Write Tag 03. – …élt egy parasztlegény. – Főszereplők

Sziasztok, 


Ezúttal egy ne is akármilyen TAG-el készültem, ami, ha még emlékeztek rá, a Write TAG folytatása. 
Rég volt már, igen, de azóta annyira sok minden történt, hogy a Világdarabok oldal és a Kacatos doboz oldal is megváltozott, sőt összefúzionált.

A Write TAG témájához ezzúttal is hűen, a regényírással kapcsolatos kérdéseket tartalmaz, ami ezőttal a karakteralkotásra fókuszál. 



A szabályok:
  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

 

A kérdések

Mit találsz ki előbb, a cselekményt vagy a főszereplőt (vagy valami mást)? 

Általában a cselekményt szoktam kitalálni elsőnek, hogy mit is akarok kihozni a történetből, hogyan  legyen az eleje és a vége. Ezután következik a világ és annak minden ki szeglete, amibe így már jöhetnek is a karakterek. Valahogy könnyebb úgy igazítani a karakterek jellemzőit, hogy tudom, mit akarok kihozni a történetből és hogy milyen világban élnek. 

Viszont volt már példa arra, hogy előbb a szereplő ötlete fogant meg bennem, és ahhoz kreáltam a cselekményt. Itt a mozgató rugó a szereplő jelleme volt: tudtam, hogy erős, kitartó és merész emberre lesz szükségem, aki az adott világ nehézségei ellenére is képes túlélni. Ezzel pedig meg volt a szereplő és a világ is, a cselekmény pedig szinte magától értetődőtt.


Milyen karakter volt az első történeted főszereplője?

Az első? Mhm, az egy rövid regény volt, egy asszony szemszögéből, aki félig idegesen, félig izgatottan várja a férjét haza a háborúból.
  
Mivel első regény, ezért nincsen annyira részletesen kidolgozva a karakter: csak azt tudjuk meg róla, hogy mennyire aggódik, hogy viszont látja e a férjét, hogy mennyire,bepánikol miután nem látta leszállni a másikat a vonatról, hogy terhes és rátör az aggodalom, hogy mi lesz velük a férfi nélkül.

Ennek ellenére meg volt a drámai hatás, és jól érezhető, hogy mit gondol a nő abban a pillanatban.


Ha már több sztorit is írtál, felfedezel-e utólag visszagondolva hasonlóságot a főszereplőid közt?

Hasonlóság. Hogy őszinte legyek ezen még nem gondolkodtam el, Lia.
Azt hiszem az a közös bennük, hogy mindegyikük küzdő szellem, határozott és eléri a célját, szinte bármi áron. Így vagy úgy mindegyik egyfajta traumán megy keresztül, aminek következtében vagy csak a saját személyisége változik meg vagy éppen a teljes környezete.

Ha meg gonosz karakterről van szó, akkor az általában gerinctelen, önző, aki kihasználja a másik gyenge pontját, hogy előre jusson vagy elveszi azt, ami a leginkább fontos a másiknak.


Hogyan alkotod meg őt, van-e rá módszered?

Rendszerint a belső tulajdonságait találom ki, mennyire legyen komor, bunkó, szégyenlős ...stb, majd ehhez a jellemzőhöz a külsejét, megspékelve egyéb extrákkal mint a testi megkülönböztető jelek, vagy fogyatékosság, majd a személyisége részeként az érdeklődési körét, a hobbiját, szokásait, aztán mint egy végső simításként a család tagokat, rokonokat, barátokat és házi kedvenceket ha vannak.


Szerinted mitől lesz “működőképes” egy főszereplő? 

Szerintem attól fog életre kelni ha van véleménye, valamilyen stílusa, nem sajnál összeveszni a másikkal ha úgy hozza a szituáció, és kiáll az igazáért. Másfelől pedig ha van életcélja, valami motivációja mondjuk megszerezni a kedvelt lányt/fiút, megküzdeni az utolsó falat kenyérért vagy megmenti valakit a veszélytől. Utolsó sorban pedig ha hibázik, és talán ez a legnehezebb, hogy elengedjük a kezét és hagyjuk hadd essen bele a saját hibáiba, kerüljön bajba vagy kínos helyzetbe. Ezek szerintem azért kellenek, hogy tanuljon belőlük, hogy megváltozzon tőlük - akár csak kicsit, mondjuk óvatosabb lesz azzal a személlyel, aki megbántotta, vagy feltűnően mondjuk súlyosan megsérül -.


Mit gondolsz arról, hogy “a főszereplő legyen szerethető”?

Abból kiindulva, hogy olvasás közben sem szívelem azokat a karaktereket, akik idegesítenek, végtelenül buták, vagy éppen rettentő rosszmájúak, a karakterek megalkotásában is kerülöm ezt.  Másrészt úgy érzem, hogy azokkal a szereplőkkel, akiket kedvelek, megszeretek, jobban tudok azonosulni, könnyebben tudom beleélni magam a történetbe, mintha mindig forgatnám a szemem vagy türelmetlenül fújtatnék olvasás közben.


Jártál-e már úgy, hogy a karaktered önállósította magát és másfele vitte a történetet, mint ahogy eltervezted? Mit teszel ilyenkor?
 Tudom, hogy én írok, azaz irányítom a karaktereket, de volt már ilyenre példa.
Megvolt már minden vázlat, kiegészítés és még a képek is, amikor bele kezdtem a kidolgozásába. Negyedéig sem jutottam el a történetnek, amikor fej vakarva meg kellett állnom és rájönnöm, hogy a cselekmény már nem passzol bele a karakterek életébe. Úgyhogy muszáj volt hozzájuk igazítva újra tervezni mindent. A végeredmény jó lett, nem bántam meg, hogy "hagytam magam irányítani", hiába is vette majdnem teljes fordulatot a cselekmény.


Olvasóként milyen fajta főszereplők fognak meg / érdekelnek igazán? Befolyásolja-e ez, hogy te milyennek alkotod meg a tieidet?

Igazság szerint valamelyest befolyásol, igen, mert ha rábukkanok valamilyen izgalmas jellemre, vagy szokásra, amire eddig nem gondoltam de megtetszett, akkor szeretem "leutánozni", kiszínezni ezekkel a saját karaktereimet. De ez igaz a negatív karakterekre is.


Fedeztél-e már fel hasonlóságot saját magad és a főszereplőd közt? Vagy törekedtél-e erre szándékosan?

Nem, nem törekedtem hasonlóságra a karaktereim és között, mert szeretek teljesen új emberekkel dolgozni. Ennek ellenére azonban van egy-egy helyen egészen apró hasonlóság, mondjuk ezek elvannak rejtve. Ilyen például egy-egy reakció, a kézírás jellegzetessége..stb.


Van-e valami érdekességed, gondolatod a főszereplőkről, amit elmesélnél? : )
A legtöbb karakternek van valami egyedi szokása pl: szereti az erkélyéről a várost nézni, reggelente csak kiflit eszik azzal a kicsi dobozos üdítővel, rágózik ha zavarban van...stb, illetve az utóbbi időben szeretem a külsejüket is felturbózni mondjuk tetoválással, szokatlan hajviselettel..stb.



+1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!) 

Mintáztál e élő emberről karaktert?

Volt már rá példa, hogy írtam. Olyan érzés volt, mintha fun fic-et írtam volna, ugye a már meglévő karakter miatt. Izgalmas volt egyébként az ismeretekből kiindulva bele helyezni egy teljesen másik szituációba, világba, de felettébb élvezetes volt. És nem csak a kaland miatt, hanem  amiatt is, ahogy az érintett reagált erre, az pedig a másik jól eső dolog volt.



Aki(nek) kíváncsian várom a TAG-re adott válaszait:

Rigó Eszter
Alexandra Lia Smith 
 

Üdv:



 









Share:

Régen, amikor nem volt elhúzva a függöny

Sziasztok, 

Folytatva a 300-asok cunaimiját, újabb kihívást hoztam. Ezúttal viszont tettem bele egy kis csavart: arra gondoltam, miért ne lehetne egy mini történetet kihozni a szalagcímekből. Így lett belőle egy rövid krimi, ahol a nyomozó kikérdezi az utolsó embert. De vajon nyomra talál-e vagy ismét lyukra futott?






Távoli múlt

-                  Nehéz magát megtalálni, Billy. – tűnik fel egy sasorrú, öltönyt és kerek szemüveget viselő idegen.
-                  Miért? Keresett? – pillant fel a zacskó tápról a kockás pólót és kinyúlt mackónadrágot viselő férfi.
-                  Igen. – megmutatja meg másik a jelvényét. – Egy huszonöt évvel ezelőtti eset miatt. Donna Kathleen ügyében, akit a saját hálószobájában vertek agyon.
Billy válasz nélkül oda sétál a ketrecekhez.
-                  Uram, új bizonyíték birtokában ismét kivizsgáljuk az esetet – jelenti ki határozottan a felügyelő.
-                  Árnyékokra emlékszem csak – nyögi ki végül az idősebbik. A felügyelő bólint, hogy folytassa, és előveszi a noteszét. - Épp mentem haza, és megálltam a házánál. Donna mindig az ablak előtt öltözködött. A sötétítőt sosem húzta össze, mi tinédzser fiúk szerencséjére – idézi fel egy halvány mosollyal borostás arcán.

-                  De aznap este nem volt egyedül. Egy férfi. Magas, horgas hátú, slampos hajjal. – mutatja a levegőben felidézve az árnyékot. - Veszekedtek. Aztán felkapott valamit és fejbe vágta Donnát. Többször is.
-                  Aztán? – vonja fel a szemöldökét a másik, miután leírt mindent.
-                  Elfutottam. – feleli Billy, majd a felügyelőt figyelmen kívül hagyva elkezd az állatokkal foglalkozni.
-                  Látott mást is? – érkezik a következő kérdés, hiába akarja abbahagyni Billy a beszélgetést.
-                  Talán egy autót. – válaszol hosszas hallgatás után. Újabb ketrecet nyit ki és ismét beszór egy adag tápot. – Lehet, hogy Donnáé volt. Sokszor volt másik kocsija.
-                  Letudja írni az autót? – faggatózik tovább.
-                  Valami kabrió féle talán – vonja meg a vállát Billy, de nem néz hátra még most sem.
-                  Mondja, honnét szerezte azt a két hosszú heget? – mutat rá az öreg alkarján lévő két csíkra a felügyelő.
-                  A nyulak olykor megőrülnek etetésnél. – válaszol, miközben megpöccinti az állat orrát, hogy az rúgkapálni kezdjen. A felügyelő átnéz a férfi válla felett, de csak a megvadult állatot látja.
-                  Még jelentkezni fogok, Billy. – jelenti ki fenyegetően a felügyelő, majd elmegy.




Függöny

Billy ma is az ablakot figyeli. Ma este sincs elhúzva a függöny. Donna épp vetkőzik. Nem tudja, hogy a fiú látja, ahogy leveszi a blúzát és ledobja a földre. Kibontja a hosszú barna haját és felborzolja. Ekkor felveszi a telefont és leül, megszakítva a szokásos esti rutinját.
Ennyi? Nem ezért szökött ki este a házból, és altatózta be a kutyáit. Látni akarja a folytatást, hogy leveszi a rövidnadrágját, a fehérneműjét, hogy pizsamába öltözzön.
A fiú a bejártai ajtóhoz megy. Nincs bezárva. Talán vár valakit? Lehet azt, akivel beszél. – vicsorg. Nem járhat senkivel sem. Nem hagyom, hogy vége legyen a leskelődésnek.
Benyit.
A kicsi, könyvekkel teli nappali mellett ott a szürke, ruháktól rendetlen hálószoba.
Donna már nem telefonál. A haját igyekszik felkötni, amikor a zajra kinéz a szoba ajtón.
-                  Mi a...? Mi a frászt csinálsz itt? – sipítja kikerekedett kék szemekkel, közben eltakarja melleit a kezével. Billy viszont képtelen levenni a zöld fehérneműről a tekintetét. Közelebb megy hozzá, mire a lány becsapja a szoba ajtót a másik orra előtt. A fiú berúgja a fehér ajtót. Donna felsikolt és egészen az ágyig hátrál.
-                  Mondd le a randit. – jelenti ki elhomályosult aggyal. – Azokat csak én láthatom. – bámulja továbbra is a lány melleit.
-                  Tűnj innen, perverz alak – kiáltja félelmében, aztán felkapja a válltáskáját az ágyról és hozzávágja a betolakodóhoz. A tinédzser végleg elveszti az eszét. Felpofozza a lányt, majd miután Donna megkarmolja az alkarját, Billy felkapja a laptopot az éjjeli asztalról és fejbe vágja vele Donnát. Újból és újból. Donna azonban nem mozdul többé. Csak a vére csörgedezik a fehér takaróra. Billy riadtan kiszalad a házból.






Üdv:



Share:

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései