Évvégi Beszéd

- Csing - csing. - koccan hangosan a kávéskanál az üvegpohár szélén. Minden tekintet felém fordul, amitől egy pillanatra kiszárad a szám és csomó keletkezik a nyelvemen.

- Helló minden kedves olvasó és blogos ismerős. - vigyorodom el, amitől elmúlik a kezdeti izgalom. - Nem szoktam tósztot mondani, mert szerintem a világ egyik legnehezebb feladata, de azért megpróbálom. - felemelem a pezsgős poharam és bele iszok, hogy megeredjen a nyelvem az erős alkoholtól.  - Nos, egy újabb év telt el, de olyan gyorsan, hogy még csak a napokban tudatosult bennem, ahogy a karácsonyi vacsorához valókat írtam össze, hogy már vége is az évnek. Pedig annyi minden történt: sikerült munkahelyet váltanom, ami hatalmas előre lépés volt, mert hiába nehezebb, de jobb a munka, sikerült befejezni az építkezést és beköltözni, ami máig olyan hihetetlen. Jó értelemben persze, rengeteget dolgoztunk rajta és most végre minden olyan, amilyet másfél éve megálmodtunk. Találtam normális spanyol tanárt és egyre jobban megy az egészséges és változatos étkezés (ami eddig nem volt jellemző sajnos). Óh, és keresztszülők lettünk az uracskámmal :D

- Ami a blog és írás világát illeti: - térek rá a másik fontos dologra, miközben bekapok egy pici falat sütit - Köszönöm, hogy egész évben itt voltatok, meg hogy harmincegy feliratkozóm lett. Számos remek kihívásban vettem részt, több díjat is kaptam, sőt az oldal arculata is megváltozott. (és lesznek még finomítások rajta a közel jövőben) - mutogatok a kanállal a levegőben büszkén - Annak pedig külön örülök, hogy az írás és blogolás újabb remek bloggerekkel hozott össze. - halk igen-ek és bólogatások söpörnek végig az összegyűlteken.

- Jövőre ugyan itt. - kacsintok és magasra emelem a poharat - Sikerekben gazdag, boldog új évek kívánok mindenkinek.



Üdv:
Brukú

Share:

Blogger kollaboráció - Év végére hangolva

Sziasztok,

Ez alkalommal kicsit más jellegű bejegyzést hozok el így az év utolsó előtti napján. Miklóssy Niki keresett fel nem is olyan régen azzal az ötlettel, hogy az ünnepek és szilveszter alkalmából viszontposztoljunk saját regényt. Több, tehetséges bloggerel is összeállt, amit mindenképpen érdemes elolvani ITT.

Niki egyébként egy szívetmelengető novellával készült, ami az év utolsó, várakozással teli perceit festi le.


Várakozás




Vacogott a fogam, miközben vártam rá a hidegben. Takarót hozott nekem, hogy ne fázzak annyira, de már éreztem, ahogy a kabátom alá is befúj a szél és reszketek, annyira vacogok. Nagy hópelyhek landoltak a szemüvegemen és az arcomon, ahol nem takart a sapka és a sál, ami szintén nem segített a helyzetemen. Egyre feszültebb lettem, mert még vissza kellett érnünk a barátainkhoz, hogy együtt nézhessük a tűzijátékot, de ha sokat szöszmötöl, futnunk kell majd a térdig érő hóban.
Láttam az ajtón keresztül, hogy mozgásba került a lift és egy pillanatra felderült az arcom. Szinte már éreztem magamon a meleg, puha takaró ölelését, az öblítő illatot, ami mindig körüllengte őt. A gondolatra ismét kirázott a hideg, emlékeztetve, hogy még mindig fázom és valószínűleg a zoknim is átázhatott. Az ajtó nagyot nyikordult és kilépett rajta a szomszédban élő család, akik szintén a tűzijátékra igyekeztek. A kislány az apukája ölében szüntelenül mosolygott, így hát én is mosolyogva intettem nekik. Az utca másik oldalán petárda durrant, majd felülről úgy hallottam, valahol már a pezsgőt bontják. A telefonom pillantottam, egyre kevesebb időnk maradt éjfélig. Egy csapat, velünk egykorú társaság már vidáman fújta a trombitákat, hiába nem léptünk még át az új évbe. Egyre jobban aggódtam, de nem hívhattam fel, mert a szülei már biztosan alszanak. Már bántam, hogy rábólintottam, mikor felajánlotta, hogy majd hoz nekem egy takarót, hogy ne fázzak és azt is, hogy nem mentem fel vele, hiába kérlelt. Ismertük már egymást egy ideje, de még sosem jártam náluk, nem voltam biztos benne, hogy az a legalkalmasabb időpont. Amúgy is hibásnak éreztem magam, hiszen tudtam, milyen hideg lesz idekinn, mégis a vékony, de csinosabb ruhámat vettem fel.


Eredetileg úgy volt, hogy nem is együtt fogunk ünnepelni. Én a lányokkal egy kocsmában akartam megérni az újévet, míg Dani a srácokkal szabadtéren akart ünnepelni. Fel sem merült egyikünkben sem, hogy talán közösen is eltölthetnénk az estét, így én a barátaimmal már délután elindultam otthonról és elfoglaltuk a helyünket a kedvenc kocsmánkban, kikértük az italunk és beszélgetni kezdtünk. Csak este tíz óra körül érkezett az üzenet tőle, hogy megfagynak odakinn és megkeresnének minket, ha nem bánjuk. Nem bántuk, habár így az amúgy is parányi asztal körül szó szerint össze kellett préselődnünk, főleg, hogy egyre többen tértek be egy kis meleg reményében. Nem sokáig tartott hát a kényelmes helyünk, elindultunk Daniékkal mi is kifelé, szabadtérre.
Végigsétáltunk a városon, hogy visszajussunk a szabadtéri színpadhoz, ahonnan eredetileg elindultak, de a magassarkú cipőben és a finoman szólva sem a hidegben való álldogáláshoz kitalált ruhámban gyorsan remegni kezdtem. Akkor ajánlotta fel, hogy kaphatok egy takarót, ha szeretnék és még pont odaérünk, mire elérkezik az éjfél.
A lift ismét mozgásba lendült és végre biztos voltam benne, hogy már ő az. Nem tarthat olyan sokáig felkapni egy darab anyagot és lejönni vele, még mindig sietni akartam, hiába tudtam, hogy már rég elkéstünk. Megállt a lift és az üvegen keresztül két, tőle alacsonyabb alakot láttam kilépni az ajtón, mire eszembe jutott az is, hogy talán hagyhatnám a fenébe az egészet és visszamehetnék nélküle. Akkor hallottam meg a dobogást, ahogy futott le a lépcsőn és még épp sikerült megfognia maga előtt az ajtót, mielőtt becsukódik előtte.
– Sajnálom, hogy eddig tartott, Blöki megijedt az egyik petárdától és a bejárati ajtó előtt nyüszített egy csomó ideig.
Megráztam a fejem megbocsátóan, aztán elmosolyodtam. Jó érzés volt fürdőzni a pillantásában. Elindult lefelé a lépcsőn, én pedig követtem őt. Csendesen haladtunk egymás mellett, csak mikor már elhagytuk a háztömböt jutott eszembe, hogy elfelejtette ideadni nekem a takarót.
– Tudod, én még mindig fázok. – mondtam.
– Azt hittem, már nincs is rá szükséged.
Boldog új évet - suttogta a fülembe.
Megállt előttem és rám terítette a pokrócot. Egyszerre három helyről kezdték el lőni a tűzijátékot, mire az égre tapadt a szemem. Ezüst és arany színű fényekben pompázott felettünk az égbolt. Mikor visszanéztem rá, ijesztően közel találtam magamhoz. A kezeit a vállamon felejtette, ahogy betakart. Elnyíltak az ajkaim, ahogy vettem egy mély levegőt. Szerettem volna mondani valamit, de ő gyorsabb volt, gyors csókot nyomott a számra.
Zavarba jöttünk mindketten egy pillanatra, a meglepődtem és néhány másodpercre mindkettőnk tekintete csak cikázott mindenfelé, míg vissza nem csókoltam.
– Boldog új évet. - suttogta a fülembe.
– Boldog új évet. - válaszoltam, ahogy a homlokát a homlokomnak döntötte. Közelebb húzott magához aztán, megosztoztunk a takarón és úgy bámultunk az égen felvillanó fényeket.



Szeretettel:
Brukú

Share:

Blog Karácsonyi Ajándék

Sziasztok, 

Nagy meglepetésemre a blog ajándékot kapott. Hasonló, mint egy díj, csak ez egyfajta virtuális ajándékozás. Magam is gondolkodtam, hogy mivel tudnék kedveskedni azoknak a blogos ismerőseimnek, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot, de ez is remek ötlet. 
Rigó Esztinek pedig szeretném megköszönni, hogy gondolt rám.

Szabályok:
1. Köszönd meg annak akitől/akiktől kaptad az ajándékot és linkeld be Őt/Őket.
2. Írd le, hogy neked mit jelent a karácsony, mit szeretsz benne. 
3. Írd le a szabályokat, hogy akiket te megjelölsz ők is tudják, hogy miket kell betartani.
4. Linkelj be egy karácsonyi zenét.
5. Sorold fel azokat a bloggereket akiknek adni szeretnéd ezt az ajándékot, akiket ténylegesen megajándékoznál, és fűzz pár kedves szót. 
6. Illesz be egy karácsonyi képet, lehet saját is. (Ezt a képet bárhova beillesztheted.)
7. Tüntesd fel a képet.

A Karácsony számomra a családi és baráti összejöveteleket jelenti, amikor végre tudok időt szakítani azokra (is), akiket az évközben nem sűrűn látok, másrészről meg ez egyfajta évzárás, amikor már tudom, hogy csak a pihenés van vissza a fáradtságos évből. De ma arra is rájöttem, hogy ezeken felül maga a készülődést is, a sütés-főzést és díszítést is ugyanúgy várom. Mintha egy rituálé lenne, ami szerintem a legelső lépés az ünnapi hangulathoz.

Ami a zenét illeti, szeretem  a klasszikusokat, azokat amikor csak egy hangszer van például hegedű vagy zongora, de mostanában rászoktam a retro zenei stílusra, és ennek fejében a karácsonyi hangulat is ilyen: https://www.youtube.com/watch?v=wNDvU357xB0. Remélem, nektek is tetszeni fog és legalább úgy bele fog mászni a dallam a fületekbe, mint nekem már napok óta. :)

A választottjaim: 
Szatti, Emilia Molla, Nyáplic, Lena Mittson, Mo ro, Henna, S.B.Hawk, Nessa és Rigó Eszti, már ha lehet visszajelölni :)
Örülök, hogy a blog világa "összehozott minket". Nem csak a blogotok és munkáitok nagyszerűek, de Ti magatok is azok vagytok.


Kellemes Ünnepeket:
Brukú
Share:

The Little Owl Award

Sziasztok, 

 Öröm hírrel készültem a számotokra, ugyanis a blog díjat kapott. A The Little Owl díjat, pedig nem másoknak köszönhetek, mint Rigó Eszternek és Nessának. Lányok, nagyon szépen köszönöm, imádlak Titeket :3

Szabályok: 1. Helyezd el a díjat az oldaladon. 2. Linkeld azt, aki jelölt téged. 3. Jelölj Te is blogokat a díjra. 4. Értesítsd a jelölteket a díjról. 5. Válaszolj a feltett kérdésekre. 6. Tegyél ki egy zenét, ami szinte szóról szóra leír téged.


1. Rajzolj valamit gyorsan Paintben vagy Photoshopban.
2. Egy sorozatban minek kellene történnie, hogy utána abbahagyd a nézését?
3. Mi a véleményed a felnőtt színezőkről?
4. Ha nevelőszülőknél élnél, meg akarnád találni a vérszerinti szüleidet?
5. Mindig is tetszett a neved, vagy meg akarod még változtatni?
6. Hogyan kezeled a konfliktusokat? Rosszul érint, vagy hamar megoldod?
7. Ki az, akivel nagyon szeretnél találkozni a blogolásból megismert emberek közül?


1, Hát, egyefene, de nem lesz egy Picasso mű. :')
Best Xmas Tree EVER
2, Amikor a értelmetlen dolgot csinál valamelyik karakter pl: hősködni kezd, aminek az lesz a vége, hogy valaki meghal vagy csak még nagyobb galibát okoz ÉS utána meg azt kell "hallgatni", hogy mennyire sajnálja
3, Nem igazán vagyok oda az ilyenekért, már nem azért mert kimennék a vonalból, csak akkor inkább egy rendes festmény legyen.
4, Hát, Eszter, ez attól függ, hogy miért "hagytak magamra".
5, Mindig is tetszett a Zsófia, és mint kiderült, eredetileg ezt is akarták adni nekem. Kicsit sajnálom, hogy nem így lett, de azért az Anna sem olyan rossz.
6. Áh, Eszter, nem vagyok valami jó konfliktus megoldó. Ha lehet kerülöm.
7, Mindenkivel, akivel napi szinten tartom a kapcsolatot. :3


1. Anya vagy apa? [Ennek a kérdésnek szimbolikus jelentése van számomra, úgyhogy magától értetődőnek tűnt, hogy felteszem, mert láttam, hogy az, akitől Moro kapta ezt a díjat, ilyen stílusú kérdéseket tett fel, és erről rögtön beugrott egy emlék az egyik barátnőmről és erről a kérdésről.]
2. Tél vagy nyár?
3. Viszonzatlan szerelem, vagy inkább valaki más szeressen téged viszonzatlanul? 

1, Mármint, hogy apás vagy anyás vagyok? Anyás, inkább, de nem tudnám megmagyarázni, miért.
2, nyár mindenképpen, mert nagyon fagyos vagyok, másrészt meg szeretek strandolni
3, Jesszusom, ez aztán a nehéz kérdés. Ha választani kell, akkor az első, inkább én szenvedjek a viszonzatlanságtól mint más.


Jelöltjeim:
Salera, Sea Miller, Nyáplic, Emilia, Alexis

Köszönöm mégegyszer:
Brukú


Share:

Világdarabok 3 - A vihar előszele

Sziasztok, 

Ebben a fordulóban lóra ülünk és felderítő útra indulunk az arabok sziklás városába. Az út hosszú és a forróság még a legedzettebb lovagokat is próbára teszi. Vajon megéri ez a küldetés? Sikerrel járnak és kiderítik, mit tervez a ellenség? Vagy egyenesen csapdába vágtatnak?




A kantin, ahol összegyűltünk egy keskeny, hosszú terem, aminek a szürke szikla falain csupán egy-egy, a Templomos Lovagok egyre inkább ismert zászlaja lóg, jó néhány kovácsoltvas gyertya-és fáklyatartó társaságában. Az asztalok és székek keményfából vannak faragva, mellőzve a cicomát és a kényelmet.  Az egyik ilyen asztalt köré csoportosultunk.
Miután elmondtuk, hogy mi történt előző este, mindenki egyszerre kezd el beszélni:
- A zarándok úton csak úgy eltűnt egy stáció...
- A városban a templom ablakait kiverték...
- A másik várban megbokrosodtak a lovak és több szolgálót is megsebesítettek...
- Én lépteket hallottam egyik este a folyosóról....
- Elég legyen! - csap az asztalra a kupájával  Arden, amitől egyből csend lesz. - Ezek szerint nem véletlen esetekről van szó. - ahogy körbenéz a hosszú, őszes szakálla kileng a mellkasán.
- Hogy volna véletlen, hogy eltűnik egy, egy tonnás stáció? - lendíti magasba kesztyűs kezét a terem végében álló, mindig haragos képű Hector.
- Nem lázadtak eddig az arabok.. - hallani az asztal másik szélén élő, sebhelyes fejét gondterhelten támasztó Erec félhangos elmélkedését.
- És ha nem lázadás? - kérdezem.
- Akkor minek nevezed a rongálásokat? - hallani egy másik, rekedtes hangot a hátam mögül, mire az egész teremben rosszindulatú morgás söpör végig.
- Küldjünk ki egy felderítő csapatot. - jön a hirtelen ötlet a terem másik végéből.
- Akkora távra? Há' nem vót rajtad még eleget az a nehéz páncél? - utasítja el szinte egyből Gorre, közöttünk a legidősebb, aki mindig Arden mellett ül az asztal főnél.
Kisebb suttogás támad, amiből egyaránt kihallani az ellenkezést és az egyetértést.
- Kapnak lovat... - kiabál be végül egy vékony hang.
- Az akkor is több napi út oda-vissza - tart ki továbbra is az igaza mellett Gorre.
- Jól van. Akkor javaslatokat kérek - zárja le a vitát Arden mielőtt beleinna a kupájába.
- Kettőzzük meg az őrséget a várakban és a városban is. - tanácsolja Hector. 
- Nem-nem-nem-nem - hadarja másvalaki a hátam mögül - Sokan vagyunk, de ehhez nem elegen.
Ezzel azonban zsákutcába értünk. Nincs több lehetőségünk, mint kilovagolni és a sziklás résznél lévő arab várost leellenőrzi.
- Akkor ez eldőlt. Bodwyn, - mutat rám Arden miközben feláll - szedj össze tíz fős csapatot és két óra múlva indultok.

A fiatal lovak hatalmas lendülettel indulnak meg, ahogy kitárulnak a nehéz fakapuk. Úgy húznak előre, mintha nem lenne akadály a sok helyen süppedős homok, sem pedig a nyergekre aggatott vizes kulacsok, ételes batyuk, könnyített pajzsok és szúrós pokrócok.
Szinte percek alatt megteszünk több száz métert, ezért kényelmesen a nyeregbe ülve hátra fordulok, hogy szemügyre tudjam venni a vár mögött terebélyesedő hatalmas várost:

A vaskos, ormótlan várfal ellenére jól látni a város közepén magasra nyúló kincstár és raktárak ívelt tetejét, a mellettük lévő pék, kovácsműhely és kocsma masszív nádtetejét, a templom túlzóan ívelt kupolájával együtt. Egyedül a város szélére szorult lakónegyed nem bukkan fel, ugyanis az egyszintes, lapos tetős házak nem nyúlnak túl a várfalon. A város már megszokott zaja idáig is elhallatszik: az ökrök által húzott szekerek hangos zötykölődése, a piac erőteljes moraja vagy a kovácsműhelyek fülsértő dübörgései. Ám ahogy balra kanyarodunk, és célba vesszük a horizonton lomhán nyújtózkodó sziklákat, az összes zaj és nesz elhal egy pillanat alatt, míg nem csak az arabokról, a lovakról, a gyakorló téren szerzett tapasztalatokról való beszélgetés marad közöttük.

Az út felét tesszük csak meg mielőtt leszállna az éjszaka. Nem verünk tábort, csak egymásköré gyűlve leterítjük a pokrócainkat a homokba és azon elfeküdve próbálunk meg pihenni. A lovaknak ételt és italt adunk, magunk is eszünk egy keveset majd kijelölünk két embert az őrködésre.

A hajnal első sugarai előtt már úton vagyunk. A forróság miatt egyre kevesebbet beszélgetünk, még a mellettem lovagoló Gail is néma, pedig neki aztán mindig van mondandója. A lovak, ellenben velünk, rendesen tudtak pihenni az éjjel, így délutánra végre felbukkannak a dombok sziklás szélei.
-                  Istennek hála.  – mondja ki egy érces hang mögöttem azt, amire mindannyian gondolunk mielőtt felcukkolva a lovakat olyan gyors vágtába csapunk, hogy valósággal beleugrunk az árnyékokba. Újabb pihenőt tartunk itt: a víz mostanra már folyik rólunk, forrónak érezzük már a vállainkat nyomó láncinget, a jószágok pedig kimerülten zihálnak. Miután mindenki ivott és megmosta az arcát, gyalog indulunk tovább.

A vöröses sziklák teljes káoszban törnek elő a földből: hol hegyesen merednek a tiszta ég felé, hol járható, lankás utat alkotnak, míg másutt összezárnak és kicsi, megközelíthetetlen szurdokot hoznak létre. A lenge szél, ami eddig forrón simogatta az izzadt bőrünket, most hangosan sípol, ahogy átpréseli magát a csúcsok és hasadékok között, még elviselhetetlenné téve ezt a helyet.

Lassan haladunk, így az estét itt töltjük. Most én jelentkezem az őrködésre. Az egyik kiálló szikra darabra ülök, távolabb a többiektől. Nappal egész messze ellehetne látni, ám az éjszakák korom sötétek, és az eget fényesen pöttyöző csillagok sem adnak elegendő fényt, bármennyire is mutatnak csodálatosan. A törékeny csendet csak egy-egy távoli neszezés, kaparászás vagy vadkutyák vonyítása töri meg, amik hamar el is hallnak, magamra hagyva a saját légzésem egyenletes ütemével.

Kora reggel két ember itt marad őrizni a lovakat, míg mi, többiek gyalog tesszük meg a maradék mérföldeket. Az utolsó meredek dombot is megmászva azonban nem azzal találjuk szembe magunkat, amire egész eddig készültünk:

A sziklák lábába mélyedő kicsi vályogházak, amik egy-egy családnak éppen kényelmes otthont nyújtanak üresen állnak.
-      Hogy lehetséges ez? – suttogom döbbenten: a legutolsó értesülésünk szerint ugyanis jó pár napja még itt voltak az arabok...
Ekkor azonban egy halk, csörömpöléshez hasonló zaj üti meg a fülünk. Meglapulunk mielőtt egy szó nélkül szétválnánk és eltűnnénk a sziklák között.

Kisebb keresgélés után rátalálok egy viszonylag lankás ösvényre, amin lemászva két, a sziklás hegyek árnyékát élvező ház közé jutok. A rücskös falak azonban olyan közel vannak egymáshoz, hogy amint teszek pár lépést előre, a láncvértem mélyen megkarcolja a falat. Aprókat lélegezve, lábujjhegyen sikerül csak átpréselnem magam és eljutni a házak sarkáig. Szemben egy újabb ház áll, aminek egyik oldalát majdnem teljesen eltakarja a leszakadt, kopottas fehér ponyva, amit valamikor napellenzőként használtak. Kihasználom ezt a lehetőséget, és besietek mögé. Ekkor azonban újra hallani a zajt, ezúttal közelebbről. Gyorsan elhal, de ez is elég ahhoz, hogy rájöjjek, arrébb gurult valami. Pár percet kivárok aztán kilesek: a rendezetlenül épült házak között vadul kacsázó utcát teljesen belepte a széthajigált szemét, kint hagyott agyagedények, kézzel szőtt kosarak és székek, amik között a homok egyre vastagabban és vastagabban látszik megtelepedni.

Valamit már pedig elhajított valaki, szűkül össze a szemem gyanakvón, amikor pár házzal arrébb egy kosár gurul ki az útra. Tudtam, vigyorodom el elégedetten, majd megkerülöm a házat, hátha többet látok anélkül, hogy el kéne hagyni a biztos helyemet. A kicsi vályogház hátsó, szedett-vedett ajtaján túl azonban nem újabb házakat látok, hanem egy kisebb, sziklákkal lerakott placcot, aminek a közepén egy gizda, fiatal fiú kotorászik a megmaradt edények és az egyik házból kiszórt ládák között. Miközben keresgél folyamatosan a tájat kémleli, és hol a ránézésre nagy méretű burkát igazgatja a fején, vagy a vállán lógó íjat, ami folyton lecsúszik a keskeny válláról. Senki más nincsen vele. Neki vetem a hátam a falnak és még mielőtt köröznék a vállaimmal bemelegítés gyanánt, megpillantom Gailt az egyik szomszédos háznál. Bólintok aztán a háta mögé nézve ő is bólint.
Előre törünk: magunk elé húzva a pajzsokat körbe vesszük a fiút, aki annyira meglepődik, hogy nem hogy felsikoltani is elfelejt, de még a hátán lógó íjról is megfelejtkezik.

-          Hol vannak  a többiek? – szegezi neki a kérdést Gail, minden bevezető nélkül.
-          Nem késő ezt a kérdést feltenni, ser? – kérdez vissza pöszén – Talán ha kihúznátok a fejeteket a fényes páncélba bújtatott seggetekből, már felfogtátok volna, hogy vihar közeleg.
-          Honnan van az íjad? – veszem át én a szót, hátha több sikerrel járok, ám a fiú csak oldalra dönti a bekormozott arcát majd gyűlölködve végig mér minket.
-          Azt hitted hagyjuk, hogy megfertőzzétek a város és a világot a keresztény hitetekkel? – válaszol kérdéssel ismét majd hirtelen szembe köp. Uwaine, a mellettem morogva ácsorgó pocakos lovag erre tőrt ránt és a fiú torkának szegeti a vékony pengét. Az ellenséges kamasz azonban ahelyett, hogy összerezzenne egy ismeretlen nyelven motyogni kezd az orra alatt. A szemei kimerevednek, eltűnik belőle a fény és csak bámul maga elé, pont mint az arabok első támadásánál, amiket láttam rajtuk. Földbe gyökerezik a lábam a félelemtől, csakhogy a homok hirtelen hullámozni kezd alattunk. A pajzsok alkotta fal felbomlik, Uwaine kezéből kiesik a tőr, többen pedig elesnek, ahogy elkezd beszippantani a homok mindenkit.
A futóhomok egészen a térdünkig magába szív, amikor megérzem az erős rozmaring illatot, ami az éjszakai őrködés óta nem tisztul az orromból. Felnézek. A fiúnak azonban már csak a fürge sziluettjét látom, ami egyre inkább eltávolodik a sivatag felé.
A homok megkeményedik, mi pedig kiássuk magunkat belőle. Döbbenten összenézünk: direkt volt itt az a ficsúr...
-          Szétválunk, - adom ki a parancsot miután összeszedtem magam – ti öten a városban mentek, mi pedig visszamegyünk a várba riadót fújni.

Egy szó nélkül a lovakért rohanunk, utána szétválnak útjaink.


Üdv:
Brukú
Share:

Tea Break Award



Sziasztok,

Egy remek hírt hozok ma nektek: a blog díjazott lett. Ami érdekesség benne, hogy szinte egyidőben jelölt három kedves ismerősőm is. Szatti, Henna és Rigó Eszter, nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám és megajándékoztatok a díjjal.
   
A díj szabályzata

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.



1.      Mi az a három tárgy, ami a legkedvesebb számodra?
Őszinte leszek Szatti, ezen még sosem gondolkodtam el. Talán a sötét lila mamuszom, amit Mamicsnak hívok, mert a nagymamák szokták hordani és mert úgy néz ki, mint egy szőrös papucs. Egy kézzel készített díszpárna, amit kedves ismerős csinált még tavaly. Hihetetlenül puha, strapabíró és mindig eszembe jut, ha a kezembe kerül a párna. Több nem jut eszembe.

2. Ha most, ebben a pillanatban kávézhatnál vagy teázhatnál valakivel, ki lenne az és miért?
Volt munkatársaimmal ülnék le szívesen. Hiányoznak, bármennyire is tartjuk interneten a kapcsolatot.

3. Milyen könyvet olvasol jelenleg, vagy mit olvastál legutóbb? Miért azt a könyvet választottad?
Mary E Pearson – Árulás csókja szorozat első két részét fejeztem be nem olyan régen. Legelőször a borítója tetszett meg, aztán peidg az, hogy elszökik a főszereplő a kényszer házasság elől, aminek a következménye elég súlyos, nem is beszélve arról, hogy valaki orgyilkost is a nyakára küld.

4. Mondj egyetlen dolgot, ami bármikor, még a legrosszabb pillanatodban is képes mosolyt csalni az arcodra! Miért az vagy miért pont ő (már ha személy)?
A párom vígaszaló ölelésébe burkolózni vagy felhívni a legjobb barátnőmet, aki olyan, mintha a testvérem lenne. Nálam mindegyik az első helyen van.

5. Miért blogolsz? Mi adta az ötletet a megalkotásához?
Elég volt, hogy az asztalfióknak írok. Eleinte szórakoztatott, de aztán eljött az a pont, amikor már másoknak is szerettem volna megmutatni. Ezért kezdtem a blogolásba.

6. Mi szerinted és mások szerint az egyik legjobb tulajdonságod? (ez akár különbözhet is)
Optimista vagyok és állandóan mosolygok. 

7. Mi az az édesség, amivel abszolút le lehet venni a lábadról?
A tejcsokoládé. Bármennyit megtudok enni belőle.

8. A közeljövőben, milyen célt szeretnél megvalósítani?
A blognak egy teljesen új desingt tervezni, többet írni, mert az utóbbi időben sajnos alig volt rá időm és beszerezni egy E-book-ot, hogy a várólistámon szereplő könyveket eltudjam olvasni



1.Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással és miért?
Den Wells Partials sorozata azt hiszem. A fordulatos cselekményszál mellett, a tájleírás volt a leglenyűgözőbb, ami maitt kétszer is elolvastam a teljes sorozatot. 



2. Mi jelentette a legnagyobb kihívást a blogod megszerkesztésekor?
A legördülő menüsáv izzasztott meg anno. Nehéz volt főleg, mert előtte még blogot sem láttam „belülről”. Tisztán emlékszem, hogy felkiáltottam és a levegőbe emeltem a kezeimet, mikor végre sikerült.

3. Mit gondolsz, mi a legnagyobb erősséged?
A türelem. Sokszor volt már rá példa, hogy tovább bírtam idegekkel az adott szituációt, mint mások.

4. Ha lehetne egy szupererőd, mit választanál és miért?
Iron Man, mert okos, innovativ és hatalmas a dumálja.

5. Hová utaznál el a legszívesebben? Miért?
Szívesen megnézném a horvát, a spanyol tengerpartot, de Görögországba is elmennék a történelmi világörögségek miatt.

6. Mi a legnagyobb félelmed?
Remek kérdés. Még sosem gondolkoztam el ezen. Talán az, hogy valamelyik szerettemnek (kevesen vannak) súlyos baja esik.

7. Ki a kedvenc könyvkaraktered és miért pont ő?
Hát, Henna, elég sok van. Az első, aki egyből eszembe jut Lia, az Árulás csókja sorozatból, mert hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül a két kötet alatt, eltökéltebb, kitartóbb és faramucibb karakter lett belőle, aki képes bármire, csakhogy megmentse szeretteit. 

8. Melyik ízesítésű tea a kedvenced?
A citromos, de az utóbbi időben a málnás is helyet kapott.



1.Ha valamit megváltoztathatnál magadon/magadban, mi lenne az, és miért arra esne a választásod?
Kissé visszahúzódó vagyok, amit jó lenne lecserélni több magabiztosságra.

2. Szerinted milyen egy ideális ajándék a legjobb barátodnak?
Könyvek, könyvek és könyvek. Nincs nála nagyobb könyvmoly a világon. :D

3. Ha valamilyen más típusú blogot vezetnél, milyen lenne az?
Szerintem ugyanilyen típusú blog lenne. Másban nem igazán tudom elképzelni magam.

4. Van valamilyen bevált módszered az ihlethiány ellen?
Kedvenc zenék hallgatása, a regényhez hasonló témájú könyv olvasása, és szabad írás, amikor csak írsz és írsz, ami a csövön kifér. Rá tud hangolni.

5. Mi a kedvenc filmed? Hogyhogy erre esett a választásod?
Így kimondottan nincs kedvenc filmem. Legutóbb, amit megnéztünk és tetszett az a Szövetségsek volt. Második világháborús téma, ami teljesen élethűen ábrázolja az akkori életet, hogy mennyire kellett figyelned mindenre a kémek és ügynökök miatt, no meg a bomzások miatt.

6. Mi a kedvenc ünneped?
A karácsony. Van egy olyan hangulata, nyugodtsága, amit szeretek benne, meg tudom, hogy lezárok lassan egy évet. De a díszítés és készülődés sem elhanyagolható.

7. Van olyan saját tulajdonságod, amitől a falra mászol?
Néhanapján egész jól megy a hisztizés. :D

8. Mikor van a legtöbb időd blogokat olvasni?
Esténként van időm leülni olvasgatni, de igyekszem a buszon, utazás közben is előkapni a telefont.

 
Választottjaim:

Akiknek a novelláit egyszerűen nem tudom megunni. Lendületes, fantáziadús és izgalmas, és insporálnak ha én magam ellaposodnék.


Saját kérdéseim:

1. Könyvek vs filmek. Melyik, miért jó szerinted vagy éppen rossz?
2. Milyen egy blog jó kialakítása/kinézete?
3. Melyik könyvbéli helyszínre mennl el nyaralni? És melyikre a legkevésbé?
4. Mi a kedvenc témád, amiben írsz? Miért? Mi fogott meg benne?
5. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?
6. Ha azt mondanám, hogy megfilmesíteném az egyik regényedet, melyik volna az?Miért?
7. Hogyan szoktál készülni a Karácsonyra? Bevásárlás, díszítés, takarítás...stb
8. Szoktál saját kézzel készült ajándékokat adni Karácsonykor? Miért?


,, Csupán attól, hogy a mosolyodra nézek, eszembe jut: a varázslat igenis él és virul ebben a vénséges világban.”


Üdv
Brukú
Share:

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései