Sziasztok,
Ez a háromszázas két emberről szól, akik véletlen vannak ugyanazon a helyen, és mind kettejüknek rossz napja van. Mégis egymásra találnak. Talán a kölcsönös rossz nap teszi. Vagy talán a hirtelen támadt szimpánia.
Segen úgy rogy le a bárpult egyetlen üres székére, mint aki lefutott egy maratont. Utálja a diszkók fülledt, levegőjét, az izzadt emberek tömegét, hiába vannak a főváros legnépszerűbb helyén. Hiába a puccos bútorok és táncparkett vagy a drága DJ. Bőven elég volt ebből, fújtat kimerülten, aztán előre dől a pulton és int a pultosnak, hogy rendelne. Ekkor pillantja meg a mellette ülő férfit. A nagyjából korabeli férfi göbe háttal, beesett vállakkal gubbaszt a széken, mélyen a gondolataiba süllyedve. A szemei karikásak, a hegyes orra mély árnyékot vet a lefelé kanyuló ajkainak. Haja kócos, és a borostája is látszik már, mintha csak azt üzenné, hogy semminek nincs értelme.
zervírozza az italokat. Segen az egyik pohárat oda tolja a bánatos férfi elé. A férfi csak percekkel később veszi észre az italt, aztán értetlenül fel néz a szemüvege mögül őt figyelő Segenre.
- - - Rád fér – jelenti ki mielőtt felhajtja az italt. Kirázza a hideg, pedig van rajta bőrdzseki és termoleggings. - Nekem sincs kedvem itt lenni. A hugom vonszolt ide, mert „sokat ülök otthon”.
A férfi fél szemmel őt figyeli, most már kicsit úgy mint, aki kezd visszatérni az élők közé.
- - Most rúgtak ki. Leépítés. – nagy sokára szólal meg. Segen meglepődik a vallomásán és azon, mekkora keserves sóhaj hagyja el a száját. Sosem kedvelte a barna hajú férfiakat és főleg nem szokott ismerkedni sem, de a férfi sebezhetősége, és őszintesége valahogy szimpatikussá teszi őt.
- - Sajnálom – válaszolja őszintén.
- - Jé, még itt vagy – esik Segennek Alita teljesen részegen. – Menjünk, mert azt’ hallgathatom.
Segen és a férfi összenéznek. A nőnek lángba borul az arca, míg a férfi mintha halványan elmosolyodna. Alita elindul, magával rángatva Segent, aki még az ajtóból vissza néz az őt bámuló férfira.
Üdv:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése