Második Liebster díj

Drága Olvasók, 

Szeretnék egy újabb nagyszerű hírt megosztani Veletek. A blog megkapta a második díját. Az első díjnak is rettentően örültem,  jó érzés volt a jelölés, hogy én is válaszolhattam és tehettem is fel kérdéseket, és ez most sincs másként. Fülig ér a szám és már alig várom, hogy tovább adhassam a díjat másoknak. 

Hatalmas köszönettel tartozom Évának, a Szigorúan nyilvános nevezetű blog működtetőjének.

 Nélküle aligha ugrálhatnék most örömömben.

1, Szabályok ismertetése

2, Nevezd meg és linkeld be, akitől a díjat kaptad, illetve köszönd meg neki

3, Válaszolj a kérdésekre

4, Tegyél fel 10 kérdést

5, Jelöld meg azokat a blogokat, amelyeknek továbbítod a díjat

1) Saját meglátásod szerint, mi a legnaivabb reményed? (Pl: gyors ügyintézés, nem irat a hetedik órában dolgozatot, ezúttal tuti elfogadja az automata a kétszázast...)

A gyors ügyintézés, főleg ha több is van egyszerre és a mindenhova oda érek időben, hiába nincsen még jogsim.

2) Azt biztos tudod magadról, hogy szuperhős vagy szupergonosz vagy. Ez esetben ki lenne az ellenfeled és miért?

Nagyon szeretnék jó lenni, de nagyon csábít a világuralomra törés gondolata főleg ha van hozzá szuper erő. Magneto-val mindig is "szemeztem", mert fém a világon mindenhol van, ezért az erejét aligha lehet lekorlátozni, bárhol is jár. Ebből kifolyólag pedig miért ne próbálnám meg a saját képemre formálni a világot? A bibi csak ott kezdődik, hogy Xevier professzor ezt már közel sem így gondolja. 

3) Te választod ki, hogy ki éljen túl egy apokalipszist. Ki vagy kik lennének azok, akik nem élhetnék túl? (Valakit választanod kell és te magad nem lehetsz)
 

Akik nem élhetnék túl? Te jó isten...  A pókokat és a szúnyogokat lehet választani? 

4) Milyen műfaj lennél?

Dráma és vígjáték egyszerre.

5) Mi az, amire büszke vagy az eddigi pályafutásod során? (Nincs olyan, hogy semmi!)

Ha konkrétan regényekre gondolok, akkor az a horror/thriller műfaj megalkotása. Furán hangzik, de amióta az eszemet tudom kedvelem ezt a témakört, és ebben regényeket alkotni, még ennél is jobb.

Ha viszont az írásra magára gondolok, teljes egészében, akkor az, hogy a kis célokat, amiket kitűzök magamnak, azokat eltudom érni, megtudom valósítani.  

6) Mi volt a lehető leghülyébb tanács, amit kezdőként és/vagy haladóként kaptál? (Rezidens King of Hellként megtehetem, hogy megszegjem - Reyklani) /az eredeti kérdést lásd feljebb/

Ilyet nem tudok mondani, mert szerencsére az eddigi tanácsok, amiket kaptam nagyon hasznosak és értelmesek voltak.

7) Az apokalipszis bekövetkeztével is megpróbálnál alkotni?

Ez egy remek kérdés, Eva. Szerintem nem, mert minden erőmmel azon lennék, hogy túl éljem egyik napot a másik után. Ha esetleg bele lehet ebbe jönni - bele lehet?- akkor max naplót írnék.

8) Hogyan szeretsz aludni?

Az oldalamra dőlve a legkényelmesebb. Szeretem a fejemre húzni a takarót vagy a párnák közé fúrni az arcom és elfoglalni az egész ágyat :D

9) Melyik mitológia a kedvenced?

A legtöbb érdekel, ezért nehéz ez a kérdés. Atlantisz jut legelsőnek az eszembe. Ezt a történetet már gyerekként is kedveltem, sőt máig elmennék oda ha lehetne. Lehet azért, mert kíváncsi vagyok, lehet mert még mindig gyerek vagyok, aki fel akarja fedezni a világot. :D

10) Ki vagy ha éhes vagy?

Ha éhes vagyok, attól még én, én vagyok, csak egy kicsit morcosabb változatban. :D

Az én kérdéseim:

1, Mi volt az első könyv, amit el olvastál magadtól?

2, Ha körbe utazhatnád a világot hova mennél el egyből? Miért?

3,  Volt e már olyan, hogy kedvességből  készítettek neked ételt/sütit, de ehetetlen volt? Mit tettél? Megmondtad vagy megpróbáltad megenni?

4, Miért szeretsz írni?

5, Ha azt mondanám, hogy megfilmesítem az egyik regényedet, akkor melyiket választanád? Miért?

6, Tegyük fel, hogy épp a kávédat szürcsölöd, amikor felhív egy ismeretlen nő telefonon, hogy a férjét baleset érte. Le tennéd a telefont, mivel téves hívás, arra gondolva, hogy telefon betyárkodnak? Át irányítanád a hívást a mentőkhöz? Oda rohannál a pincérhez és tolmácsolnád neki a beszélgetést?

7, Ebook vagy könyv párti vagy? Méirt?

8, Befolyásol e a könyvborító és/vagy a fülszöveg könyv vásárlásnál?

9,Mi a kedvenc idézeted? Miért?

10,Mit szeretsz a blogolásban a leginkább?

Akiknek továbbítom a díjat:
 

Sea Miller

Kiss or Death?

A.T Jolt

Hóbagolyaz éjben


Szeretettel:
Brukú

Share:

Tovább olvasom

Luxury Doctor - Sam Willberry

Sziasztok,

Ez alkalommal a One Direction világába csöppenhetünk bele, ahol nemcsak váratlan fordulatokkal találjuk szembe magunkat, de átélhetünk szerelemtől forró éjszakákat is.

Fogadjátok szeretettel Sam Willberryt, a Larry Stylinson One Shots & Ten Shots (Luxury doctor) nevezetű blog működtetőjét.

Üdvözlök mindenkit!

            A valódi nevem elég unalmas, emiatt szeretem, ha inkább Sam Wilberryként ismernek meg. Egyébként Attilának hívnak akkor, amikor éppen nem írással foglalkozom. Hamarosan 20 éves leszek. Erdélyben születtem, de 2014-ben átköltöztünk ide, Magyarországra. Jelenleg Siófokon lakom.

            Nem tudok elég hálás lenni az édesanyámnak és a nagymamámnak, akik fokozatosan szerettették meg velem az olvasást kiskoromban. A könyvek, a bennük kiteljesedő világok, a szavak olyan pluszt adtak az életembe, amit nem tudok megnevezni, de nélkülük sokkal kevesebb lennék. Egyik rossz (vagy nem rossz) tulajdonságom, hogy sosem szeretek magamról sokat beszélni másoknak. Leginkább a magánéletemet igyekszem megtartani magamnak, vagy csak a közeli barátaimat avatom be a gondjaimba, hétköznapjaimba.

            A személyiségemről viszont szívesen írok. Az egyik ismerősöm szerint nekem krónikus íráskényszerem van, amiben van igazság. Ha tehetném, reggeltől estig írnék, mert az alkotás nekem olyan kikapcsolódás, ami semmi máshoz sem fogható. Egy menedék, egy mentsvár, egy olyan világ, ahol szívesen élek. De lássuk, még mi mondható el rólam… Imádom a természetet, és ha majd egyszer lehetőségem lesz rá, szeretnék sok-sok helyre elutazni. Tervben van New York, de valami csendes, eldugott ki szigetre is szeretnék eljutni, ahol csak az óceán dalát és a természet neszét lehet hallani. Már régóta tervezgetem a homokos partszakaszon való olvasgatást… Egyszer mindenképp megvalósítom, annyi szent! Ha már a könyvekről van szó, akkor Cassandra Clare-t mindenképp megemlítem. Rá nemcsak azért nézek fel, mert egy kultuszsorozat megalkotója, hanem egyben egy hihetetlenül jó író is! Minden elismerésem neki.

            Egyszer szeretnék eljutni oda, ahová ő, de kevesebbel is beérem. Igazából nem a pénzért csinálnám, egyszerűen azért, hogy egyre több és több olvasóhoz eljuthassanak a történeteim. Ez az egy vágyam van, de ez annyira égető, hogy néha valósággal „felemészt”. Sokszor vannak idióta érzelmi hullámvölgyeim… De bízom a jövőben, az olvasóimban, és bízom önmagamban. Az utóbbi nagyon fontos, ha az ember magasra helyezi a lécet. Nemrég írtam pár sort erről, benne van a Sex fiend történetemben. Mutatom: "Folyamatosan ösztönöznöd kell magadat. Ha valamiben jó vagy, akkor csináld, csináld, csináld. Tanulj, tapasztalj, fejlődj. Ez mindennek a kulcsa!"

Isten hozott akkor Magyarországon. Remélem, jól érzed itt magad.

Cassandra Clare-t én is nagyra becsülöm, mondhatni miatta kezdtem bele nagyobb kihagyás után az írásba anno. Nem csak motivációt adott, hanem egy olyan lendületet, amitől ráéreztem az írás ízére. Úgyhogy, értem, mire gondolsz :)

Miért választottad a One Directiont témának? Mi fogott meg benne? És miért lett a műfaj slash, azaz az azonos neműek összepárosítása?

            Hú, ez egy elég érdekes történet! Még kiskoromban volt egy barátnőnk (a húgommal közösen), aki imádta a 1D (One Direction) zenéit. Mindig mondta, hogy a göndör hajú a kedvence, de én rendszerint soknak tartottam a rajongását, sőt, néha kifejezetten idegesítő volt újra meg újra meghallgatni az áradozását.

            Pár évvel később, éppen miután kiköltözünk Magyarországra, meghallgattam a What Makes You Beautiful című számot. Úgy voltam vele, hogy ez is olyan, mint a három napos csoda: párszor meghallgatom, aztán kifakul az emlékezetemben, és az érdeklődésem tovább siklik valami másra. Ahogy azt is megfogadtam, hogy SOHA, semmilyen körülmények között, NEM FOGOK rajongói történetet írni.          Gyengeségnek véltem a fanfictionöket. Azt hittem, hogy aki ilyenre adja a fejét, annak nincs elég fantáziája, hogy saját karaktereket teremtsen meg, ruházzon fel egyedi ismertetőjegyekkel, személyiséggel. Tévedtem! A fanfictionírás kiváló dolog, ha az ember fejlődni akar. Tényleg, én baromi sokat fejlődtem!  Ez a csodálatos út 2014 elején kezdődött számomra, és még a mai napig nem ért véget. Bizakodva remélem, hogy nem is fog.

            Az írást 2012-ben kezdtem, miután megismerkedtem a legigazabb barátommal, akivel mára a kapcsolatom szövetséggé nőtte ki magát. Olyan kapcsolat ez, olyan kötelék, amely eltéphetetlen. Valószínűleg én vagyok a világ egyik legszerencsésebb embere, hogy egy ilyen barátsággal vagyok gazdagabb. Ő jelenleg Erdélyben él. Imádom, hogy a személyisége merőben más, mint az itteni embereknek (és ezt nem társadalomkritikaként akarom mondani vagy lenézésből), egyszerűen sokkal eltérőbb a személyisége bárkinél, akit ismerek. Ő is szeret írni, de nagyon tehetséges rajzolásban. Éppen egy képregényén dolgozik. A fantáziavilága meg… nos, nem ismerek még egy ember, akié szélesebb lenne. 

            Azzal, hogy bekerültem a 1D történetek világába, számos új barátsággal gazdagodtam. Ha újrakezdhetném, biztosan végigjárnám az eddig megtett utat. Sokak számára meglepő volt, hogy fiúként írok egy fiúbandáról. Nyílt „titok”, hogy meleg vagyok, és az utóbbi évek nagyon sokat segítettek nekem abban, hogy teljesen elfogadjam önmagam. Mára már bátran felvállalom, és nem érzem ezt gyengeségnek. 2015 közepén értesültem arról, hogy a banda két tagja, Harry Styles és Louis Tomlinson rengeteg rajongó szerint együtt van. Eleinte nem hittem el; csak egy seregnyi tinédzserlány tévhitének gondoltam. Nos, egészen addig, míg nem kerestem rá YouTube-on. Ha ez a szerelem, akkor én is ilyet akarok. Valósággal átsüt a képernyőn, hogy mennyire vonzódnak egymáshoz. Az a gyengédség. A végtelen odaadás. A mély szeretet. A tekintetükben minden benne van. Minden, de minden. Talán éppen ez varázsolt el annyira már az elején…

            Miért írok azonos neműek szerelméről? Úgy gondolom, hogy a világ még sokat kell, fejlődjön az elfogadás terén, de ha egy kicsit is hozzátehettem, akkor megnyugodtam. Megérte a befektetett idő, munka. Egy ilyen szerelem semmiben sem más. Egy lány és egy fiú helyett két fiú van. Nem nagy ügy.

Ez aztán a száznyolcvan fokos fordulat. Ahhoz képest, hogy megfogadtad, soha nem írsz fanfic-et, mostanra elég jó véleménnyel vagy róla, sőt már három különálló regényt is írtál. Akkor mondhatjuk, hogy a fenn említett szám és ismerős nagy hatással voltak rád? :)

Egy ilyen témánál mire kell figyelni? Van e esetleg valami technika, amit másképp kell csinálni, mint mondjuk egy fantasy-nál?

            Eleinte fantasy történeteket írtam. Mai napig van pár a tarsolyomban, de jelenleg erotikus melegregényeket írok. A hivatalos honlapomon több infót lehet ezekről megtudni: http://samwilberry.wixsite.com/samwilberry

            Szerintem ebben a témában is ugyanazokra kell figyelni, mint más történeteknél. Fontos átadni az érzéseket, hogy az olvasó könnyedén beleképzelhesse magát a történetbe, a főszereplők helyébe. Néha nehezen megy nekem ez, de akik nagyon szeretik az írásaimat, úgy gondolják, sikerül. Bízom benne én is! Az erotikus jelenetekkel szintén gondban vagyok, de mostanában sikerült csiszolnom rajtuk, úgyhogy már nem vagyok velük annyira haragban. Néhány meglepően jól sikerült az utóbbi időben.

Mivel én nem vagyok jártas a One Directon világában, érdekelne, hogy a való élethez képest, mennyire kellett más személyiségű kerektereket létre hoznod? 

Teljes mértékben fiktívnek mondanám a karaktereim személyiségét. Meglehet, hogy néha van egy-két hasonlóság, de mivel nem ismerem őket, csak annyira, amennyit a média mutat belőlük és a közösségi portálok, így nem tudhatom, milyen emberek is ők valójában.

Majdnem csak mindegyik regénynél váltott narrációt használtál. Mikor ajánlott ezt a technikát használni? Milyen előnyei és hátrányai vannak mondjuk az egy nézőpontos leírással szemben? 

A váltott narráció nálam abból áll, hogy különböző eseményeket mutatok meg egy-egy szereplő szemén keresztül, de sosem írom le ugyanazt a jelenetet kétszer. Mindig törekedem arra, hogy semmiképp se legyen unalmas az adott fejezet. A hátránya talán az, hogy rettentően ügyelni kell a személyiségek kialakítására: mindkét szereplőnek más-más kell, legyen, különben hamar elveszti az érdeklődését az olvasó a karakterek iránt.

Aki csak bele olvasott a történeteidbe azt tudja, hogy felnőtt tartalom is jelen van a blogon. Mire Mik a tapasztalataid ennek a magírásával kapcsolatban? (Virágnyelv vs szókimondás? Lassú bevezetés vagy egyből csapjunk a közepébe?Mi alapján választod ki a helyszínt, lásd a zuhanyzós jelenet? ...stb.)

            Szerintem fontos a részletes, de eseménydús leírás. Ha egy szexjelenet unalmassá válik, ott nagy gondok vannak. Egy írástechnikával foglalkozó oldalon azt olvastam, hogy akkor jó egy erotikus jelenet, ha az írói is teljes mértékben átéli. Hátrány vagy nem hátrány, én elég perverz vagyok. Néha az a baj, hogy lusta vagyok végig írni, de próbálom ösztönözni magam, hogy minden kis részletet leírjak! Egyre jobban megy.

            A virágnyelv nem mindig jó ómen. Számos esetben kizökkentheti az olvasót. Én a szókimondó stílust javasolnám. A nemi szervek leírásával pedig csak óvatosan! Nagyon nagy bakikat lehet elkövetni így… *nevet*

            A helyszínt én az adott történet szerint választom ki. Attól függ, éppen hol tart a sztori, hol tartózkodnak a szereplők. Az izgalmas helyek mindig felcsigázzák az olvasót, úgyhogy mindig erre törekszem.

Ugyan a Luxury Doctorról így külön, most nem ejtünk szót (az újra írás miatt), hozzá kapcsolódóan azért tennék fel egy rafinált kérdést: Te rabolnál-e el egy embert pusztán megszállottságból?

            Hogy elrabolnék-e egy embert puszta megszállottságból? Nos, ez cseppet sem egyszerű kérdés, mivel nincsenek ilyen bűnös, rossz hajlamaim, viszont a téma felkeltette a kíváncsiságom. A Luxusdoktor és a Midnight Captive történetem is ezt boncolgatja. Az előbbi kicsit durvábban, az utóbbi valamivel elfogadhatóbban.

            A Luxusdoktor írása közben elkövettem pár írói hibát. Éppen a szöveget javítom, mert azóta sok mindenre rájöttem, úgyhogy igyekszem csiszolni rajta, de az alaptörténet és minden más lényegében ugyanaz maradt. Ezt még tavaly nyáron írtam, és a sztori meglepően nagy sikernek örvendett bloggeren. 10-14 hozzászólást kaptam kétnaponta a részek alá, ami válaszokkal 20-28-at tett ki, ugye. Ezért nem bírok elég hálás lenni az olvasóimnak. Hihetetlen ösztönzés volt számomra. <3 Fél év alatt pedig 40.000 oldalletöltéssel jutalmaztak!

            Visszatérve a témához: szeretem boncolgatni az emberi személyiségeket, és érdekesnek tartom egy olyan ember gondolkodását, aki olyasmit követ el, hogy rabul ejtsen valakit. Ebben a két történetemben ennek a miértjére akartam rájönni.

            Jelenleg a Sex Fiend-en dolgozom, ami kivételesen nem egy sötét hangvételű történet, és pár napja nekikezdtem a Luxusdoktor történetének újraírásának Harry Styles szemszögéből (aki a kiadásra szánt verzióban a Carl Evans nevet viseli). A történetet blogra eredetileg E/3-ban írtam. Hamarosan heti rendszerességgel jönnek Harry szemszögéből az új fejezetek.

A Luxury Doctor-on kívül publikáltál még másik két regényt is: a Midnight Captive-et és a Sex fiend-et.

A Midnight Captive vége kicsit nyitott szerintem, mert ugye Harrynek ír Lou, de Harry válaszát nem tudjuk meg sőt azt sem, hogy mikor jön vissza, ha vissza jön. Direkt hagytad nyitva a lezárást? Tervezel folytatást vagy ráhagyod az olvasóra ennek a kitalálását?

            A Midnight Captive lezárását teljesen másnak képzeltem, de az utolsó fejezet írása közben az egész megváltozott. Rájöttem, hogy sokkal érdekesebb lenne egy olyan befejezés, ami kissé nyitott, titokzatos, sejtelmes. Az olvasó agya elkezdene a folytatáson dolgozni, és mindenki úgy képzelné el, ahogy akarná. Vicces, mert nem szomorú a vége, de még így is nehezen tudtam így lezárni. Hogy nincs mellette Harry. Pedig én aztán szeretem a sötét történeteket… ezt mindenki tudja! J

            Nos, szerinted visszatér Harry? Mi lesz? Elég rizikós a melója. Vajon tényleg visszajön Lou-hoz, vagy a szerelmes fiú idővel beletörődik abba, hogy… Inkább nem is folytatom! Természetesen bennem az a befejezés született meg, hogy ők együtt vannak, de minden elme másképp képzeli el. És ez így van rendjén. Ennek a történetnek már nem lesz folytatása. Bár soha ne mondd, hogy soha… :)

Bennem teljesen az volt, hogy később majd tervezel folytatást. Igazából minél többet agyal rajta az olvasó, annál több variáció merül fel.

Az olvasók nem kértek  következő részt azonnal? :)

Privátban páran rám írtak, hogy áruljam el, együtt marad-e a két főhős, de én szeretném mindenkinek a fantáziájára bízni a dolgot. :)

A Sex Fiend esetében hét rész került fel eddig, de már az elején körvonalazódik a cselekmény. Mi lesz a folytatásban? Miket és hány részt tervezel? 

            A Sex fiend már most belopta magát a szívembe, pedig régebb nem szerettem ilyen laza történeteket írni. Inkább csak olvasni. Nemrég kikerült a 4. fejezet is. Most elég sok tervem van vele; biztosan 10-nél több résszel fog rendelkezni, de az is lehet, hogy 15-20. Meglátjuk. Egy különös kapcsolatot írok le benne, ami eleinte a szexre fog épülni, az idő múlásával pedig fokozatosan fordul át érzelmi kötődésbe. A saját vágyaikról, érzéseikről, párkapcsolati útjukról szól. A többi majd kiderül. J

Ha jól tudom, számodra az olvasókkal való kapcsolattartás a legelső helyen szerepel, olyannyira, hogy személyesen is találkozol velük. Mesélj egy kicsit erről. (hogyan alakult ki, milyen céllal....stb) 

            Nos, ez a legkedvesebb kérdés számomra. Az OLVASÓIM nagyon fontosak nekem! Rengeteg kitartással halmoznak el, és mindig mellettem vannak, amit nem tudok eléggé szavakba önteni. Mély hálával tartozom Nekik!

            Van egy csoport, és ott dobtam fel először annak a lehetőségét, hogy találkoznék pár olvasómmal, minden nagyképűség vagy beképzeltség nélkül. Én csupán írok, ettől nem érzem hatalmasabbnak magam bárkinél. Nem volt túlságosan meghirdetve az első találkozó, de még úgy is 9-en voltunk, az utóbbin pedig 14-en. Lehet, hogy is kis számnak tűnik, de én 1-2 embernek is örülnék. Hihetetlenül. Azért számomra igenis sokat jelent, hogy úgy eljöttek, hogy még könyvem sem jelent meg… Aztán összekovácsolódott egy jó kis csapat, otthonos légkörrel. Imádom.           Eddig összesen két találkozó volt, de tervezek még párat ebben az évben. Most szombaton (március 4-én) a Hősök terén lesz egy Larry Stylinson rajongói találkozó. Ez most nem az írásaimról fog szólni, hanem a bandában szereplő két fiúról: Harryről és Louis-ról. Mindenkit szívesen látunk!

Ötletes és innovatív ez a kezdeményezés. 

De mégis milyen tervekkel kezdtél neki az első találkozónak? (Helyszín, programok...stb? 

A helyszín Budapest, pontosabban az Oktogonon lévő Pointer pub volt. Nyomtattam részletet az írásomból, dedikáltam, de egyébként a hangulat remek, otthonos és baráti volt. Nem érzem magam attól nagyobb embernek, és nem is tehetném meg csak azért, mert írok. Jó érzés alkotni, de ügyelni kell, hogy a sikerélmény ne szálljon az ember fejébe.

Bárki jelentkezhet egyébként erre a találkozóra?

Bárki. Teljesen nyitottak vagyunk. Úgyhogy, ha egyszer Te is ráérsz, mi nagyon várunk. Legutóbb 14-en voltunk. 

Persze, ha úgy adódik, akkor nagyon szívesen részt veszek rajta. :)

Futólag ugyan, de említetted, hogy már elkészült kettő könyvborító is. Avass be minket a részletekbe. (Te tervezted őket? Hogyan találtad ki a koncepciót?)

Mindkét borító a Luxusdoktorhoz készült. Ezek kezdő tervek, amelyeket én dobtam össze egy egyszerű online szerkesztővel. Nem kell valami extra dologra gondolni. Az elkövetkezendő hetekre azonban be van ütemezve egy borítófotózás, amit már rettentően várok, bár a második borítóhoz rettentően hozzánőtt a szívem. Komolyan!

A másik kettőhöz is akarsz majd készíteni?

Igen, de arra külön borítófotózást fogunk rendezni Budapest valamelyik környékén, kerületében.

 Íráson kívül mivel szeretsz foglalkozni még?

            Egy ideig azt hittem, hogy színész akarok lenni. *nevet* Aztán rájöttem, hogy jobban értek a filmnézéshez, mint a szerepléshez. És mint tudjátok, a filmnézéshez nem kell sok tehetség, csak szabadidő, úgyhogy elképzelhetitek, hogy menne nekem a színészkedés… Bár ez lehet, hogy túlzás… Ha sokat gyakorolnék, talán beletanulhatnék… *eltöpreng*

            Nos, vonz a fotózás, az erdőben való hosszú séták, a sütögetés-főzés. Eléggé édesszájú vagyok, úgyhogy otthon sokszor kísérletezem. A csokifelfújtam mindig sikert arat! Bakancslistás tervem, hogy egyszer film készüljön az egyik történetemből, de minden írónak ez az egyik álma. Millióból egynek sikerül. Miért éppen én lennék az? A reményt azonban sosem fogom feladni. Ez éltet bennünket örökösen, nem igaz? Ha ötvenszer bukom el a könyvkiadás lépcsőjén, ötvenegyedszerre is megpróbálom. Ezt már most biztosra tudom. Talán ez az egyik erényem? Nem tudom, de egyvalamit igen: nekem írnom kell.

Köszönöm az interjút! Millió puszi, és a legjobbakat kívánom! Az összes olvasómnak szeretetteljes ölelés: Sam Wilberry xXx

Sam, köszönöm ezt az izgalmas beszélgetést. Örülök, hogy eljöttél. Sok sikert kívánok mind az írás és mind a találkozók megszervezése terén.

Látogassatok el a Sex Fiend folytatásához és az új borítóképek megtekintéséhez IDE, IDE, IDE.

Szeretettel:

Brukú

Share:

Tovább olvasom

Holnap találkozunk

Sziasztok,

Tegyük fel, hogy minden nap összeülsz a barátnőddel/barátoddal egy kávéra munka után, hogy meg beszéljétek az aznap történeteket. Tegyük fel, hogy ezúttal kivételesen csak másfél percig tudsz vele beszélni telefonon. Akkor is el tudnád mondani neki, hogy milyen volt a napod?

És ha csak egy SMS-t tudsz neki küldeni? Bele tudnád e sűríteni az összes fontos dolgot?

1)

         - Kaját is rendeltél? - kérdezi Betty aranyszőke frufruja alól kétségbe esetten rám pillantva.

- Igen, miért? - állok fel értetlenül a kerek asztaltól.

- Uf, hát... mert nekem ez nem megy. Szeretlek Ben, mert okos vagy, megbízható, kedélyes, de... csak mint barát. - magyarázza hadarva miközben kerüli a tekintetemet.

- Hogy? - lépek egyet felé.

- Sajnálom Ben, de az lenne a legjobb ha nem randiznánk többet - meg sem várja az ellen érveket, sarkon fordul és sietős léptekkel elsétál. Hosszú percekig bámulom még az élénk piros ruháját és a kecses csípőringását mire felbírok állni az asztaltól. Felkarolom a két gyros tálat és elindulok az ellenkező irányba.

      - Legalább mondta volna meg, miért. - panaszkodom sóhajtozva a járdát lomhán taposó edzőcipőimnek. - A délutáni kávé miatt? A gyorsétterem miatt, ahová jártunk ebédelni? Nem jól korrepetáltam anatómiából? - hirtelen megállok, így nekem jön egy telefonáló, öltönyös férfi. - Nem tegnap osztották ki a zh-kat? - ökölbe szorul a kezem a felismeréstől, hogy csak kihasznált, így a kezemben szorongatott éthordó teteje kissé kinyílik és megcsapja az orrom a gyros fűszeres-csípős illata. - Én marha... - átsietek a zebrán, szlalomozva a rengeteg ember között és célba veszem az első kukát. Már éppen kidobnám a fölösleges kaját, amikor a szemközti padon meglátok egy hajléktalant. A kockás inget, farmert és torna cipőt viselő, kopasz férfi a pulóverét hajtogatja gondosan össze.

- Tessék, haver, - oda nyújtom az éthordót neki egy erőltetett mosoly kíséretében - nekem el ment az étvágyam. - A férfi először meg sem moccan, csak végig mér magának. Aztán ahogy rájön, hogy nem fenyegeti veszély, le esik az álla a döbbenettől és csak mered a kezeimre. Közelebb tolom hozzá, mire a bozontos szemöldök alatt lapuló szürke szemeit elönti a könny.

- Köszönöm... - alig találja a szavakat miközben elveszi tőlem az ételt. - Hogyan hálálhatnám meg,...?

- Ben. Ben vagyok - túrom elő a zsebeimből a műanyag evőeszközöket. - És te?

- Frederik - nyel egy nagyot, de továbbra sem veszi le rólam a meghatottságtól tágra nyílt szemeit.

- Jó étvágyat, Frederik. - lapogatom meg a vállait aztán folytatom az utam haza felé. Miközben sétálok az alig pár saroknyira lévő lakásomig, egyfolytában Fred és az őszinte, már-már gyermekies öröme jár a fejemben. Elmosolyodom, ahogy átjár egy eddig ismeretlen, könnyed érzés, hogy valami nagyot hajtottam végre ma, olyat, ami azonnal felülírja a bánatot és a csalódottságot.

           Másnap iskola helyett egy egész zsák ruhával keresem meg Fredet, akit ugyanabban a parkban találok meg, mint előzőleg is. Az egyik árnyékban lévő padon ücsörög, térdeire könyökölve, kezeibe temetve szakállas arcát.

- Úgy saccoltam, hogy méretben jók lesznek. - adom oda neki lelkesen a kinőtt ruháimat. Fred lomhán felemeli a fejét, s résnyire összehúzott szemekkel néz rám.

- Köszönöm, Ben. - mondja hálálkodva aztán megpróbál mosolyt erőltetni az arcára. Oldalra biccentem a fejem, mire így folytatja. - Holnap eső lesz. Hasogat a fejem.

- Bocs, de nincs nálam gyógyszer. - sajnálkozom, mire egy laza kézlegyintéssel válaszol.

       - Elmúlik, ha esténkén a csillagokat nézem.

- A csillagokat? Sosem néztem még. Nincs időm ilyen apróságokra - döbbenek rá.

- Kinek mi az apróság. - Állapítja meg tényszerűen.

- Elmegyek hozok gyógyszert... - kezdem, de a telefon zörgése félbeszakít.

- Veled leszek párban latin órákon. - üzeni Betti a szokásos tömörségével. Gondterhelten kifújom a levegőt és vissza huppanok a kényelmetlen padra.

- Rossz hír?

- Az. Azzal a lánnyal fogok a következő fél évben együtt dolgozni az egyik közös óránkon, aki pár napja lapátra tett. - elkezdem idegesen forgatni a telefont a kezemben. - Mégis hogy fogok vele együtt dolgozni?

- Tetszik neked az a lány. - jelenti ki egyszerűen, mintha mindenkinek egyértelmű volna.

- Honnan veszed?

- Nem foglalkoznál ezzel annyira ha nem tetszene neked. - dörzsöli meg a ráncos homlokát. - Akkor csak az a tantárgy lenne a fontos.

     - De én nem is... - tiltakoznék, de ekkor a járda túl oldalán megáll egy molett lány, apró pöttyös, nyári tunikában, karkötőktől zsúfolt kézzel integetve felénk. - Ő az. - súgom miközben vissza integetek a lánynak.  Fred miután végig nézett rajta, bátorítóan rám kacsint.

- Holnap találkozunk. - köszönök el mielőtt zakatoló szívvel elindulnék Betty felé.

2)

        - Tessék haver, nekem elment az étvágyam. - nyújtom oda a műanyag éthordót a park egyik padján ülő hajléktalannak. Nem rég rendeltem meg a közeli kajáldában, Bettinek és nekem, de evés helyett a lány szakított velem. Idefelé sétálva arra is rájöttem, miért: korrepetáltam anatómiából. Nos, tegnap osztották ki a zh-kat.

- Köszönöm. - dadogja döbbenten a kopasz, farmert és kockás inget viselő, bozontos szemöldökű férfi. Barátságosan meglapogatom a vállát aztán a mellkasomban terjengő bizsergő, kellemes érzéssel, hogy ma valami nagyot hajtottam végre elindulok haza.

Másnap, hogy elkerüljem Bettit, iskola helyett felkutatom az összes olyan ruhámat, amit kinőttem és elviszem Frednek. Ugyanott találok rá, mint előző nap. Az árnyékban a padon ül, a kezeibe temetve az arcát. Amikor viszont fel néz rám, elgyötört a ráncos arca, és a szemeit is szűk résnyire húzza össze.

- Holnap eső lesz. Hasogat a fejem. - válaszol a kimondatlan kérdésemre.

- Bocs, de nincs gyógyszerem. - legyint egyet - Figyelj, elmegyek a gyógyszertárba, ha gondolod... - ajánlom fel, amikor félbe szakít a telefonom pittyegő csengőhangja.

      - Veled leszek párban latin órákon. - üzeni Betti a szokásos tömörségével. Gondterhelten kifújom a levegőt és vissza huppanok a kényelmetlen padra. Fred rám sandít.

- Azzal a lánnyal fogok a következő fél évben együtt dolgozni az egyik közös óránkon, aki pár napja lapátra tett. - elkezdem idegesen forgatni a telefont a kezemben. - Mégis hogyan fogok vele együtt dolgozni a történtek után?

- Tetszik neked az a lány. - jelenti ki egyszerűen, mintha mindenkinek egyértelmű volna.

- Honnan veszed?

- Ha másképp lenne, akkor csak azzal foglalkoznál, hogy hogyan hozz ki a legtöbbet a tantárgyból. - dörzsöli meg a ráncos homlokát.

      - De én nem is... - tiltakoznék, de ekkor a járda túl oldalán megáll egy molett lány, apró pöttyös, nyári tunikában, karkötőktől zsúfolt kézzel integetve felénk. - Ő az. - súgom miközben idegesen vissza integetek a lánynak.  Fred miután végig nézett rajta, bátorítóan rám kacsint.

- Holnap találkozunk. - köszönök el mielőtt zakatoló szívvel elindulnék Betty felé.

3)

A jó szándék nem csak Téged változtat meg, akin segítek. Hanem engem is. Jobbá, többé tesz.

Share:

Tovább olvasom