Első benyomás

Sziasztok,

Mindenki tudja, hogy az első benyomás fontos, mert mindenki abból a pár percből szűr le bizonyos következtetéseket, amik nem biztos, hogy fedik a valóságot. Hiába csak az idegesség, de valószínű, hogy elbénázol valamit, leversz valamit a könyököddel vagy csak nem veszed észre a patkánál összegyűlt pocsolyát és belelépsz. Ismerős, nem?

Akkor van szerencséd, ha pont ott vannak azok az emberek, akik ezzel nem foglalkoznak. Akik csak azt látják, hogy lever a víz a kínos helyzet miatt, és együttérzőek veled. Akik azok után is szóba állnak veled, hogy bolondot csináltál magadból. Ez is ismerős, nem?

Igen, nekem is mind a kettő. Legtöbbször az szokott lenni, hogy - ha ideges vagyok- hadarok, a gyűrűmmel babrálok és le sem tudnám tagadni, hogy szét vet az ideg. És ezen egy kedvesnek szánt mosoly sem segít. Szóval én vagyok az ideges lány, aki vagy túl gyorsan beszél vagy teljesen csöndben van – és szidja magát, hogy ennél azért többre képes. Ennek köszönhetően többen is voltak – osztálytárs, munkatársak, ismerősők -, akik meglepődtek, hogy milyen jó társaság vagyok, és hogy nem ilyennek képzeltek el.

 

-       – Csöndet! – fegyelmezi az idős osztályfőnök a buzgó osztályt, tapsikolva ráncos kezeivel, és dobbantva apró lábával, ám a diákok alig veszik le a hangerőt. Mindenki a padtársával  beszél, van aki a reggelijét eszi, mások a kopott festékes ablakban ülnek és élvezik a szeptemberi hűvös levegőt. – Mondjad. – Fordul az új lány felé Kováts tanárnő bíztatóan, kedves mosollyal az arcán, mire az nagyot nyel és még inkább magához szorítja a színes vászontáskáját, és azt a pár könyvet és füzetet, amik már nem fértek bele.

-        – Zoé vagyok, most költöztünk a városba a nagyszűlőkhöz, hogy ápolni tudjuk őket. – mondja, de a hangja olyan halk, kissé remegős a feszültségtől. A lány a füle mögé tűri a copfból kikúszott tincsek egyikét, aztán idegesen a zöld tornacipőkére szegezi barna szemeit.

-           – Jó neked.

-           – Még egy lúzer...

-        – A zöld pólód nem egy pizsama? – gúnyolódnak, amit pfújjogás követ. Zoé a tanárnőre néz, hogy hadd üljön le végre, mire a tanárnő megadóan bólint. A lány össze szorítja a száját, aztán amilyen gyorsan csak tud leül a második sorban lévő üres asztalhoz. Annyira siet, hogy kicsúszik néhány füzet a kezéből és hangosan puffanva a földre esik. Zoé megijed és utána kap, így a könyökét is bevágja az asztal sarkába. Az osztály nagyrésze kineveti, ő pedig kínjában a padra mered.

-        – Hé, itt vannak a cuccaid. – Nyújta át a szomszédos padból kihajolva egy fekete ruhás, kócos barna hajú fiú a füzeteket. Kerek arcán együttérző kifejezés ül, ám ahogy megpillantja a lány füzetét felragyognak a szemei. A füzet fedele össze van firkálva együttesek és filmek neveivel. A lány ismét zavarba jön és fülig vörösödik készülve az újabb megaláztatásra, ám a fiú ehelyett kidugja a lábát a pad alól, hogy megmutassa a világos vászoncipőjére firkált néhány együttes nevét, amit a lány is felírt. Zoé ledöbben, míg a fiú boldogan elmosolyodik.

 

 

 

 

 

 

Üdv:

 

 

 

Share: