a hat év alatt egyszer sem tudtam még neki ellenállni. Nem törődve a habos kezeimmel bele túrok a fakó, rövid hajába aztán közelebb húzom magamhoz. Dan izgatottan bele morog a számba majd a pólómért nyúl és olyan gyorsan lerántja rólam, hogy attól tartok leszakad. Felkacagok. Ritkán szokott ilyen mohó lenni és ez tetszik. Felülök a széles pultra aztán a férjem dereka köré fonva a meztelen lábaimat olyan közel húzom magamhoz, hogy a csipkés bugyimon keresztül is érezzem az egyre forróbb ágyékát. Neki dörgölőzök a merevedésének, mire a Dan úgy fújtat mint egy megvadult bika. Előbb a melltartómtól szabadít meg. Kezei közé fogja a melleimet, játékosan megsimogatva a mellbimbóimat, aztán a bugyimért nyúl. Bele akasztja az ujját, én pedig izgatottan fel emelem a csípőm, hogy segítsek, amikor egy kiáltás mindent elront.
- Mi ez? – sikoltom rémülten.
- Füge... – motyogja bosszúsan, ahogy rájön a dübörgés és kiáltás a fura szomszédtól jön. – Majd átmegyek ha még egy... – ki sem mondja a tompa kiáltás újból hallatszik. Dan dühösen magára rántja az egyik bárszékre dobott pulóverét aztán kiviharzik a lakásból.

A tévé egybefolyó zajától visszhangzó folyosón mezítláb csattogva halad, azzal sem törődve, hogy rosszul gombolta vissza az ingét vagy hogy kifordítva vette fel a pulóvert. Megmutatom én ennek a pasasnak, hogy hol van a hangerő szabályozó... morog, de aztán ahogy egyre közelebb ér a lakáshoz, úgy válik az egyenletes, morajlás szerű zaj, ritmusos nyögésekké. Dan zavarodottan megtorpan. Milyen csatornát néz ez? néz körbe, de rajta kívül senkit nem lát. Vagy senki nem olyan bátor, hogy közbe szóljon vagy a többi lakó már megszokta ennek a csatornának az illetlen lármázását. Ő nem a többiek, úgyhogy tovább sétál. A küszöbön állva azonban egy éles malac visítás fogadja. Úgy hőköl hátra a megkopott, barna ajtótól, mintha tüzet okádna. A vinnyogás valódi, mint ahogy Füge rekedtes, perverz lihegése is. Dan azon nyomban sarkon fordul és olyan gyorsan menekül be a lakásába, mintha ott sem lett volna.
- Gyorsan elintézted. – lepődöm meg a gyorsaságán. Épp csak leheveredtem a bőr kanapéra, a tévével szemben.
- Nem, nem igazán.... – dörgöli meg a szemeit, amit annyira meresztget, hogy szinte ropognak mikor becsukja. Aztán felkapja a fejét, és elmegy füldugóért a hálószobába.
- Nekem fura egy kicsit... – vallom be félénken.
- Kicsit?! - dob oda két pár citromsárga füldugót nekem. – Szolidan fogalmaztál! Csak tudod, az a baj, hogy két nap múlva házavató buli lesz.
- Mit csináljunk vele? – tanakodok miközben bele túrok a hajamba.
- Lefizetjük?– kérdése inkább tanácstalan kijelentés.
- Egy próbát megér. – vonom meg szintén kétségbe esetten a vállam.
Share:

Valamit el kell mondanom...

Sziasztok, 

Ezt a bejegyzést egy idézet ihlette, ami az őszinteségről és az időzítésről szól. Sokszor már azzal bajban vagyunk, ha szerelmet akarunk vallani, vagy csak simán elmondani a másiknak, hogy tetszik. Csakhogy ez a rövidebbik, a kellemesebb, út. Mi van azzal, ha nem pozitív dolgot akarsz mondani neki?  Hogy készíted fel magad erre, hogy mit mondj, hogy viselkedj, hol mondd el neki?

 

"Az őszinte érzelmek és a rossz időzítés a legfájdalmasabb kombinációk."



     Violet épp a sötétkék nyári ruhájának cipzárját igyekszik felhúzni az oldalán, amikor a telefonja csilingelni kezd. Felkapja az ágyáról, és feloldja a billentyűzetet.
- Be kell ugranom a benzinkútra még. Apa nem tankolt délután. De sietek. - üzeni Jenson röviden.
- Akkor már nem gondolom meg magam az öltözködés terén ;) - válaszolja egy hatalmas hangulatjel kíséretében.
- :P - érkezik a válasz kicsivel később aztán a zöld pötty elalszik a neve mellett, jelezve, hogy ki kapcsolta a netet. Violet meglepetten pislog a képernyőre. Jenson nem szokott smile-kat küldeni válaszként, és érteni szokta a poénokat. A lány leteszi a fésülködő asztalra a telefont, aztán ő maga is helyet foglal a kényelmes, apró virág mintás székben. Elő túrja a neszesszeres táskájából a fésűt és a hullámcsatokat, hogy neki álljon a összefonni majd felkontyolni a hosszú, fakó szőke haját. A fonat azonban kétszer is kicsúszik a kezéből és teljesen kibomlik. Türelmetlenül kifújja a levegőt mielőtt rákönyökölne a félig üres asztalra. Az idegességtől kipirult kerek arca és a szemeihez színben illő kék ruha szinte nem is látszik a szoba többi részében hegyekben álló bőröndök, táskák és üres szekrények mellett. A szállítók következő héten jönnek csak, hogy átvigyék az ő cuccait is a Jensonnal közös első lakásba. Jóval korábban neki állt már a pakolásnak és viszonylag gyorsan is haladt, amíg az egyik reggel hányással nem kezdte a napot. Önkénytelenül is megsimogatja a hasát. Pont a legjobb az időzítés, gondolja magában egy féloldalas, halvány mosollyal az élénk piros száján. Csak azt nem tudja, hogyan mondja el Jensonnak. Nagy körítéssel vagy egyből vágjon a közepébe? Esetleg mutassa meg a pozitív tesztet? Kifújja a levegőt, amitől a hosszúra hagyott frufruja fellibben. Sosem volt jó a hírek közlésével, ráadásul most a fiú influenzás is, ami hetek óta nem akar elmúlni, mint ahogy a napok óta tartó rossz érzése sem. Megköszörüli a torkát aztán minden figyelmét a hajára fordítva neki áll a konty készítésének.


Jenson

     Ledobja a telefont az anyósülésre, ami nagyot koppan az orvosi leleteken. Kényszeríti magát, hogy az előtte álló fa kilátóra nézzen és ne azokra az átkozott papírokra. Már százszor átolvasta és mind a százszor ugyan az a szöveg állt rajta. Most sem lenne másként.
- A rohadt életbe! - kiáltja, és már ütne bele a csupasz kormányba, csakhogy a hirtelen mozdulattól rá tör a köhögés. Alig pár percig tart, de Jenson így is lihegve nyitja ki a kocsi ajtaját és indul a kétszintes kicsi kilátó felé, hogy feldíszítse gyertyákkal, mire megjön a barátnője.


Violet

       A karcsú magas fák között ácsorgó, kétszintes kilátót ezernyi apró gyertya fénye világítja be aranyos-narancssárgás fénnyel. Mindegyik lángja szinte egyszerre ringatózik a lágy nyári szélben, hullámokban megvilágítva a vaskos gerendákat és Jenson lomhán alakját.
- Ez bámulatos - csúszik ki a lány száján köszönés helyett, amikor felér a második szintre. Felkarol egy,  a legközelebbi legvastagabb gyertyát és megszagolja. Trópusi gyümölcsös illatot áraszt.
- Tényleg tetszik? - kérdezi bátortalan, mély tónussal a barátja, ami már-már sóvárgónak tűnik. Nem néz azonban a lány szemeibe, helyette inkább az ujjai között szorongatott lila öngyújtót bámulja.  Most, hogy lehajtotta a fejét, látszik, hogy az oldalt felnyírt, feje tetején hosszúra hagyott fekete haja kissé kócos, ami egyáltalán nem emeli ki a szögletes, határozott ívű állát, sem a kissé mandula vágású szemeit. A gyertyák lágy fényétől pedig még inkább feltűnnek a karikák a szemei alatt és a be esett arca.
- Mi az? - veszi egyből észre, hogy van valami, amit nem akar elmondani neki a fiú. Előbb a tömör üzenetek, aztán meg ez a hirtelen vacakolás az öngyújtóval.
- Fáradt vagyok.  Elég hosszú volt ez a nap, Szívem. - böki ki percekkel később a válasz, miközben egyik lábáról a másikra áll.
      - Jól van. - Nyújtja el a választ a lányt, jelezve neki, hogy egyenlőre nem firtatja a témát. - Figyelj, Jenson... - kezdi egy nagy levegővel, miközben a gondolatok őrült tempóban száguldoznak a fejében, hogyan is kezdhetné el: Az úgy volt..? Az van, hogy reggelenként hányok..? Gratulálok, Apamaci? Aztán, ahogy végignéz a gyertyák lágy fényein eszébe is jut:
- Emlékszel még, hogy mikor használtunk utoljára ennyi gyertyát?
- Hogy mikor? Nem tudom, nem mostanában. - hadarja értetlenül.
- Pedig egy szállodában aludtunk, mert lerobbant haza felé a kocsi és hát rengeteg időnk volt mire elkészült a járgány. - hagyja függőben a történetet, hadd Ő mondja ki. A fiú hosszasan gondolkodik, aztán tanácstalanul a lányra néz.
     - Terhes vagyok. - Vigyorog Violet, de Jenson ahelyett, hogy a nyakába ugrana elsápad és eltátja a száját.
- Öm... - dadogja aztán egy kis hezitálás után átöleli őt. - Gratulálok!
Szorosan lapul a lányhoz, neki nyomva a combját, a csípőjét és a mellkasát mintha magába akarná préselni a másikat. Lassú mély levegőt vesz, amit reszelős, nyikorgó hang kísér. Violet mosolya azonnal vicsorrá alakul. Ez a hátborzongató hang és a fiú gyógyszerszagú lehelete rá hozza a frászt, arról nem is beszélve, hogy a fiú inkább szavakkal és ajándékokkal szokta kifejezni az érzelmeit, nem pedig hosszas, már-már fojtogató ölelkezésben.
- Na jó... - kezdi a lány ingerülten, de a fiú közbe vág.
- Hányadik hétben vagy? - halk hangja reszket és elcsuklik.
- 17. Miért? - lép egyet hátra a lány.
- Az március? - kérdezi sürgetőn nem törődve a barátnője csalódott arcával.
- Igen… igen március, - hátat fordít a fiúnak, hogy eltakarja a félelemtől remegő állát - de miért fontos ez most? Nem is örülsz?
- Én… Én nem úgy értettem. - szabadkozik könnyes szemmel, ám mielőtt közelebb lépne a barátnőjéhez köhögni kezd.
- Azt hittem, te is akarod…  - vékonyodik el fokozatosan a hangja a visszatartott sírástól.
- Violet…
- Mindig akkora lelkesedéssel beszéltél a gyerekekről, sőt a már a gyerek szobának is terveztél helyet az új lakásban…
       A fiú öklendezni kezd, majd szörcsögő, vizenyős hangon vért kezd felköhögni.
- Jenson? Jenson! - fordul sarkon riadtan és azelőtt sikerül elkapnia a fiú karját mielőtt az összeesne. Leülteti a földre mielőtt elő túr a szoknya zsebéből egy köteg zsebkendőt. - Ez meg mi? Mi folyik itt? - kérdése inkább követelés.


Jenson

      Súlyos, tétova csend telepszik rájuk, amitől még a sebesen ciripelő tücskök is elnémulnak egy percre. A fiú többször is kinyitja a száját aztán be is csukja. Nehezen bírja rá magát arra, hogy kimondja azt, amit még ő maga sem fogott fel teljesen. Erre itt ül mellette élete szerelme, riadt őzike szemekkel és a magyarázatra vár.
- Válaszolj! - Violet hangja feszült és riadt is egyben, amitől eltűnik a hanglejtése.
- Haldoklom... - nyögi ki végül a fiú a választ, amit enyhébb, de nehézkes köhögés követ.
- Mi? - hüledezik a lány, amitől minden tücsökciripelés végleg elnémul, és a közeli fákban befészkelődött madarakat elriasztja.
       - Ma közölték velem, hogy ez nem egy sima influenza. - sírva fakad, amitől az utolsó szavakat alig lehet érteni.  A lány a szájához kapja a kezét. Meg akarja kérdezni, de tudja, hogy rák. És arra is rá jött, hogy miért kérdezte a márciust. A sarkaira rogy és tagadólag rázni kezdi a fejét.
- Sosem akartalak cserben hagyni. Mindig azt hittem, hogy lesz egy remek, tágas lakásunk, amiben akár három gyerek is elfér, garázs a kocsiknak, egy kisebb varró szoba, hogy itthonról is tudj dolgozni… - kis szünetet tart, hogy levegőt vegyen. A lány könnyei ebben a pillanatban kezdenek sebesen potyogni, egyenesen a fiú véres zsebkendőt markoló kezeire. - Erre a legjobb hír a legrosszabbkor jön. Erőlteti magát, hogy Violetre nézzen: hófehér arcán a szétfolyt sminkje fekete csíkokat festett, jég kék íriszéből az összes ragyogás eltűnt, s helyébe a kétségbeesés és a fájdalom tompa szikrája költözött.  A pupillája teljesen kitágult, így elveszik benne a gyertyalángjának halvány fénye. Hiányozni fog ez az arc, ez az önzetlen és ártatlan természet, a nevetése, a reggeli kávéja és a humoros üzenetei. - Bárcsak ott lehetnék melletted, amikor világra jön a pici.


Violet

     A lánnyal olyan sebesen fordul meg a világ, hogy muszáj bele kapaszkodnia a korlát szálkás, vaskos léceibe. Szorosan behunyja a szemét majd benn tartja a levegőt, ameddig csak tudja. Ez nem lehet igaz...Ez valami rossz álom, bizonygatja kétségbe esetten magának aztán lenyelve a sírás újabb fojtogató görcsét kinyitja a szemeit és a barátjára néz. Jenson is őt nézni, de ezúttal az erős és kitartó fiút, akibe évekkel ezelőtt bele szeretett már nem látja. Eltűnt, és most egy összetört és tanácstalan Jensont lát, aki igyekszik a véres zsebkendőt eltakarni előle. Violet reszkető kézzel eltűri a fiú könnyes arcába lógó haját, hogy aztán homlokon csókolja.
- Pedig rá akartalak venni, hogy te vágd el a köldök zsinórt.  -  súgja, de többször újra kell kezdenie a mondatot, mert elakad a nyelve a sírástól.
- Szeretlek, hallod? - húzza magához a barátnőjét, aki bele fúrja a  vállába az arcát, nem törődve azzal, hogy összemaszatolja a fiú fehér ingét. 
- Majd valamit kitalálnunk - nyöszörgi, de mind a ketten tudják, hogy ez egy olyan ígéret, amit aligha lehet betartani. 



Voltál már úgy hogy azt hitted, valami jót fognak közölni veled, de aztán pont az ellenkezőjét mondják? 

Üdv, 
Brukú
Share:

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Tartalomjegyzék

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései