Hajni - HDawn stories

Sziasztok,

A Talking Blogs vendégeként fogadjátok szeretettel Hanjit, aki pikánsabbnál pikánsabb történeteket oszt meg, a már kinézetre is megkapó HDawn stories oldalán. Lássuk, ki is leledzik a remek kis történeket mögött?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, nagyon örültem neki, megtisztelő :). Magamról… 25 éves vagyok, két éve Luxembourgban élek a párommal, és a francia nyelvtanulással bajlódom. Az igazi keresztnevem Hajni, innen jött a blog neve is (Dawn angolul hajnalt jelent). Van két csodaszép, hosszúszőrű tengerimalacom. Tavaly októberben kezdtem a blogolást, és tulajdonképpen azóta írok folyamatosan.

A blog erős színekkel és a látványos fejléccel rendelkezik, amik magával ragadják az ember tekintetét. Hogy hogy nem a szokványos világos és légies színeket választottad?

A blog maga sem szokványos. :) Szeretem az egyediséget, és az volt a cél, hogy már a kinézetben is visszatükröződjenek a történetek mondanivalói. Végül is egy erősen felnőtt tartalmú oldalról beszélünk, amihez szerintem tökéletesen passzol a vörös szín.

Ez mellett, amit egyből kiszúrtam az az oldalsáv tetején látható, Előolvasók. Ez mit takar? Hasonló a jelentése, mint a Bétának?

Igen, tulajdonképpen ugyanaz a kettő, de valahogy a béta nekem annyira furcsán hangzik, a másik szebb kifejezés :D

Amire ugyancsak felfigyeltem az  az, hogy a történethez kapcsolódó zenéket össze gyűjtötted egy helyre. És, aminek még ennél is jobban örültem, az pedig maguk a zenék. Szeretem a feltüntetett számok többségét, és naná, hogy lejátszottam párszor egynehányat. :D Node, honnan jött az ötlet, hogy így külön össze gyűjtöd?

Először csak belinkelgettem őket az adott részekhez, a megfelelő helyre, de amikor már sok összegyűlt, úgy döntöttem, jó lenne egy külön menüpontot is csinálni nekik. Sokszor hallgatok zenét, miközben írok, motivál, és segít a megfelelő hangulatba kerülni. Zeneiskolába jártam, apum szólógitáros egy bandában, barátom is gitározik, barátnőm hegedül egy szimfonikus zenekarban, szóval ha akartam volna, sem kerülhettem el a zene szeretetét. Egyébként az ízlésem nagyon változatos ezen a téren, de a szimfonikus rock/metál mindig is a szívem csücske marad. És már a One Direction is. :D Szóval tényleg jöhet minden, ami jó, műfajtól függetlenül.

Az oldalon kettő teljes történetet lehet olvasni, amit, hogy őszinte legyek elég nehéz „letenni” . Ezek a Szilánkok Trilógia és a Csillagszámláló, amiknek a fülszövege egy –egy kép kíséretében is olvasható. Mesélj róluk. Mi volt a kiinduló ötlet? Mi inspirált írás közben? Miért pont ez a műfaj...stb?

Bocsánat, ez lesz az a rész, amit képtelen vagyok két mondattal letudni, szóval kicsit hosszú lesz :). Ha tényleg az elején kezdjük, el kell mondjam, szerencsére egy nagyon nyílt látókörű édesanya nevelt fel. Talán ez az egyik oka, hogy sosem riasztott vissza a melegség témája.

A Vörös szilánkokat annak hatására kezdtem el írni, hogy abban az időszakban elég sok meleg filmet láttam, és valahogy kedvet kaptam hozzá, hogy bemutassam az én kitalált történetemet arról, hogy két fiú/férfi is lehet szerelmes egymásba, és egyáltalán nem bűnös dolog az, ami kettejük között történhet. Első körben kaptam miatta kemény kritikákat  - a sok szex, és az, hogy két azonos neműről írok; ez volt általában a negatív vélemények forrása (ráadásul, ez a kettő együtt tényleg kicsapta néhány embernél a biztosítékot :D) –, de mára már beláttam, hogy egyszerűen vannak olyanok, akik ezt sosem fogják elfogadni, akiknek ez túl sok, és nem kell erőltetni. Pedig mindkét téma hozzátartozik az élethez. Aztán elkezdtem hasonló blogokat keresni, és így találtam rá Becca történeteire, amiknek azóta is függője vagyok :). Később folytatódott a Szilánkok, már hetero vonalon, azonban Larryék világa közben alaposan beszippantott. Erről nem akarok sokat beszélni, de minimum két barátsággal kevesebb lennék, ha nem így történt volna :).

A Csillagszámlálóról pedig… egyik nap, ébredés után feküdtem az ágyban, és a semmiből beugrottak bizonyos jelenetek, amik később helyet is kaptak a sztoriban. Aztán eszembe jutott, hogy milyen menő és izgi lehet, ha valaki hullámvasutakat tervez, és csiribú-csiribá, máris megvolt a fejemben a történet vezérfonala. Szinte transzban leültem a laptopomhoz, és írtam. Depressziós voltam, mikor a kis Harryt bezárták az erdőben, és Lou-val együtt izgultam, mikor felültek a Csillagszámlálóra. :)

Érdekes, hogy olyan apróság, mint egy film például, mennyire tud hatni az emberre főleg, ha az illető író. Emlékszem az én esetemben az Ideglelés Csernobilban c. film volt. Mind a kettő témát (horror és posztapokaliptikus) kedvelem, de a filmet  viszont szerintem nem sikerült jól megcsinálni. Úgyhogy leültem és elkezdtem írni az első fanfic-ot és egyben az első horrort :D

Visszatérve, ha már készen van a regény, nem mindegy hogyan vezetjük be, illetve zárjuk le. A Csillagszámlálót –példának okáért- prológus vezeti be és epilógust zárja le, amik jól passzolnak a történethez. Szerinted mikor érdemes használni? Mire kell figyelni ha megírod ezeket?

A Csillagszámlálónál adott volt, hogy a múltban történtek - amelyek az egész jelent befolyásolják – kerüljenek a prológusban, mintegy felvezetésként. Az epilógusban pedig a két főszereplő eltemeti a múltat - mind képletes, mind való értelemben -, tehát ez a jövőjük felvezetése is. A kérdésedre inkább úgy válaszolok, hogy az én véleményem szerint mikor jó egy prológus: akkor, ha előrevetíti picit a történetet, és bedob a mély vízbe. A rohanó világunkban a legtöbb olvasó már az első lapokon eldönti, hogy érdemes-e az adott sztorira fordítania a drága szabadidejéből. Ez így van rendjén, az íróknak pedig alkalmazkodniuk kell ehhez. A jó epilógus pedig lezárja a szálakat (vagy éppen újakat nyit), a jövőre koncentrál, mert mindenki kíváncsi arra, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel azután, hogy elolvasták az utolsó lapokat.

Az előző kérdést folytatva:  vannak bevált írói szokásaid? Előre megírt vázlatok vagy csak elnagyolt gondolatokkal fogsz neki? Van e kedvenc helyed az íráshoz? Be tervezed e előre, hogy a héten kb mennyit fogsz írni...stb?

Már említettem, hogy írás közben sokszor hallgatok zenét, ezt nevezhetjük egy írói szokásnak. Nem szoktam vázlatot írni, általában a fejemben van meg a történet nagy vonalakban, és hogy a hiányzó részeket hogyan töltöm ki, azt a szereplők alakítják, néha nincs is beleszólásom a dolgokba :D Nincs kedvenc helyem az íráshoz, de jó, ha van egy kényelmes hely, egy pohár kávé tejszínhabbal, és máris könnyebben elkalandozom a kreált kis világomban. Tavaly október óta hozom hetente, olykor hetente kétszer a részeket – úgyhogy be kellett tervezni, mennyit írok –, de most egy kicsit lazábbra vettem, mert időközben több történethez is elkezdtem előolvasni, javítani. De nem feledkeztem meg az olvasóimról, hamarosan visszatérek a részekkel, mert az írás a lételemem, az olvasóimat pedig imádom a kedves – olykor talán kicsit túlzó – kommentjeikkel együtt. :)

Tetszik a fogalmazásmódod:  választékos, gyakorlott, és cseppet sem egyhangú. Azt mondják, ha valaki sokat olvas, annak a fogalmazásán és a beszédén is meglátszik. Ez (a sok olvasás) rád is igaz? Ha igen, milyen témakörök érdekelnek leginkább?

Örülök, hogy így gondolod. :) Abszolút igaz rám, hogy sokat olvasok. Már gyermekkorom óta (és emiatt megint anyunak kell hálálkodnom). Először elragadott a Harry Potter láz, majd jöttek az egyéb fantasy, vámpíros sztorik, de azt hiszem, J. R. Ward Fekete tőr testvérisége óta olvasok romantikus, erotikus történeteket. Nagy hatással volt rám Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozata, azt kell mondjam, ő a példaképem, ha írásról van szó. Akik szeretik a tabuktól mentes, vicces, ugyanakkor komoly, erotikus sztorikat, azoknak csak ajánlani tudom :).

És végül hadd kérdezzem meg, vannak tervben újabb történetek?

Persze, azok mindig vannak, aztán majd kiderül, melyikből mi lesz :).

Az biztos, hogy jövök még hozzád, mert kíváncsi vagyok a többi történetre is. Akinek szintén felcsigázta Hajni tehetsége az érdeklősédét ITT, ITT, ITT elérhető!

További szép napot Mindenkinek:

Brukú

Share: