Olvass bele a következő regénybe

Ezzel alehetősséggel betekinthettek abba a regénybe/regényekbe, amiken jelenleg dolgozom.

 

 A soron kövektező pedig egy kaland, steampunk regény, ahol én magam csöppenek bele az események közepébe.

 Moorland City.

 

-     (...) Ez így nem mehet tovább... – Fogadom meg magamnak, miközben átsétálok a nappaliba, leülök a plafonról lelógó virágok alatt lévő kanapéra és kibámulok a széles ablakon. Mindig is megnyugtatott nézni a belváros egyre csendesedő éjszakai fényét: a fehér téglából készült, régi házakon megtelepedő árnyékokat, a zárt zöld paletták apró résein kiszűrődő fényeket, a macskaköves utcát mézsárába borító lámpákat, amik alatt óriási balkonokban szunnyadnak a színes muskátlik. Újabb kortyot iszok. Az alkohol kezdi megtenni a hatását. Kibontom a kontyból a szőke hajam, meg megdörzsölöm a fejbőrőm. Ekkor megpillantom a nyúzott képmásomat az ablak üvegén. Hiába a szolid smink és a fehér blúz, olyan karikásak a szemeim hogy a tükörképemen csak sötét foltokat látok a szemem helyén, fekete keretes szemüvegem ferdén áll az apró orromon és még a világos piros rúzs is el van kenődve a számon. Long lasting... na persze. Megcsóválom a fejem és eldőlök a puha kanapén. Aztán teljesen fejbe vág a bor és kiütöm magam.

 

Egy pillanatra nem érzem a kanapét a testem alatt, sem a meleg takarómat. Csak a hűvös késő nyári estét. Felpattannak a szemeim. Az ég sötét, tele opálos csillagokkat. És egyre csak távolodnak. Zuhanok. Felsikoltani sincs időm, máris a tele tömött kukás zsákok közé landolok. A kemény üvegek bele vágnak a hátamba és a lábamba, és bevágom a fejem az egyik konténerbe. Kiszalad a tödőmből a levegő és csak pislogni tudok a sötétbe.  Cseng a fülem és hiába dörzsölöm a halántékom, hangosan zúg a fejem. Ekkor azoban mintha halk suttogás is vegyülne a csikorgó-sípoló lármába.

- Akkor előbb add meg a tartozásod...

- Utána be tudsz juttatni?

- Komolyan pókerezni akarsz még ezek után is?

Megpróbálok feltápászkodni, de visszazuhanok a rengeteg konzver és sörös üvegek süllyesztő mocsarába. Azonnal elnémulnak.

- Ki van ott?! (...)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései