Ha macska volnék



Kicsit megmozdulok a fotelben, mert elfeküdtem a lábam. Éppen betűz a nyári nap, amitől kellemesen meleg a bundám.
- Istenem, elfogok késni. – hallatszik Emma kétségbe esett hangja, amit eszeveszett zörgés követ. Kinyitom félig a szemem. Molett alkata ide-oda cikázik a fürdőszoba és a hálószoba között, miközben telefonál és szőke hosszú haját fonja be. Behunyom a szemem. Már vagy ezerszer láttam őt így kapkodni, hogy mit csinál folyton, ami amiatt elkésik, nem tudom, de abba hagyhatná, mert nem tudok nyugodtan aludni. - morgólódok. Jó pár perccel később halkul a neszezés zaja majd valaki megsimogat. Emma az, teljesen felöltözve, menet készre. Világos ruhát vett fel, piros magassarkúval, és a haja is rendezetten áll. Motyog valamit teli szájjal majd elszelel.
Ismét csend telepszik a házra, viszont én már nem tudok vissza aludni. Morcosan felkelek majd nyújtózok egy hatalmasat. Akkor van 6 óránk egyedül, nyújtózkodom elégedetten, lássuk csak ma mihez kezdjünk. Ásítozva körbe nézek a fehér bútorokkal berendezett, világos nappalin, a sötét fabútorokkal tele zsúfolt konyhán és a tágas erkélyen. Enni kéne  valamit. - határozom el magam aztán hangtalnul elsétálok a kétajtós hűtőig, ami mellett az ezüst szinű tálam ácsorog. Vidáman oda sasszézok, az azonban teljesen üres.  Hogy Emmának folyton sietnie kell... - morogva leülök elé.
Halk csiripelés üti meg a fülem. Körbe nézek, de elsőre semmit látok. A hang a nappaiból jön, úgyhogy arra indulok el. Amikor beérek meglátom az erkély ablakban énekelő rigót. A fotel fedezékébe osonok, s a földre hasalva figyelem onnan. Fényes fekete tollai alatt egészen kövér test lapul meg, amitől biztosan nehézkesen repül. Kivárom azt a pillanatot, amikor a szárnya alatt is megtisztogatja magát. Egy könnyed ugrással felugrok az ablak párkányra és villogó szemekkel bámulni kezdem.
         A rigó annyira tollászkodik, hogy észre sem először. Aztán, ahogy felkapja fejét, és meglát megdermed. Apró kis szemeiben a rettegés szinte azonnal szikrákat szór, és szemmel láthatóan pislogni is alig mer.  Persze tudom, hogy üveg van közöttünk, de azért mindkét mancsommal nagyot dobbantok az üvegen, amitől a madár rémülten csivitelve elreppen. Elégedetten megvakarom a fülem tövét, és máris indulok a hálószobába. Hamár nincs itt senki, igazán nem baj ha bele fekszek a francia ágyba
        Alig pár métert teszek meg, hangos kattanással kinyílik a bejárati ajtó, és felbukkan Emma egyik barátnőjével. A lány karcsú és magas, ráadásul fekete szoknyát és blúzt visel. Kicsit félelmetesnek tűnik. Bemenekülök a legközelebbi fotel mögé, hogy onnan figyeljem, de aztán gyorsan rájövök, hogy nem jelent veszélyt... Max az igen erős gyümölcsös illata. Beülnek a konyhába, amit evőeszköz zörgés és hűtő ajtó nyikorgás követ... HŰTŐ.- és máris úton vagyok feléjük. 
          Előadom az ártatlan kis cicát egy félénk nyervogással és hatalmasra nyitott szemekkel, hátha kitudok kunyerálni egy kis kaját. Azonban annyit érek el vele, hogy az idegen lány felkarol és az ölébe tesz. Hátra sunyom a füleimet és meredten figyelem mire készül. Remélem észre veszi, hogy nincs kedvem hozzá.... aztán elkezdi vakargatni a fülem tövét, ami igazáság szerint nem is olyan rossz. Emma bekapcsolja a kávé főzőt, ami hangos sziszegéssel kel életre. A levegőbe azonnal a kávé fanyar és kesernyés illata terjend. Ha a szaga ilyen, milyen az íze? - trüsszentek egyet, mire mindkét lány felnevet. Aztán folytatják a szinte folyamatos beszélgetést. Egy idő után a nyakamat is elkezdi simogatni aztán, ahogy rátalál a kék nyakörve, alatta is megvakargatja. Istenem, hogy mennyire viszket! - kezdek hangosan dorombolni, hogy ne hagyja abba, de egyáltalán nem figyel rám, csak beszél és beszél. Annyira belemerül, hogy nem csak levegőt nem vesz, de az ujjai miatt nyakamra feszül az öv, ami azonnal fojtogatni kezd. 
                    Fuldokolva morogni kezdek, de meg sem hallotta... Pánikolva rácsapok a kezére, mire hirtelen meglazul az öv, és újra kapok levegőt. Zihálva leugrok az öléből. Meg van őrülve ez a nő?- fújtatok látványosan. Megérzem a gyümölcsös illatot a bundámom, ezért kényszeres mosakodásba kezdek, nem törődve a zihálással. 
             Miután végeztem kiszemelem magamnak a lila bolyhos mamuszát. Morogva rávetem magam és veszetten tépni kezdem. A lány felkacag, de továbbra is hagyja magát. Elengedem, hogy körbe sétáljam majd felborzolom a bundámat a hátamon és a farkamon mielőtt újból ráugranék. Egy alapos rágás és karmolás után viszont elszaladok.
Vissza sem nézek úgy sétálok át a nappaliba. Remélem most egy időre békén hagynak. Könnyű szerrel felugrok az egyik könyves polc tetejére, hogy aztán két virágcserép mögé elbújva pihenjek.
Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Tartalomjegyzék

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései