2016. szeptember 13., kedd

Szatti - Breath.Dream.Love.Live

Sziasztok,

A Talking Blogs mai műsorában egy kivételes vendéget köszönthetünk, akiről a legtöbben már akkor tudják, hogy ki is Ő, hacsak annyit mondok: Penna.
Szeretettel üdvözöllek, Szatti. Ma egy kicsit személyesebb fordulatot veszünk, ugyanis a Breath.Dream.Love.Live blogról lesz szó, amit a Pennát a kézben oldal mellett működtetsz.

Hogy hogy nyitottál egy új blogot?

Ha általánosan nézem a dolgot, szerintem legtöbben a Pennát a kézbe oldalamról ismernek, de mellette mindig is volt egy magánjellegű oldalam, ahol a saját novelláimat, verseimet, elmélkedéseimet osztottam meg. Talán, még hamarabb is létezett, mint a Penna, csak kevésbé került előtérbe vagy pontosabban, mindig is többet törődtem a kimondottan írással foglalkozó blogommal, mint ezzel. Így a kérdésedre válaszolva, nem nyitottam új blogot, hiszen már egy évek óta létezőről van szó, de egy idő után úgy éreztem, hogy már nem érzem benne jól magam. Változtam én is, az érdeklődésem és az ízlésem egyaránt, s az ezt megelőző hangulat, valamint stílus már nem igazán személyesített meg engem, vagy azt az írói világot, amit megteremteni szerettem volna. 
A változtatás gondolatát sok minden adta, de leginkább az, hogy a magánéletemben nagy fordulatok következtek, amelyek már nem tudtak illeszkedni a blog tartalmához, hangulatához és emiatt éreztem úgy, hogy a blogomnak is meg kell újúlnia, új külsőt kell felöltenie, ahogyan nekem is változnom kellett sok dologban az elmúlt egy év során. Egy kis vérfrissítésre volt szükség, amelyben én is tevékenyebb tudok lenni, és ahová szívesebben térek vissza, újra és újra.

És mi alapján válaszottad ki a blog design-t? Ez egy igen letisztult, minimalista stílus, ami majdhogynem az ellentéte a Pennát a kézben oldal külsejének.

Bár a Pennát a kézbe oldalt is nagyon szeretem megjelenést tekintve, ennek a blogomnak a színvilága sokkal inkább közel áll hozzám. A jelenlegi megjelenést megelőzően volt még egy-két variáció, viszont  már a nagy átalakulás előtt tudtam, hogy körülbelül mit akarok és mit szeretnék kihozni látványban. Fehérséget, egyszerűséget, ami egyrészt megnyugtató is számomra, másrészt ezernyi módon lehet variálni az aktuális kedvemnek vagy ízlésemnek megfelelően. 

Az oldalon nem csak novellák, de versek is olvashatóak. Hogy hogy versek is vannak a közzétett alkotások között? Blogokon előbb előfordul regény, fan-fic vagy könyv kritika. Nálad ráadásul novellák mellett szerepelnek a versek. Azért ez elég figyelemre méltó, főleg ha már csak azt nézzük, hogy a versek tömörebbek, és ugye ott vannak a rímek is.

Volt egy időszakom, körülbelül egy-két évvel ezelőtt, amikor kimondottan érdekeltek a versek, és sokat olvasgattam mások alkotásait. Aztán én is rímelni kezdtem, bár annyira nem tekintek egyik versemre sem versként, mert némelyik eléggé sántít, ha a rímelést nézzük. Szóval nem igazán szabályosak, ha szigorúan nézzük. Figyeltem rá, hogy legyenek összecsengések és ne hasonlítsanak prózára, így valamennyire versnek tekinthetőek a novellák és egyéb írások között. Mindegyik alkotás egy-egy pillanatnyi érzést vagy gondolatot fogalmaz meg, s szinte mindegyik valakihez íródott. Valakinek a hatására vagy valamilyen történés következményének a megörökítéseként. Így mindegyik egy-egy emlékkép nekem... kicsit rímesen-versesen, olykor rövidebb vagy hosszabb terjedelemben.

Én is próbálkoztam, illetve ezzel kezdtem még anno az írást, de viszonylag hamar átalakultak a rímek és a térjedelem is, és lett belőle regény. Pedig Szabó Lőrinctől elkezdve Illyés Gyulán át rengeteg verset olvastam.

Az oldalon, ami nagyon megtetszett és szinte egyből fel is tűnt, az a menüsor elemeinek ötletes elnevezése. Mesélj egy kicsit az Alteregó almenüről. Magát a mögöttes tartalmat, illetve az értelmezését már az elején kifejted ugyan, de honnan jött az elnevezése? Mi adta a bejegyzések alapját? Nekem egy teljesen új kategóriának tűnik, mert kicsit a regény és kicsit a napló bejegyzések határán mozog a stílusa. :)

Az Alteregó megnevezés leginkább onnan jött, hogy mindenkinek van egy énje, amelyről ő (jobbik esetben) tud, viszont rejteget és egy másik énje, amelyet nap mint nap lát a világ. Az előbbi Ént szeretjük titokban tartani, nem megmutatni a külvilágnak, és sokszor ez az Én teljesen ellentétes érzésekkel, továbbá gondolatokkal bír, mint amelyiket a körülöttünk lévők látnak. Az Alteregóval egy olyan naplósorozatot szerettem volna indítani, amely egy másik Ént formál meg. Egy másik életet, egy tőlem eltérő érzésvilágot. Egyrészt kitalált, nem valóságos, másrészt kicsit az én emlékeimen, élményeimen alapul, amelyeket ebben a naplósorozatban szerettem volna kibeszélni magamból.

Vannak olyan rajzok és/vagy fotók, amik a sajátjaid és ki tetted az oldalra?

Régebben közzétettem néhányat, de amennyire gyakran kerülnek fel bejegyzések az oldalra, nem tudnék ilyen gyorsasággal újabb és újabb, saját alkotást közzétenni illusztrációként. Ahhoz több idő és több inspiráció kellene... biztosan lesz majd rá példa, amikor saját festményt vagy fotót teszek közzé, viszont addig is marad jóbarátom, a Pinterest. :)

Sok oldalon látni, hogy megpályáztatják a blogjukat vagy kritikát kérnek, viszont itt ezzel nem találkozni. Te is tervezel ilyet a közel jövőben vagy egyáltalán nem?

Őszintén, nem hiszem. Mások blogját szívesen véleményezem, ha kérik és igyekszem segíteni, valamint tanácsot adni, ha igénylik, de a saját blogommal nem tervezek ilyet. Igazából, nem is gondolkodtam még rajta, hogy én kérjek véleményt mástól. A Pennát a kézbe miatt megszoktam, hogy idézőjelesen én szolgálok ki másokat, én teljesítek kéréseket, így nem is igazán gondolkodok el rajta, hogy én is kérhetnék ilyen segítséget vagy én is tehetnék fel kérdést. Talán majd egyszer.

Igen, ezért is érdekes a kérdés, mert általában Te készítesz kritikákat. :)
A blogot decemberben nyitottad meg, és máris populáris. Mitől lesz olvasottabb egy blog? A kiválasztott színeken múlik? A nyelvezeten? Talán a kiegészítésektől, mint mondjuk a képek?

Az első kérdésben kicsit kitértem erre, miszerint a blog sokkal régebb óta létezik, mint a Pennát a kézbe. Az átalakítás valóban decemberben történt, és emiatt tűnhet úgy, látszólag rövid időn belül megnőtt az olvasótábora, de a blog nem decemberben alakult meg. Hogy többen is olvasnak, leginkább a Pennának köszönhető, ahol már sokan ismernek és így gondolom, kíváncsian néznek át ide is, hogy olvasgassanak. Viszont, egy blog olvasottsága általánosan nézve, sok- sok minden múlik és szerintem pontokba szedett szabályokat nem is nagyon lehet lefektetni, mert mindegyik blogra más és más érvényes. Ha egy oldal sikeres, az köszönhető kicsit a szerencsének, a jó reklámnak (linkcseréknek), a blogtársak véleményének, más bloggerekkel tartott ismeretségnek, hogy mennyire vagyunk jelen más oldalakon, és mindemellett nagyon fontos, hogy ha egy olvasó betéved hozzánk, mit lát elsőként. Milyen vélemény alakul ki benne az első másodpercekben. Milyen a színvilág, a hangulat, hogyan tálaljuk az oldalunk tartalmát, a bejegyzéseket és az írásokat, s csak ezután következik a beleolvasás. Abban a néhány másodpercben el tud dőlni, hogy marad-e az olvasó vagy tovább kattint és még nem is esett szó az írások tartalmáról, hogy mégis milyen jellegű írásokról van szó. A leírtak megelőznek mindent. 
Igen, nagyon sokat számítanak a képek, a színvilág, hiszen ezek azok, amelyek elsőre megfogják az olvasót. Nagyon sokat jelent egy hangzatos cím, vagy egy látványos borítókép. Ha ezeket jól eltalálja az ember, akkor a néhány másodperces látogatás percekké nőhet, vagy akár rendszeres visszalátogatás is lehet az eredménye.

Hogy egy kicsit bele ássuk magunkat a mögöttes tartalmakba, hadd kérdezzem meg, hogy  melyek azoka témakörök, akik a kézen fekvők, amelyikekben könnyen alkotsz? Fantasy, thriller...stb. Csak ezeben alkotsz vagy igyekszel a többiben is kipróbálni magad tapasztalatszerzés szempontjából?

Vannak olyan műfajok, amelyekben nem igazán vagyok jó vagy úgy érzem, nem tudnék jót alkotni. Ilyen például a horror vagy a krimi, talán még a thriller is. Ezek szerintem a nehezebb kategóriájú stílusok, amelyekkel én még nem próbálkoznék. Talán majd később, vagy megmaradok annál, hogy csak olvasom őket. A fantasy-t szeretem, ebben alkottam is már egy-két történetet, amelyeket szerettek az olvasók. Szerintem ezzel bárki próbálkozhat, kezdő és haladó egyaránt. Én leginkább a valóságos történeteket szeretem. Amelyek megtörténhetnek bárkivel. Egy időben csak a fantasy témák jöhettek nálam számításba írás terén, de idővel átértékelődött bennem ez a dolog és néhány éve jobb szeretek ilyen írásokkal előrukkolni, amelyek mellőznek minden misztikumot vagy fantázialényt. Valóságos az élet is, így jobb szeretem a történeteim témáját is a realitás talaján mozgatni.

És ha valaki, író, fejlődni akar, mit tanácsolsz neki? Hogyan kezdjen neki? Hogyan gyakoroljon? Mert hát, mondhatni elengedhetetlen a gyakorlás.

Először is, találjon egy olyan témát, amely érdekli és amiben alkotni szeretne. Ne legyen mögötte semmilyen szándék, miszerint a fejlődés miatt választotta ezt a stílust vagy műfajt, továbbá célja se legyen mindazzal, amit megírni szeretne. Tehát ne valakinek/valakiknek írjon, hanem önmagának. Saját maga szórakoztatására, legyen szó novelláról, vagy regényről. A lényeg, hogy szeretettel és elhatározással dolgozzon a munkáján, amikor ideje engedi és ez utóbbi szerintem nagyon fontos. Másodszor, az írás nem kötelező dolog és nem is lehet kötelezni arra, hogy működjön bennünk. Az ihlet jön és megy, megtartani pedig nem egyszerű dolog. Viszont, ha van kellő kitartása az embernek, akkor szép sikereket lehet elérni... és mindezt még mindig csak önmagának, olvasók és külső szemlélők nélkül. Ez a harmadik. Ha valaki szeret önmagának írni, akkor később másoknak is sokkal könnyebb lesz, de fordítva nem működik. Abból csak egy kötelező, elvárás jellegű dolog bontakozik ki, amely inkább már feladat, mintsem hobbi szintű tevékenység. Egy író önmagának feleljen meg elsősorban, és ne az olvasóinak.

Végezetül, mik a soron következő tervek a közel jövőre a bloggal?

Egyelőre még, én sem tudom. Szeptember, tehát ismét dolgozok és megint lesz egy csomó teendőm, amikre a nyáron volt időm, de az elkövetkezendő hónapokban már nem. Nem tudom, mennyi időm lesz az írásra, így a blogomra sem, de igyekszem valamilyen formában rendszeresen jelen lenni és nem magára hagyni az oldalt. Lesznek majd új novellák, talán versek is, de bejegyzések mindenképp.

Köszönöm, hogy itt voltál, Szatti. Jó volt egy kicsit megismerni az írói énedet is. És mivel nekem tetszettek a blogon közzé tett alkotások, biztosan ellátogatok még hozzád ITT,ITT, ITT.

A legjobbakat kívánom Neked:

Brukú

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése