2016. december 8., csütörtök

Éjféli suttogások háromszáz szóban

- Miért nem filmezhetek veletek? – duzzog a tíz éves Phil miközben gondosan betakargatom őt.

- Mert a horror film nem gyerekeknek való – válaszolom türelmesen.

- De én nem félek, Apa – teszi karba a kicsi kezeit. – Ijessz csak meg!

- Megijeszteni...? –kérdezem ártatlanul. - BUH! – morgok rá hirtelen, de a Kicsi tényleg nem ijedt meg. - Oké, akkor holnap megbeszéljük.



- Felkészültél? – szállunk ki a kocsiból a Tihanyi-félszigeten.

- Aha – válaszolja kevésbé meggyőzően. 

- Gyere, mindjárt éjfél, üljünk le valahová – indulunk el a széles járdán. A fákkal szegélyezett parkban rögtön az első padot szemelem ki magunknak. Alig van világítás, így tökéletesen látszanak a horizonton elterülő hatalmas tó lágyan ringó felszínén a csillagok, és a túlparton lévő város apró fényei, amit még a forgalom villódzása sem nyom el. Halkan füttyentek bámulatnak álcázva a megbeszélt jelet.

- Ki az a néni ott? – mutat a kiáltást imitáló szoborra és a talapzatánál bújkáló anyjára.

- Az csak egy szobor... – kezdem ijedten hadarni, ami csak az eszembe jut. Jesszusom, most nem bukhatunk le. – Ha annak a közelében vagyunk, akkor hallhatjuk a legjobban a suttogást és ...

- Shhh... - hallatszik egy halk női sóhaj épp idejében, hogy kimentsen a magyarázkodásból.

- Hallottad? – kérdezi cérnavékony hangon. Egyből kihúzza magát és ijedten megkapaszkodik a pad szélébe. 

- Azt hiszem... – válaszolok némán, mire közelebb araszol hozzám. Halkan, szaporán veszi a levegőt, egy muttkot sem szól mégis bátran a sötétet pásztázza. Újabb suttogás töri meg a csendet, ami ezúttal jóval hangosabb. Erős, érces hangja úgy pattog körbe-körbe, mintha egyre többen volnának. Phil tátott szájjal rám mered.

- Jól van, most már menjünk – állok fel nyugodtan, és magam elé terelve vissza felé indulunk. Jó pár méterrel halad előttem és izgatottan áradozik az előbbiekről, így nem veszi észre, hogy hátra fordulok a szobornál bújkáló feleségemhez és felmutatom neki a hüvelykujjam. 

2 megjegyzés:

  1. Aranyos, ötletes történet! Különösen ehhez a címhez. Nekem eszembe se jutott volna, hasonló sem :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsazsim,

      Először is köszönöm a kommentet.
      Bízom benne, hogy pozitív értelemben érted.:)

      Legelőször egyébként, a tőlem már megszokott horrort és izgalmat gondoltam, de aztán A.T. Jolt oldalán elolvastam az ehhez tartozó remek kis történeteket,és akkor jött az ötlet, hogy mi lenne ha más stílusban próbálnám értelmezni ezt a kihívást.

      Kellemes hétvégét kívánok.
      Ezer meg egy puszi
      Brukú

      Törlés