Vivien - BuliVivien

Üdv úrja a Talking Blogsban. 

A mai vengédünk a bulivivien.blogspot.com oldal működtetője, Vivien, akinek, mint az hamarosan kiderül, egész komoly tervei vannak a jövőre nézve.

De mindenek előtt kezdjük a legelején.

Buli Vivi vagyok, három hónap híján 18 éves, és másokkal ellentétben egyáltalán nem várom a szülinapom. Harry Potter és kakaófüggő vagyok, hobbim a rajzolás és a tánc. Szeretek olvasni, és persze írni. Írással úgy hét éve foglalkozom, és nagy álmom, hogy egy nap kiadják a könyveim. Példaképem (nyilvánvalóan) J.K. Rowling. Szeretek sorozatot és filmeket nézni. Jackie Chan fan vagyok, imádom a filmjeit!

   

Hogy hogy bele kezdtél a blogolásba? „Miért ne?” alapon vagy valaki hatására esetleg?

Egy barátom ajánlotta az ötletet, bár őszintén szólva én nem voltam oda érte. Akkor már volt facebookos oldalam, és feleslegesnek tartottam. De aztán persze rábeszéltek, és most már nem bánom, hogy van.

Az oldal feltűnő, megkapóak a színek és a fejlécet kitöltő képek is vonzzák a szemet. Te magad csináltad a borítót?

Nem, nem én csináltam, egy ismerősömet kértem meg rá, mert én nem értek hozzá. Az alapötlet és a színek az én ötletem volt, de a kivitelezés már teljes egészében a dizájneremé.

A profilodban írtad, hogy írtál 5 könyet, amikből hármat már fel is tettél az oldalra. Ezek szerint már régóta foglalkozol az írással?

Igen, elég régóta, egészen pontosan 2009 óta. Előtte csak 5-6 oldalas meséket írtam, de azokat anyukám megtalálta, elkezdte olvasni, ezért kidobtam őket. (Nem akartam, hogy bárki is tudja, miket írok.) Most már sajnálom, kíváncsi lennék, milyenre sikerültek.

Nekem nem volt szívem kidobni a legelső próbálkozásokat, maik napig megvannak egy füzetben, de amikor vissza olvasom, akkor egy kicsit félig nevetek, félig sírok, mert kezdetleges és kissé ügyetlen. :’)

Milyen vissza jelzések érkeznek (a regényekről) a blogon keresztül? Láttam még szavazó felület is elérhető, ami szerintem ötletes.

Örülök, hogy feltetted ezt a kérdést, ugyanis nagyon büszke vagyok rá, hogy szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok. Nem emlékszem olyan olvasóra, aki azt írta volna, hogy az írásaim rosszak, olvashatatlanok, vagy élvezhetetlenek. Néha a bejegyzések alatt lévő rovatba egy-egy ember rányom a „nem tetszik” rublikára. Ezenkívül a szavazófelületen kaptam eddig összesen két negatív véleményt, de mivel ott nem tudják kifejteni bővebben, így nem derült fény arra, mi alapján hozták sikerült ezt elérnem.

Mint írtam, nagyon büszke vagyok rá, hogy szinte sosem kapok negatív véleményt. De ennek ellenére néha jól jönne néhány negatív jellegű építő kritika, hogy tudjam, min lenne érdemes változtatnom, elvégre, mint mindenki más, én is elfogult vagyok a saját könyveimmel kapcsolatban, nem veszem észre a hibákat, amit egy külső szemlélő igen.

Jól látom, a könyvek borítóképeit is közzé tetted?

Igen, igen. A képek még régebben készültek, és mind a hármat más csinálta, mivel én nem értek a borítótervezéshez. De nagyon elégedett vagyok velük, valószínűleg ezek lesznek a végleges borítók.

Mesélj egy kicsit a könyvekről. Hogy jött az a gondolat, hogy megírod őket? Mi inspirált? Voltak esetleg előre elkészített vázlatok?

A Sötétség rabjai volt az első könyvem, amit még egy nyári napon kezdtem el írni, mert unatkoztam. Semmiféle vázlatom nem volt hozzá, mikor neki álltam, egyedül az alaptörténet a fejemben. Később persze leírtam, mi lesz a cselekmény váza, de nem terveztem meg előre minden másodpercet.

Írás közben az inspirált, hogy mennyire szerettem volna már tudni a történet végét. Megírni egy könyvet nagyobb élvezet, mint olvasni, mert sokszor még nekem is új, hogy mi fog kisülni belőle. Sok féle befejezést el tudtam képzelni neki, de azt nem, ami végül kikerekedett belőle. Ez persze azért történt, mert nem terveztem előre, és néha csak leírtam, ami hirtelen eszembe jutott. De az a befejezés, amit a Sötétség rabjai végül kapott, ezerszer jobb lett, mint amit eredetileg terveztem.

A Beléd temetkezve volt a következő, aminek alapja az egyik olyan mesém, amit kidobtam, mert anyukám elolvasta. Kicsit szerettem volna kilépni a fantasyből, és „pihenni” egyet, így láttam neki ennek. Nos, be kell valljam, ez a történet nem tartozik a kedvenceim közé, mivel rájöttem, hogy én a fantasy világában vagyok otthon. Ettől függetlenül viszont ezt is ugyanolyan erőbedobással írtam, és az olvasóim is ugyanúgy szerették, mint a többit. Az egyik fő inspiráció minden könyvemnél, hogy egy nap majd szeretném kiadva, könyv formájában látni őket. Csak ez lebeg a szemem előtt, így ha lassan is, de előbb-utóbb mindegyik elkészül majd.

A Hellfire – A Pokol városa volt a harmadik, és egyben a kedvencem. A keletkezése a többitől eltérően egyedi: ugyanis elsős gimis évemben jött az ihlet, méghozzá egy végtelenül unalmas matekórán. Tudni kell rólam, hogy utálom a matekot, nem is vagyok jó belőle, így nem csoda, hogy teljesen máshol járt az eszem az órán. Még mindig van a füzetemből kitépett mateklap is, amire az első jegyzeteket írtam fel.

A Hellfireben már nincs annyi romantika, mint az előző kettőben, sokkal több viszont a cselekmény, és az izgalom, s ezzel nem csak nekem, de az olvasóimnak is ez a kedvence. A Hellfirenek elég összetett, és kusza cselekménye van, ezért több hónapot töltöttem vázlatok írásával, de nem bántam meg, hisz így sokkal könnyebb is volt írni, és nincsenek benne logikai buktatók sem.

Ha ezekből a remek történetekből indulnuk ki, akkor a többi sem lesz csalódás.

A másik könyvek is hasonló témát járnak körül?

Ha a „hasonló témák” alatt a természetfelettit (fantasyt) érted, akkor a válaszom, igen. Ez a hozzám legközelebb álló műfaj.

Mikor teszed fel őket is, ha felteszed?

Az ötből egy a Sötétség rabjainak az elődje, így az nem kerül fel, de a másikra még van esély. Hogy mikor, azt nem tudom, mert egyenlőre a Hellfire-re koncentrálok.

A következő kérdés szinte magátó adódó: tervezel kiadni könyvet?

Igen, tervezem, méghozzá legelőször a Hellfiret, mert azzal állok a legjobban, és az nőtt jobban a szívemhez.

A könyv kiadás elég nagy dolog, meg kell hagyni, de jó hallani a pozitiv és egyben ígéretes vissza jelzéseket, illetve látni az elszántságodat.

Mindenképp nézzetek be hozzá ITT,ITT, ITT.

Sok sikert kívánok: 

Brukú

Share: