Kiálts!

Sziasztok, 

Ezt a háromszázas kihívást egy idézet ihlette, ami lehet, hogy elsőre színpadiasnak tűnik, de a valóságban igen is előfordul és néha nagyobb jelentéssel bír, mint gondolnánk.

"Words can  hurt others,  but sometimes silence hurts even more than words."

- Megtiltom, hogy azzal a fiúval bárhova is elmenj.
- Semmit nem csinált!
- Nem-e? Részegen egyedül kellett haza jönnöd arról a buliról.
- Ott volt velem Lisa, és különben is az nem most volt.
- Nem érdekel. Lányok ne mászkáljanak egyedül részegen!
- Nem is értelek. Te nem voltál fiatal?
- Voltam, és tudom, hogy a fiatal, részeg srácok, miket művelnek a részeg lányokkal.
- Meg tudtuk volna védeni magunkat...
- Tényleg? Mivel? A bájos mosolyotokkal? Vagy megkínáljátok cigivel?
- Te kutattál a táskámban?
- Nem. Kiesett a zsebedből a fürdőszobában.
- És most ezt is el akarod tiltani tőlem?
Szólnék, de közbe vág.
- UTÁLLAK. - Elrohan a szobájába.
            Bele túrok kopaszodó hajamba, levágódok a kanapéra. Hogy lehet ennyire vak? Hol rontottam el a nevelést? A csigalépcsőre bámulok, a szívem úgy zakatol a dühtől, hogy elnyomja a zihálásom és az ajtó csapkodás miatti fül zúgást. Az elmúlt 16 év alatt nem veszekedtünk még egymással, mert mindig sikerült megoldást találnunk... A tévére meredek. Muszáj lehiggadnom. A kapcsolóért nyúlok, de annyira remeg a kezem, hogy leverem az asztalról. Morogva felkapom a szőnyegről, és kivágom az ablakon.
            A következő napokon Zoé továbbra sem szól hozzám, még csak nem is köszön. Elfordul ha beszélni akarok hozzá, és inkább elvonul a szobájába. Én pedig kezdek bele őrülni ebbe.
            Péntek este bekopogok hozzá.
- Remélem, gondolkodtál a történteken... - puffan valami az ajtónak. - Tudod egyáltalán, mennyire féltem attól, hogy valaki bánthat téged? Hogy akár olyan baj is történhet, ami végzetes? És még csak ott sem vagyok, hogy megakadályozzam vagy, segítsek...? - Elhallgatok, mert remeg a hangom. - Nem jön válasz. - Ez a hallgatás rosszabb, mintha kiabálnál vagy ordítanál. Azt még eltudnám viselni, de ezt a némaságot nem.
Egyszer csak kinyílik az ajtó és Zoé a nyakamba borul.
- Beiratkozom önvédelemre.
- Vagy nem iszol.
- Vagy eljössz értem a buliba.
- Rendben.

Üdv, 
Brukú
Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései