Words can hurt others, but sometimes silence hurts even more than words.
- Megtiltom, hogy azzal a fiúval bárhova is elmenj.
- Semmit nem csinált!
- Nem-e? Részegen egyedül kellett haza jönnöd arról a
buliról.
- Ott volt velem Lisa, és különben is az nem most volt.
- Nem érdekel. Lányok ne mászkáljanak egyedül részegen!
- Nem is értelek. Te nem voltál fiatal?
- Voltam, és tudom, hogy a fiatal, részeg srácok, miket
művelnek a részeg lányokkal.
- Meg tudtuk volna védeni magunkat...
- Tényleg? Mivel? A bájos mosolyotokkal? Vagy megkínáljátok
cigivel?
- Te kutattál a táskámban?
- Nem. Kiesett a zsebedből a fürdőszobában.
- És most ezt is el akarod tiltani tőlem?
Szólnék, de közbe vág.
- UTÁLLAK. - Elrohan a szobájába.
Bele túrok
kopaszodó hajamba, levágódok a kanapéra. Hogy lehet ennyire vak? Hol rontottam
el a nevelést? A csigalépcsőre bámulok, a szívem úgy zakatol a dühtől, hogy elnyomja
a zihálásom és az ajtó csapkodás miatti fül zúgást. Az elmúlt 16 év alatt nem
veszekedtünk még egymással, mert mindig sikerült megoldást találnunk... A
tévére meredek. Muszáj lehiggadnom. A kapcsolóért nyúlok, de annyira remeg a
kezem, hogy leverem az asztalról. Morogva felkapom a szőnyegről, és kivágom az
ablakon.
A következő
napokon Zoé továbbra sem szól hozzám, még csak nem is köszön. Elfordul ha
beszélni akarok hozzá, és inkább elvonul a szobájába. Én pedig kezdek bele
őrülni ebbe.
Péntek este
bekopogok hozzá.
- Remélem, gondolkodtál a történteken... - puffan valami az ajtónak. - Tudod
egyáltalán, mennyire féltem attól, hogy valaki bánthat téged? Hogy akár olyan
baj is történhet, ami végzetes? És még csak ott sem vagyok, hogy
megakadályozzam vagy, segítsek...? - Elhallgatok, mert remeg a hangom. - Nem
jön válasz. - Ez a hallgatás
rosszabb, mintha kiabálnál vagy ordítanál. Azt még eltudnám viselni, de ezt a
némaságot nem.
Egyszer csak kinyílik az ajtó és Zoé a nyakamba borul.
- Beiratkozom önvédelemre.
- Vagy nem iszol.
- Vagy eljössz értem a buliba.
- Rendben.
Üdv,
Brukú
Üdv,
Brukú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése