Macie rohamra indul

Sziasztok, 

Vásárlás. Talán az oldalon nem is volt még így szó róla. Talán azért, mert lány létemre annyira nem vagyok shopping mániás. Egyszerűen nem szeretem. Sok időt vesz igénybe, sosem találok olyat, amit kéne és a tömeg is egy idő után zavar. De gondolom, hogy mivel mind mások vagyunk, ezért nektek is megoszlik erről a véleményetek. :) Így van ezzel Macie is, aki képes bármit megtenni a legújabb ruhadarabokért, kozmetikumokért...stb és képes akár önmagából kikelve megküzdeni az utolsó darabokért is ha kell.

 

 

 

Macie a hosszú lábait a széles asztalán pihentetve bámulja a monitort, amin az egyik videóját szerkezti, a legújabb telitaplú neon bakancsot reklámozva. Felhajtja az üvegbögrében már rég kihűlt kávéját. Ekkor megszólal a telefonja, amit nem rég dobott le a lila-fehér kockás takaróval fedett ágyára.


Ellöki magát az asztaltól és anélkül, hogy felállna, felveszi a készüléket. A kijelzőn egyetlen értesítés villog: pláza nyitás. Macie azonnal felpattan, feltépi a padlizsánlila ruhásszekrény ajtaját, kikap egy testhezálló shortot és egy flamingós blúzt, aztán megfordul, hogy a falon lévő keskeny tükörbe nézzen: a narancs színű sminkje így a nap végén is tökéletesen áll, kiemelve zöld szemeit és a szeplőit a pisze orrán, a piros rúzsa is vastagon fedi telt ajkait és a madártoll füllbevalói is egyben vannak még. Ledobja az asztalra a keret nélküli szemüvegét, aztán útnak indul.

Rengeteg ember gyűlt össze a kétszintes modern épület előtt, bámulva az üvegablakokban villogó neonokat. Macie a tömeg szélén ácsorogva igyekszik előrébb araszolni, de alig engedik előre, és nem egy káromkodást is kap a fejére. A tinédzser oda sem figyel, tovább próbálkozik. Ekkor kivágódnak az üvegajtók és felharasannak a hangszórók: A Majesty Pláza megnyitja kapuit. Üdvözlünk minden vásárlót.

A tömeg fülsértő lármával megindul, magával rántva a lányt is. Mozdulni sem tud. Képtelen hagyni hadd taszigálják és lökdössék az épület belseje felé. Valaki ekkor belekönyököl a veséjébe és megtépik a haját is. A lány felnyög, de megacélozza magát és fellök egy mellette álló fiatalabb lányt, hogy előrébb jusson. Már látja a márkás boltot, ahol a fluereszkáló hátizsákot árulják. Több sem kell: rátapos valakinek a lábára, valaki mást kigáncsol és ráordít. Így nyomakodik előre, míg végül a tömeg kilöki magából, és elterülve a hideg kövön beesik a boltba. Azonnal talpra áll, nem törődve a fájó izmaival, a lihegésével, sem a kiszáradt szájával, lecsap a táskára és elmarja egy másik lány elől az utolsó darabot.

 

 Üdv:

 

 

 

Share:

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései