Sziasztok,
A fájdalom az mindent jelent, csak jó dolgot nem. A fizikai fájdalomtól egészen a lelki fájdalomig azonban elég széles a skála ahhoz, hogy mindenkinek mást és mást jelentsen. Van, akinek sok kijutott belőle és vannak, akiknek kevés. Lorraine pedig nem az utóbbiba tartozik. Nem csak, hogy baleset éri, de rá is kell jönnie valamire, amit egész eddig vagy nem látott, vagy csak nem akart látni. És ezt a fájdalomcsillapítók sem szüntetik meg.
vön, ahogy a kapkodva tele tömött rajzmappája is csattog az oldalán. Hiába kéretszkedett el biológia óráról, késésben van a rajz óráról. Pedig minden keddenl egszívesebben bioszt tanulna, minthogy kint üljön órákig a parkban, szipogva és az allergia gyógyszerét falva, hogy lerajzoljon egy épületet vagy szökőkutat. Morogva megigazítja a vállán a mappa vékony pántját, aztán kiront a kétszárnyas ajtón az iskola udvarára. Nincs messze a park, innen is látja ahogy a fűben ücsörögnek az isklatársai és már javában dolgoznak. Kifújja a szeméből fakószőke frufruját, mielőtt megindulna az utolsó lépcsősoron, ami elválasztja a céljától. Ám félúton sem jár, amikor megcsúszik a lába és leesik a lépcsőn.
Hangosan csattan a járdán: a szemüvege eltörik, a fekete shortja alatt felhorzsolja a térdét, és beveri a kezét is. Egy pillanatig fel sem fogja mi történt, csak akkor amikor felállna a földről, de a csuklójába éles fájdalom mar. Felkiált. Aztán meglátja a törött csuklóját és elájul.
Öt órával később Lorraine az ágyában ülve a friss gipszét bámulja. Fogalma sincs mihez kezdjen. A bal kezével ugyanis semmit nem tud csinálni, még orrot fújni sem. Akkor enni? Vagy rajzolni? Felsóhajt, aztán behunyja a szemét. Inkább örülnie kéne, hogy megszabadult a rajzolástól. Utálja: miatta elkésik mindenhonnan, lemarad a kedvenc óriáiról és festékesek a ruháinak ujjai. Akkor miért érzi úgy, hogy ezzel kimarad mindenből és el lesz felejtve? Hügyeség, majd úgyis hívnak. Csak még nem érnek rá, Georga és Frannie. Ám valami mélyen megmozdul benne és szinte mellbe vágja: a felismerés, hogy nem fogják felkeresni őt. Utoljára akkor hívták őt vagy keresték fel rajz órákon kívül, amikor kellettek a drága grafitceruzák és ecsetek, amiket kedvességből vett nekik. Egy idióta vagyok, csapja homlokon magán, aztán visszanyelve a könnyeit magára húzza a takaróját.
Üdv:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése