Egy félig
lebombázott emeletes ház ötödik emeletén vagyok. Lábujjhegyen osonok végig a
megrepedezett, több helyen lemállott falú folyosón. Tudom, hogy az utolsó szobák
egyikében rejtőzik. Az az egy mellé ment lövés, amit az utánpótlást szállító
konvojunknak szánt, elárulta. Leellenőrzöm az utolsó előtti szobát. Negatív.
Célba veszem az utolsó szobát. A koszos falnak lapulva megállok. Hallom az apró
légvételeit, ahogy óvatosan pozíciót vált, ahogy aprót zörren a puska és kattan
egy zár... Várjunk csak: összepakol? Francba.
Felkapom a fejem, és kissé a törmelékektől zsúfolt lépcsőház irányába dőlök.
Motorzaj. Megjött az erősítése. Magamban szitkozódva elteszem a fegyverem,
lassan előveszem a késem, majd közelebb lépek az üres ajtófélfához. Látom a
szemem sarkából a közeledő árnyékát. Nagy levegőt veszek és lassan kifújom,
hogy megnyugtassam magam. Az adrenalin ennek ellenére is robbanásszerűen terjed
szét az ereimben: a szívem őrült zakatolásba kezd, az izmaim pedig ugrásra
készen megfeszülnek. Megvetem a lábam a porban, berogyasztom a térdeimet.
Fekete sziluettje azonban megáll néhány centire tőlem. Alig hallható pittyenés
töri meg a csendet. Infrakamera.
FRANCBA! A háttérben csikorognak
a kavicsok a leparkoló csapatszállító kerekei alatt. Istenem, most mit csináljak? Nyugi, Eric . Ajkamba harapok. A pánik, az ellenséged! Megmarkolom a
kés kérges markolatát és egy gyors mozdulattal előre lépek. Ahogy kilépek a
fedezékből, mintha mindent lassított felvételben látnék: ahogy a késem torok magasságba lendül és szúr, a vállaim ahogy egy széles mellkasba ütközik és az
ellenség, akinek nincsen elegendő ideje rám emelni a puskáját. De a fegyver
eldördül.
Vészjósló hangjától felgyorsulnak az események, én
pedig ott állok tehetetlenül, csapdába zárva. Egy gyors mozdulattal elvágom a torkát.
Csapodó ajtók csattanását hallom. Bepánikolok. Eggyel még elbírok, de tízzel...? Kikapom a mellényemből a gránátot,
élesítem és kihajítom az ablakon. Alig vetődők be a szomszédos szobába, a bomba
felrobban kiiktatva az ellenséges csapatot, engem pedig maga alá temet a
felszabaduló kosz és a törmelék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése