Mosoly


 Sziasztok, 


Feltűnt, hogy mostanában kiveszett a jókedv a mindennapokból. Közbe avatkozott az Élet, ugye. De nem csak nálam hanem a környezetemben élőknél is. Ezért választottam ezt a címet, mint egy emlékeztető, hogy igenis kell az a vigyor, fel kell dobni az ember kedvét, sőt másét is, mert ragályos tud lenni egy jóízű mosoly.


Edvin épp a zeppelin állomásról érkezik, ahol elkeverték a csomagjait, amiben mindene benne volt. Miután összeveszett a kalauzzal és meghagyta neki, hogy a kávézóban lesz, ahol értesíteni tudja, heves léptekkel elindul. Dús, vörös hajába túr, miközben azon elmélkedik, hogy a kieső időt mikor tudná behozni a mai napon, de képtelenségnek tűnik. Túl sok a megbeszélés és a papírmunka, és valamikor az alvásnak is bele kell férnie.

A szerény kávézóban a fekete-fehér csíkos stílus erőteljesen köszön vissza a kerek faasztalokról, a függönyökről, de még a pult előtti rézcsövekből megformált bárszékekről is. nagyokat pislogva leveszi a kalapját, majd kikerülve azt a pár asztalt, ahol épp ülnek, egyenesen a pulthoz megy. Előveszi az öltönyéből a határidőnaplóját és belelapozva elhadarja a rendelését és helyet foglal.
-                  Tessék – hallja percekkel később a lágy női hangot.
-                  Köszönöm – válaszolja rezignáltam becsapva a naplót és megdörgölve kecskeszakállát.
-                  Hosszú a napja? – kérdezi megértő hangon, miközben a  teás csésze mellé csúsztatja a vaníliás kekszeket.
-                  Az – vakkantja oda neki. Ám ahogy felpillant megakad a szeme rajta. A pincérnő habár fekete fűzőt, szoknyát és nyakkendőt visel, ami az uniformisa lehet, és a barna haja is kiszabadult a kontyából, olyan kedves és meleg mosollyal figyeli őt, amilyet még nem látott Edvin. Átlagos arcát teljesen beragyogja a mosolya, amitől kerek barna szemei is mintha nevetnének. – Sajnos. – korrigálja azonnal a modortalanságom és kihúzza magát a székben.
-                  Erősre csináltam a teát. – mosolyog továbbra is a nő, amitől a férfiban teljesen elpárolog a harag. Teljesen beleveszik ebbe a vidámságba és melegségbe. Olyannyira, hogy már nem érdekli, hogy miért is kötött ki itt, hogy mennyire nyúzott és zaklatott.
-                  Biztosan jót fog tenni. – válaszolja udvariasan, miközben halvány mosoly jelenik meg az ő arcán is. 



Nektek van hasonló sztoritok? :)



Üdv:



Share:

2 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos kis szösszenet volt. Kár, hogy a valóságban kevés ilyen lány van és túlsúlyban vannak az Edvinek. De tényleg hatalmas varázslatot képes végrehajtani egy mosoly, egy kedves gesztus egy mogorva emberen is. :)
    Mosolyogjunk hát! :D

    VálaszTörlés
  2. Szia Kykky,

    Köszi, hogy olvastál és kommenteltél.
    Igen, azért is jutott eszembe ez a téma, mert annyira ritka az ilyen. Nem csak az hogy mondjuk te mosolyogsz rá másra, hanem a fordítottja is. Pedig aztán nem kerül sokba egy mosoly, nem?

    A minao egyébként pont hasonló szituáció volt: buszon a bokor arcú sofőrre ráköszöntem kedvesen, ő pedig meglepődött. Látnod, kellett volna az arcát. 😃

    VálaszTörlés

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései