2017. május 9., kedd

Ravenna Karvia - Yes, Detective?



Sziasztok, 

Ezúttal egy örökzöld témát veszek elő. Egy olyan műfajt, aminek hosszú évekre vissza nyúlik az eredete, amit egyre többen favorizálnak és egyre nagyobb a keletje: gondoljunk a könyvek mellet a filmekre vagy akár a siker sorozatokra. Ez a téma pedig: a krimi.

Ki ne szeret a kedvenc nyomozójával együtt izgulni vagy gondolkodni a következő lépésen vagy egyszerre felháborodni a gyilkos tettein? A Yes, Detective? nevezetű blogon ezeket egyszerre élheti át az Olvasó. Aki pedig ezt garantálja nekünk , az Ravenna, a blog működtetője.

Szia, üdvözöllek a Talking Blogsban.

                A bemutatkozás sosem volt kenyerem, hogy őszinte legyek, de nincs mit tenni. Ravenna Karvia vagyok, 17 éves és már egy bő öt éve munkálkodom hobbi szinten a Blogger platformján, ahol előszeretettel osztom meg az agyam termékeit, ergo az írásaimat. Nem tartom magam jó írónak, és nem is gondolom, hogy egy hamar írói babérokra tudok törni, ennek ellenére ez nem állít meg, és mindent megteszek, hogy fejlődjek. Nagy álmom hogy majd színházi dramaturg lehessek, vagy bárki, aki a színfalak mögött dolgozok. Tehát egy tökre átlagos lány vagyok, aki viszont igencsak szűkszavú. 

Amire egyből rá is térnék az a blog design: a kialakítása, a színvilága, a modulok elnevezése, nagyon el lett találva. Honnan jött az ötlete? Kedvenc krimi sorozatból vagy könyvből esetleg?

                Egyszerűen csak kipattant a fejemből. Nem akartam a szokásos, unalmas neveket megadni, de nem akartam túltolni se őket, így hát mivel a blog címe „Yes, Detective?” Gondoltam miért is ne legyenek a menüpontok nevei ehhez kapcsolatosak? Hát, így lett az elnevezésük. Egyedül az oldalsávban lévő „Üdv Ystadban” az, amely nem csak úgy jött, hanem a Wallander könyvsorozat ihlette. Erre a sorozatra majd később is visszatérünk.

A blog, mint ahogy a neve is mutatja a krimi műfaj köré összpontosul. Ez egy elég nagy és populáris téma, amihez több ismert név is tartozik, mint Edgar Ellen Poe, akinek a nevéhez fűződik az első, „igazi” detektívtörténet ötlete, vagy Agatha Christie a műfaj „koronázatlan királynője”. Hatással voltak rád, hogy ilyen témában kezdtél el írni és blogot is vezetni?

                Edgar Ellen Poe-t imádom, az egyik kedvenc íróm és költőm, egy igazi elborult zseni, de érdekes módon neki nem volt köze ahhoz, hogy a krimi műfaj felé forduljak. Ez pedig egy úgymond vallomás, de Agatha Christie könyvet még sosem olvastam, egyszerűen lemaradt a listámról. Az igazi inspirációm HenningMankell volt, a fentebb említett könyvsorozat írója. Ő volt az, aki miatt megszerettem a krimit. Egy olyan világot festett le, olyan karakterekkel, akiket egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Zseniálisan festi le a svéd táj ridegségét, a fordulatokat és a dolgok közötti összefüggéseket. Külön érdekesség, hogy a műveiben nem is igazán a nyomozásra fokuszál, hanem a főszereplő Kurt Wallander nyomozó lelki világára, emiatt pedig nem akció bomba történeteket kapunk készhez, hanem nagyon lassan lefolyó (magyarul vontatott) cselekményt, amely kiszámíthatatlan, és csakis az utolsó oldalakon oldódik meg. Ő az én igazi példaképem és ihlet adom szinte minden tekintetben. Sajnos már meghalt, nem is olyan régen, de számomra továbbra is az egyik kedvenc íróm maradt. 

A krimi írása  sokakkal ellentétbe szerintem nehéz, mert rengeteg olyan apróságnak tűnő dolog van, amin áll vagy bukik a történet. Ilyen például milyen erősek a karakterek, milyen helyszínt választasz, milyen maga a bűncselekmény, milyenek a csattanók és még sorolhatnám. Szerinted avagy tapasztalataid szerint, hogyan kell neki fogni megírni?  

                Nos, kezdjük azzal, hogy még mielőtt a történetnek neki látunk tudnunk, kell az alapokat, és ezeket jobb, ha nem a sorozatokból vesszük. A legfontosabb, hogy a kriminalisztikai és a kriminológiai fogalmakat ismerjük, és ezeknek a működését. A kriminalisztika a nyomozás tana, a „hogyan” kérdésekre felel. Az ő feladatuk a bizonyíték keresése és begyűjtése. Tehát amikor kimegyünk egy tetthely helyszínére akkor szinte biztos, hogy egy kriminalisztikai csapattal találkozunk. A kriminológia már a „miért” kérdéssel foglalkozik. Mi volt az indok, és mi lett a következmény, és a többi. Ezek még csak a legalapabb dolgok voltak, és rengeteg más faktornak is utána kell nézni, mint például a bíróság felépítésének is.
                A másik dolog, ami szerintem nagyon fontos, hogyha valaki krimi írásra akarja adni a fejét az az, hogy legyen jó ember megfigyelő. Menjen ki az utcára, üljön el valahova, és figyelje, meg hogy hogyan viselkednek például a sarki étteremben ebédelők, amikor haverokkal vannak, vagy egy randin. Figyelje, meg hogy hogyan reagálnak különböző emberek ugyan arra az ingerre. Kicsit úgy kell tenni, mintha tényleg egy magán nyomozó lennél, nyitott szemmel, füllel és orral kell róni a köröket egészen addig, ameddig nem találsz valamit, ami nem tartozik a mindennapokhoz. Persze konkrétan követni valakit sosem szabad, és vannak határok, amiket sosem szabad feszegetni. Még egy nagyon jó megoldás az, hogyha színházba jársz. Lehet, hogy ez furán hangzik, de igenis nagyon hasznos, főleg hogyha tegyük, fel egy olyan személyt akarunk megalkotni, aki másnak mutatja magát, mint aki. A színészek ennek módjait pedig akaratlanul is megmutatják neked, az már rajtad áll, hogy észre veszed-e, avagy sem. De ha már ismerjük az emberi viselkedést, akkor már könnyebb dolgunk van a karakterek megalkotásával.
                Az, hogy azonban hol játszódik a történet, milyen személyiségtípusokkal mindenkinek személyes ügye. Valaki jobban szereti az akció orientáltabb krimit, ő egyértelműen egy bűntől bűzlő városban fogja vezetni a szálakat, még a magam fajta lassú gondolkodók egy nyugodtabb és megfontoltabb krimit akarnak, tehát egy eldugottabb települést vagy országot választanak. 

Én eddig azt hittem, hogy a kriminalisztika és a kriminológia egy és ugyanaz - már amennyire ez át jött a sorozatokból.

Több siker sorozat is látott már napvilágot, mint Colombo, Monk, Esküdt Ellenségek ....stb. Mindegyik egy kicsit más: Colombo esetében mindig tudjuk, hogy ki volt a gyilkos, mert itt az volt a lényeg, hogy hogyan jön rá, míg mondjuk az Esküdt Ellenségek esetében a miért kérdésből indulnak ki. Hogyan szereted jobban megközelíteni a nyomozást? Mi a bevált vagy könnyebb módszer, amit használsz az írás során?

                Őszinte leszek, én sosem tervezek meg semmit, ha írásra adom a fejem. Minden, amit leírok az az éppen aktuális ötlet bombám, tehát nincsen igazán módszerem. Amúgy pedig én abszolút annak a híve vagyok, hogy előbb találkozzanak a bűnténnyel az olvasók, és csak aztán, amikor a nyomozás befejeződik a gyilkossal. Számomra ez végül is realistább, hiszen ha találnak, egy feldarabolt csecsemőt egy hulladék tárolóban nem fogják tudni, hogy ki volt az, aki egy ilyen durva tettet elkövetett. A nyomozóknak kell rájönniük, hogy ki volt és miért. Számomra az lelombozó, ha egyből tudom, ki volt a tettes, mert ez elveszi tőlem a lehetőséget, hogy én magam is gondolkozzak a karakterekkel együtt. Én is erre törekszem. Azt szeretném, hogyha a befogadó is forgatná az agyának fogas kerekeit, gondolkozzon a főszereplővel és velem azon, hogy vajon most mi fog történni, mit fog tenni a bűnöző és a többi. 

Így bele gondolva szerintem elsőre én is az utóbbit választanám, mert jobban bele vontja az olvasót is, interaktívabbá téve az olvasást. Persze ehhez ezt úgy is kell megírni, hogy az olvasó is értse, miről van szó, miről beszélnek a karakterek. Ezt azért is mondom, mert több sorozatnál is nagyon könnyen el lehet veszteni a fonalat, vagy olyan szavakat használnak, amitől csak még inkább össze zavarja a nézőt.
Szerinted van helye humornak a krimiben? Lásd Sherlock Holmes. Miért?

            
    Miért is ne lenne? Hatalmas nagy hiba, hogyha az egész könyv feszültségből áll, és nincsen egyetlen egy nyugtató dolog sem. Ezért is gyakori hogy van általában egy szeszélyes karakter, akinek a beszólásai fellazítják a merevséget, amelyet egy brutális nyomozás okozhat. Mindig kell valami, ami oldja a feszültséget, ez sosem szabad elfelejteni. 

Hogy a gyakorlatba is átültessük a fent taglaltakat: publikáltál egy fejezetet az Alias Trouble-ből, ami nagyon izgalmasan kezdődött. De hol a folytatás? :) Tervezel - ugye? - több fejezetet is írni? Mikor? Milyen elképzeléseid vannak a továbbiakban?

                Persze, hogy lesz folytatás, ezért is van a folytatólagos kategóriában. Viszont nem akarom elkapkodni, ráadásul rengeteg más blogommal is foglalkoznom kell(ene), szóval az Alias Trouble jelenleg nem tartozik a prioritásaim közé, de biztosíthatlak felőle, hogy előbb vagy utóbb lesz folytatása. 

A Fan Fic kuckóban pedig a "hamarosan" státuszú regények sorakoznak fel. Mesélj ezekről kicsit. 

                Igazság szerint ezek csak helykitöltésnek vannak ott, hogy a képek ne olvadjanak össze, mert aztán iszonyatosan nehéz lenne őket szétszedni. De hogy ne maradjon annyira üres ez a kérdés, ezért pár dolgot megsúgok. Hamarosan jönni fog egy Mercutio x OC folytatólagos történet, amelyről nem akarok túl sokat mondani, mert már így is ismeri mindenki a Rómeo és Júliát.
                Aztán ott lenne az én dédelgetett kis szörnyem, a Madness of kingLoki, amelyben arról írok, hogy a trónra kerülő királyt hogyan falja fel élve az őrület. Ezt a történetet, amelyből lehet sorozat is lesz igazából a The Lion King - Madness of kingScar c. zeneszáma ihlette, és mivel Scar és Loki között nem kevés hasonlóság van persze, hogy rengeteg ötletem van. 

Akkor bőven lesz miért az oldaladra vissza térni. :)
Viszont több blogod is van, ha jól tudom. Több embernél is látni, és érdekel hogy hogyan lehet összehangolni? Mennyire tudod összehangolni őket, hogy mindegyikkel tudj foglalkozni? Hogy mindegyikhez tudjál bejegyzést írni? Hogyan vezeted pl azt, hogy melyikhez, mit akarsz írni vagy hozzá adni?

                Röviden oda írok, ahova éppen kedvem van. Tapasztalatból mondom, hogy semmi jó nem jön ki abból, hogyha írsz egy blogra, de közben egy teljesen más történeten jár az eszed. A legegyszerűbb ilyenkor hogy kigazolod azt, ami éppen meggátolja, hogy valahova írj, és csak aztán térsz vissza. Nincsen emiatt semmilyen naptáram és nem is tervezek hasonlót, főleg azért, mert ha például súlyosan lebetegszem (mint például most is), rögtön felborul az egész, és olyankor nem tudsz mit tenni. Persze a többivel is foglalkozom időközben, még ha nem is úgy látszik.
                De ahogyan fentebb is említettem, hobbi író vagyok; nem kell egész nap gép előtt lennem és írnom. Majd jön magától, ha jönnie kell, de erőltetni nem fogom. 

A siker sorozatokból kiindulva rendeznél e filmet bármelyik blogodon lévő regényből?

Nem, nem igazán. Egyik sem lenne nagy kasszasiker, és attól tartok, rengeteg embert kiakasztana némelyik, hogyha a tévében látnák. 

Ha választhatnál nyomozót, akinek besegítenél a munkájába, ki lenne az? Melyik korszak? Hol? Miért?

Magnus Martinsson, és mert egy helyes svéd, aki tehetséges nyomozó, mégis szarkasztikus és földhöz ragadt. (Na meg persze azért, mert a BBC Wallander sorozatban Tom Hiddleston játssza…)

Volt e könyv vagy film karakter, akire azt mondtad, hogy na-ez-a-leggonoszabb-legaljasabb-ember-akivel-valaha-találkoztam? Miért? Volt a hatással rád avagy az írásaidra?

                Hmm, nem sohasem volt. Tudod miért? Azért mert élek halok a gonoszokért. Azokért a mocskokért, akik fájdalmat okoznak, akik kiszámíthatatlanok. Kiváló elmélkedési anyagok ugyanis. Gyakran amikor egy ilyen karakterrel találkozom, nem azon kezdek el gondolkozni, hogy „jesszusom, ez egy szörnyeteg”, hanem azon hogy „miért csinálta, mi volt a motiváció, mi történhetett vele, ami miatt ilyen tettre kényszerült”. Az egész csak nézőpont kérdése, ha úgy tetszik. Semelyik gonosz nem hiszi azt magéról, hogy ő lenne a fő gonosz. Az ő szemükben a mi hőseink azok. 

Akkor úgy általánosságban nézve vannak hatással az írásaidra az antagonista karakterek. Mondjuk a krimi íráshoz muszáj tudni a gonosz fejével is gondolkodni. Bevallom őszintén, én addig utáltam a negatív karaktereket, amíg írni nem kezdtem. Akkor jöttem rá ugyanis, hogy nélkülük, aligha volna normális, épkézláb történet. Kellenek bele, hogy valóságosabb, olvashatóbb legyen a regény.
Újabb fogós kérdést tennék fel: ha egy idézettel kellene bemutatnod a blogod, melyik lenne az?

"Why did you wish me milder? would you have me
False to my nature? Rahter say I play
The man I am."

- Shakespare: Coriolanus, Act 3, Scene II

Ki kacsintva kicsit a jövőre, hadd kérdezzem meg, mi lesz a bloggal? Milyen terveid vannak vele?
Semmi túl nagy. Írók, ameddig tudok, és ameddig úgy érzem, hogy szeretem csinálni. Már pedig szeretek írni szóval biztos vagyok benne, hogy a blog jó ideig működni fog. 

És ha már a személyes vizekre evezünk: íráson kívül, mit szeretsz leginkább csinálni? Nyárra vannak e már terveid?

                Szeretek rajzolni és olvasni persze, valamint megfigyelni és mindent túlgondolni. Na meg persze az örök szerelmeim a videó játékok. Nyárra nincsen igazán nagy tervem, nem megyek fesztiválokra, és elutazni sem utazok el. Szeretnék, végre találni magamnak egy olyan teaházat ahova eljárhatok majd heti szinten, és ott rajzolgatni, írni, és olvasni. Békességet keresek, ha úgy tetszik. Na meg persze a lehető legtöbbet szeretnék eljutni a színházba a nyár folyamán. Terveim szerint legalább öt előadást végig szeretnék ülni, de ez csak a minimum. 

Ravenna, örülök, hogy itt voltál, és hogy sort kerítettünk erre a remek beszélgetésre. :)
Sok sikert kívánok a továbbiakra Neked, és remélem mihamarabb olvashatók lesznek a hamarosan következő regények. 

Aki, pedig nem akar lemaradni róluk, vagy csak olvasna egy jó krimit, látogasson el IDE, IDE,IDE.

 Szeretettel:
Brukú

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése