Cephas és a Gyárváros titka

 Sziasztok, 

A hajnalról mi jut eszedbe? Milyen érzés tölt el? Nekem sokáig egyáltalán nem volt a kedvenc napszakom, mert csak arról szólt, hogy keljek időben, szaladjak a buszra, érjek be az irodába időben...stb. Ám aztán, hogy homeoffice-ba kerültem és ugyanúgy koránt keltem, kiültem a kis teraszunkra. Meglepődtem, mennyire békés és nyugodt minden: se autók, se gyerekek, de még a kutyák  is csendben voltak. Csak a napraforgókon zümmögő méheket, és a fákon ugráló madarakat láttam. Mintha egy másik arca volna a kora reggelnek, pedig csak én nem figyeltem.

A bezingőztől súlyos levegő egyre inkább fojtogatóvá válik, ahogy elered a nyári eső. Cephas felhúzza az orráig a nyakán lógó maszkot, aztán leül a teherszállító kamionja forró motorháztetejére. Korán van még; a nap sem látható a gyárkéményekkel és a kövér raktár-és gyárépületekkel tűzdelt horizonton. Minden néma és nyugodt. Mint egy régi plakát, amit egykor felkentek az egyik furgon oldalára, de azt már belepte a mocsok és mindenki megfeledkezett róla. Kivéve Cephast, aki minden reggel eljön erre a régi kőhídra, a nagy város közepén, hogy megcsodálja a hajnalt; hogy emlékeztesse magát arra, hogy mindennek van jó oldala is. Mint ez a város: titkon barátságos és szép.

A férfi mint mindig, most is végig járatja fáradt szemeit a város házain, amiknek valaha vöröses tégláit már korom és elsárgult moha fedi, a még sötét, függönytelen, lőrészszerű ablakokon és a koromtól bűzlő kéményeken, amiken a madarak is csak undorodva pihennek meg. A széles, főútra emlékeztető utcákon, amikbe nem döngölnek bele még több kátyút és gödröt a benzinzabáló kamionok és munkásbuszok állandó sorai. Szinte kézzel tapintható a csend. Hallani, ahogy a szemetet zörögve kergeti el a szél valahol a közelben, ahogy az út menti kontérekben neszeznek az éhező utca macskák, ahogy tompán kopog az eső a férfi kopott sisakján.

Cephas oldalra dönti a fejét, hogy vékony sugárban a vállára csurogjon az összegyűlt eső, aztán megrázza magát, hogy a bőrkabátjáról is lefolyjon a víz. Ekkor megszólalnak a kürtök. Fülsértő vijjogásuk egyik falról a másikra pattogva felveri a szunnyadó embereket, hogy munkába álljanak egy órán belül. Ezzel véget ér a meghitt nyugalom és a város ébredezni kezd: sorra felgyúlnak a lámpák, az utcákon megjelenik előbb egy, aztán még egy busz, ezt követik a sietve trappoló gyalogosok és ordibáló gyerekeik.

Chepas feláll, megmozgatja fájó vállait, majd lomhán lemászik a motorháztetőről, hogy keserű szájízzel ő is munkába álljon.

 

 

Üdv:

 

 

 

Share: