Feketén Fehéren

Sziasztok, 

Ma minden kedves olvasó egy VIP jegyet kap a kezébe, amivel lehetősége van bekukkantani a kulisszák mögé, ahol nem csak arra derül fény, hogy hogyan lehet hatékonyan együtt dolgozni másokkal egy blogon belül, hanem többek között arra is, hogy mire érdemes oda figyelni egy blog vezetésénél vagy mondjuk egy izgalmas cikk megírásánál. És hogy pontosan hova is szól a jegy? A Feketén Fehéren nevezetű oldalra, amit Anett, Rikki és Sabina üzemel. 

Üdvözöllek benneteket a Talking Blogsban. Örülök, hogy elfogadtátok a meghívást és hogy a remek kis csapat minden tagja itt van.

Egyből fel is tenném azt a kérdést, ami a legjobban fúrja az oldalam: honnan jött az ötlet, hogy hárman nyissatok egy blogot?

S: A blog „alapításáról” Anett és Rikki tud mesélni, mivel én csupán egy éve vagyok írótársuk. Mindig is nagyon szerettem írni, de velem az a legnagyobb probléma, hogy nem tudok rendszeresen írni – hol idő-, hol ihlethiány miatt – így mindig is tudtam, hogy soha nem tudnék egy blogot egyedül elvinni a hátamon – hacsak nem áll mögöttem egy rendkívül lelkes és türelmes olvasóközönség. Tavaly A dán lány című film megnézése után azonban annyi gondolat és érzelem cikázott a fejemben, hogy úgy éreztem nem élem túl, ha nem írhatom le és nem oszthatom meg másokkal. Így hát „próba szerencse” alapon megkérdeztem pár bloggeres Facebook csoport tagjait, hogy nem venne-e fel valaki valahova társszerkesztőnek. Ekkor lelt rám Anett, akivel meglehetősen gyorsan „megegyeztünk” a társszerkesztőséget illetően. Így kerültem hát a Feketén-Fehérenhez.

Így, hogy egymásra talált a kis csapat, hogyan osztjátok fel egymás között a feladatokat? 

R: Igazából nincs semmi rendszerünk. Szinte magától jött, hogy ki mivel foglalkozik. Sabina a cikkei révén került hozzánk, így ő azzal színesíti az oldalt, Anett pedig néha novellákat tesz fel, és írással kapcsolatos tanácsokat oszt meg, vagy csak véleményt nyilvánít a kritikák mellett. A háttérmunkálatokat szívesen csinálom, így magamtól vállaltam el ezt a feladatot. Rendszerezem a kitett cikkeket, és szépítgetem az oldalt. Sajnos nem sok időm maradt kritikákat írni, úgy hogy egy határozatlan időre visszavonultam.

És mennyivel nehezebb mással/másokkal vezetni egy blogot, mint egyedül?

A: Szerintem sokkal könnyebb, ha mindenkinek megvan a maga feladata. Egy történetes blognál más a helyzet, az már kicsit nehezebb, mert várni kell a másikra, nem egyformán osztják be a felek az idejüket stb, de nálunk nincsenek ilyen problémák :)

Vegyük górcső alá a kritikákat, ami a főbb profilja a blognak. Anett és Rikki, mind a ketten írtok kritikát: átolvasva látom, hogy a felépítése vagy a legfőbb szempontok ugyan azok. Ha jó az észre vétel, Rikki bővebben kitér a blog kinézetére. Ez egy amolyan sajátos plusz lenne vagy ez inkább onnan fakad, hogy Te vagy felelős a háttérmunkákért?

R: Talán ez abból adódhat, hogy nekem nagyobb a rálátásom a kódolt designokra, mint Anettnek. Illetve szeretem az összhangban lévő szép és igényes dolgokat, így ha valami tetszik, akkor azt kicsit jobban kifejtem, ahogy a negatív véleményemet is.

A: Hm… Jó kérdés. Az elgépeléseket meg a helyesírást könnyen lehet javítani, viszont szerintem én a karakterekre figyelek oda jobban. Ők a lényeg, a történet mozgatórugói, és ha el vannak szúrva, akkor a történet is könnyen válhat komolytalanná. A karakterek a legfontosabbak, a motivációik, céljaik, egy-egy eseményre adott reakcióik. 

Viszont nem látom itt - nem úgy mint máshol - Sabinát. Hogy hogy nem vállalsz kritikákat?

S: Erre egy nagyon egyszerű válasz van: egyszerűen képtelen vagyok számítógépen, telefonon vagy akár tableten hosszabb ideig olvasni. Az írás más tészta ebből a szempontból, hiszen abban az esetben folyamatosan ugrál a szemem a billentyűzet és a monitor közt – bár az átolvasással emiatt néha meggyűlik a bajom -, de amikor hosszabb ideig, folyamatosan a képernyőt kellene bámulnom, 5 perc után azonnal fájni és könnyezni kezd a szemem. És ugyebár nehéz kritikát írni a blogról úgy, hogy el sem tudja olvasni az ember. 

 Igen, igen, arról tényleg nehéz írni, amit nem olvas el az ember :D Viccet félre téve, sajnálom, hogy emiatt ezt nem tudod bevállalni. A többiek munkájából kiindulva, biztosan jó kritikákat írnál.

Ha valaki kritikákat ír, szinte biztos, hogy tudja is az alapokat, azaz azt, hogy mitől is jó egy blog?Lányok, mi az észrevételetek?

S: Számomra az egyediség nagyon fontos, és itt elsősorban nem a csilivili design-ra gondolok. Mind ismerjük a tucatblogokat, és tény, hogy nagyon nehéz valami újat alkotni, valami olyant, ami kitűnik a tömegből, de ha érzem, hogy az írópalánta szívvel-lélekkel csinálja és saját magát is belerakja a történetébe/cikkeibe, akkor az nem lehet olyan rossz.

R: Ha a taralmával pozitív irányban felkelti mások érdeklődését. Legyen ez mindenes vagy történetes blog. Ha az alapvető dolgokkal tisztában van: helyesírás, összetett mondatok, az oldal összhangja és a betűk jól olvashatósága. Ha rengeteg időt szán a munkájára és nem csapja össze, beleteszi a stílusát, próbál az egyediségre törekedni, és mer kockáztatni. Igazából ezekkel szerintem senkinek sem mondtam újat. Ha valaki élvezi az írásának minden egyes percét, akkor ez át fog jönni az olvasónak és nyert ügye lesz.

A: A blog, vagy a tartalma? Mert ha csak magát a blogot nézzük, akkor legyen áttekinthető, rendezett és a színvilág passzoljon a szöveggel (és nem árt, ha a sztori hangulatával is). Ha a tartalmat nézzük, akkor szerintem attól lesz jó, hogy időszerű témákat dolgoz fel az írója, és képes objektíven szemlélni a dolgokat. Ez mondjuk egy cikkes blogra érvényes. A történetesbe most bele se fognék,mert nem egyforma az ízlésünk, az abszolút szubjektív, hogy kinek miért tetszik.

És mitől rossz? Mik az átlagos vagy a leginkább előforduló gondok?

S: Az előző válaszom ellentétével válaszolnék: az egyediség hiányával. Amikor valaki csak azért kezd el blogolni, mert hát jujj de menő, meg az uncsitesóm is ezt csinálja és több, mint 50 feliratkozója van a gimis blogjával hát akkor én is csinálok egyet és jujjdejó lesz nekem is. Az ilyen indíttatásból kezdett blogok természetesen általában már a prológus után az enyészeté lesznek, de arányaiban mégis rengeteg hasonló oldal marad életben és tart már a 200. évadnál. Nem azt szeretném mondani, hogy ha egy blog egy gimnáziumban játszódik az már csak rossz lehet, de ne azért kezdjünk el írni, mert más is ezt teszi, hanem azért, mert mi szeretnénk.

         További hibaként még érdemesnek tartom megemlíteni az írók konokságát. A csupán rosszindulatból írt hozzászólásokat természetesen nem szabad magunkra venni, de a normális stílusban megfogalmazott, alapvetően segítő szándékú kommenteket – pláne, ha több van belőlük, és mind ugyanarra a hibára világít rá – érdemes megfontolni és dolgozni az általuk felfedezett hibákon. Rengeteg blogger azonban csak legyint ezekre a kommentekre – vagy rosszabb esetben anyázva elküldi az írójukat – mondván, hogy jól van az úgy, ahogy én csinálom, te vagy a hülye, kész slussz passz.

     És ne feledkezzünk meg természetesen a helyesírási hibákról sem. Nyilván nem tudhat mindig mindenki mindent helyesen leírni, de ha tisztában van az illető, hogy küszködik a helyesírással érdemes lenne többször átolvasnia, vagy ami még jobb, keresnie egy bétát, aki rávilágít a hibákra és segít neki fejlődni e téren.

R: A történeteknél a hanyagság és a klisék agyonhasználása. Néha úgy érzem, hogy sokan nem ölnek a fejezeteikbe elég időt. Nincs eléggé kidolgozva, se végiggondolva, tele van logikai bakikkal, vagy nehezen követhető a történetszálának menete. Illetve ugyanazt leírják, amit előttük vagy száz másik blogon. Tudom, nehéz valami újat kitalálni, de én az egyediséget támogatom.

        A helyesírást már meg se említem, mert alapvetően, ha olyanoktól ordít egy írás, hogy „mennyünk” és társai, sokan azonnal ki is lépnek. A retina égető fekete háttér fehér betűkkel se éppen jó pont egy olvasó számára.

A: Ha rossz, akkor az hanyagságból fakadhat. Olvashatatlan például a szöveg a háttér miatt, vagy teljesen kusza az egész, átláthatatlan. Ezeken könnyen lehet változtatni, csak időt kell rá fordítani, segítséget kérni, ha nem értünk hozzá.

Ezeket az ismérveket, akkor érdemes megjegyezni azon kedves Olvasóknak, akik bele akarnak vágni, vagy már bele is vágtak frissen a blogolásba.

Mennyire fogadják meg a tanácsokat? Mik az eddigi tapasztalatok?

R: Többségében meg szokták fogadni, ami jól esik. Akik fejlődni akarnak, azok általában hallgatnak a tanácsokra. Akik pedig csak azt várják el egy kritikától, hogy ajnározzák őket, sokszor nagyot koppannak, ha a hibáikkal szembesítik. Sértésnek és kukacoskodásnak veszik az észrevételeket.

Ezt jó hallani. Ettől gondolom csak még nagyobb erőre kaptok, hiszen a munkátok megtérül.

Volt e úgy, hogy egy blog miután kritikát kapott később újból jelentkezett?

A: Rémlik ilyen, volt egy-kettő, de nem jellemző. Volt olyan, hogy a blogra felkerült mondjuk 3 fejezet, aztán néhány hónap múlva újból írt nekem, akkor már privátban Facebookon az illető, hogy már elég sok fent van, esetleg nem írnék-e arról is, mert kíváncsi a véleményemre. Ezeknek nagyon szoktam örülni :)

Mivel számtalan bloggal volt dolgotok, hadd kérdezzem meg, hogy mi volt a legjobb és a legrosszabb blog eddig?

R: A legjobbakat általában kitettük mindig az oldal blogajánlói közé. Viszont a kritikáim során a Rush és a Sötét krónikák belopták magukat a szívembe. Mind két blog nagyszerűen adta át a történet mondanivalóját és hangulatát. Csak egy valamit sajnálok, hogy inaktív az oldal. A legrosszabb blog egy kpop fanfiction volt, amit a kritikám után inkább le is törölt az írója. Persze nem azért, mert megsértődött, csak belátta, hogy egyszerűbb egy újat írnia, mint foltozgatnia.

A: Nem is tudnék neveket említeni, mert annyi jóval és még több rosszal találkoztam, hogy nem jegyeztem meg (rosszat amúgy se írnék név szerint), de a Still life abszolút a kiválók közé tartozik, ahogy Daremo novellás blogja is! Hirtelen ők jutottak az eszembe. Rosszakból volt olyan, amit azóta már ki is adtak (!), pedig egy fél forintot se ért, de azt hiszem, hogy a pálmát az Amíg csak élek, Harry Styles ff vitte. Ez a blog a kritika után meg is szűnt, azért írtam le a címét, de temérdek silány fogalmazással megáldott történetet olvastam, amiknél minden mondat után a hajamat téptem.

Ezt nevezem vegyes felvágottnak. Biztosan nem unalmas a munkátok így :D

Viszont ahhoz, hogy ennyi blogger jelentkezzen és keressen fel titeket, be kellett robbanni a köztudatba. Hogyan indult be ez az egész kritika kérés rendszer? Ti kerestek fel bloggereket vagy mások keresnek fel kérésekkel? Hogyan tudtátok népszerűsíteni?

R: Kérésekre kezdtünk el csak írni. Akik meg voltak elégedve a munkánkkal, azok a blogos csoportokban ajánlottak minket, illetve mi is reklámoztuk az oldalunkat. Így sokan kaptak az alkalmon, mert a legtöbb ezzel foglalkozó blog már túlvállalta magát, és heteket vagy hónapokat kellett volna várniuk.

Mondhatni előnyben is vagytok, mert ketten vagytok a kritika írásra, és így az a bizonyos várólista máris rövidül.

A fenn említett módszereken kívül, hogyan érdemes még reklámozni avagy népszerűsíteni egy blgot? Olvastam neten, hogy több kezdő bloggernek ezzel van leginkább gondja.

R: Fülszövegek megosztásával, pár szavas történetjellemzéssel, illusztrációkkal, videó bemutatókkal, izgalmas részletekkel, jó pofa reklámszövegekkel, cserékkel, és társoldalakkal. Fontos, hogy csúcs időben ossza meg az illető a linket, amikor a legtöbben fent vannak a neten. Illetve, hogy a blogger kiépítsen egy bizonyos ismeretségi kört, mert így akikkel jóban van biztosan be fognak nézni hozzá, és talán még ajánlani is fogja a blogját.

      Sokat számít a bloggerközösségben nyújtott benyomás is, hogy bizonyos posztokhoz miket ír és ez mennyire szimpatikus a többiek számára. Hiszen egy segítőkész bloggernek hamarabb fognak belenézni a blogjába, mint annak, aki csak vitákat gerjeszt és becsmérli vagy lenézi a másikat. 

A: Én, személy szerint pocsék vagyok a reklámozás terén, de egy frappáns fülszöveggel, szép kinézettel már sikerülhet olvasókat becsalni. Sajnos a kinézet sokat számít (na, nem nálam, hanem úgy általánosságban), mert van, akit egy nem annyira jó design el tud tántorítani attól, hogy egyáltalán belekezdjen az olvasásba. Viszont a rövid, de tartalmas fülszöveg mindig nyerő ;) Ha a facebookos csoportokban beilleszti az ember a friss megosztás elé, az tuti.

Érdemes lesz akkor ezeket betartani. Az ember egyébként nem is gondolná, hogy ilyen apróságokon milyen sok minden múlhat. Ez esetben az ismertség.

Amik nekem még tetszettek az oldalon, azok a cikkek voltak. Szívesen olvasgattam őket. Kíváncsi vagyok, honnan jött ennek az ötlete?

S: Én mindig is imádtam cikkeket írni a legváltozatosabb témákban, így számomra nem volt kérdés, hogy a legtöbbször ilyen jellegű bejegyzéseket fogok hozni a blogra, és mivel sem Anettnek, sem Rikkinek nem volt ez ellen kifogása, így nem is változtattam a terveimen.

Az szinte egyből feltűnt, hogy mind a hárman más témájú cikkeket közöltetek le eddig. Mi alapján választjátok ki a témát? Saját élmény/szájíz vagy előre megbeszéltek alapján?

S: Mint már említettem elég spontán módon választok témát a cikkeimnek. Mindig azt írok, amihez épp kedvem van. Legjobban film-és sorozat ”kritikákat” szeretek írni – tudat alatt talán életem legelsőnek felfedezett YouTube csatornája, a Hollywood Hírügynökség hatására – de igazából ha szembe jön velem bárhol egy téma, vagy csak felötlik egy kósza gondolat a fejemben amiről úgy érzem, hogy megér egy misét, akkor rögtön a laptopom után nyúlok és hacsak vázlatszerűen is, de lepötyögöm őket.

R: Nem igazán beszéltük meg. Mindenki arról ír cikket, amihez éppen kedve van.

A: Én eddig az írással kapcsolatos gondolataimat osztottam meg, plusz azokat a véleményeket/élményeket amik időszerűek voltak, és igazságtalannak gondoltam őket, úgymond „felszólaltam”. Ilyen például az Ovisok(k), vagy a nagy port kavart tavalyi Blogger award. Nem osztjuk fel egymás között a cikkeket, mindenki azt ír, amit szeretne, nincs megszabva semmi :)

Ugyan még nem írtam cikket így külön, de érdekel. Mit javasoltok, hogyan lenne érdemes neki állni megírni? Mi az, amire figyelni kell?

S: A cikk szerintem alapvetően egy kötöttebb „műfaj”, így talán még fontosabb, mint bármi másnál, hogy legyen egy logikusan felépített és egyszerűen követhető vonulata. Pont ezért szoktam vázlatot írni, mielőtt belevetném magam az írásba, hogy biztos ne vesszek el a saját gondolataimban.

A másik fontos dolog szerintem pedig az őszinteség. Merni kell felvállalni a saját véleményedet, de mindenekelőtt tudni kell szofisztikáltan és nem bántóan megfogalmazni azt. Ez egyfelől már a szavakkal való játékon, valamint némi „diplomáciai érzéken” is múlik, de a lényeg, hogy mindenkinek joga van kimondania a véleményét, és a többieknek – ha szalonképes stílusban van leírva – el kell fogadniuk azt. Értelmes, észérvekkel felépített, intelligens vita persze kialakulhat, hiszen mindannyian mások vagyunk, de az anyázást mindenképp hanyagolni kell.

A: Először is egy jó témát kell találni, ami viszonylag mindenkit érdekelhet, és amiről masszívan megvan az őszinte véleményed. (Az őszinteséget mindenki díjazza ;) ) Ezután csak rajtad múlik, hogy milyen stílusban írod meg, adod át az olvasóknak.

Nem csak a ízléses megjelenés, vagy a kritikák miatt tetszik az oldalatok, hanem azért is, mert érvényesül a cukorka bolt hatás azaz amikor annyi mindenből lehet választani, hogy azt sem tudom, mivel kezdjek, merthogy mindegyiket akarom. :) Azért is mondom ezt, mert a cikkek mellett novellák is olvashatóak. Nem szoktatok egymás bétái lenni, hogy leellenőrizzétek ezt a sok posztot? 

A: Nem :) Nekem eszembe se jutott ez a lehetőség. Persze Rikkivel rendszeresen olvassuk egymás írásait, de nem bétázzuk, csak elmondjuk a véleményünket, és rendszeresen ötletelünk együtt :) Azt hiszem, hogy komolyabb munkát végzünk, mint egy szimpla bétázás. Konkrétan benne élünk a másik történetében mi is :)

Mi a véleményetek úgy amúgy a bétáról? Szoktátok e ajánlani másoknak?

S: Szerintem abszolúte jó ötlet a béta. Bár ezt is embere válogatja, én például tipikusan az a fajta ember vagyok, aki a saját maga útján szeret fejlődni, de sokaknak hatalmas segítséget jelenthet valaki, aki lépten-nyomon terelgeti őket és a segítsége által tudnak javítani a hibáikon.

A másik oldalról nézve viszont nagyon nehéz szerintem igazán jó bétát találni, aki pont akkor ér rá, amikor kell, aki tényleg alaposan átolvassa az írást és a te igényeidet, adottságaidat figyelembe véve próbál segíteni, és végül, de nem utolsó sorban, akinek nem egy hónapba telik mindez.

Szóval nehéz jó bétát találni, de akinek sikerült, az megfogta az isten lábát.

Aki jó bétát lel, aranyat lel… (Sabina Jane Barlow bölcsességei, 2017).

R: Régebben éltem ilyen lehetőséggel, és nagyon sokat tudtak nekem segíteni. Ezáltal rengeteget fejlődtem és milliónyi jó tanácsot kaptam. A béta alapvetően egy előolvasó, aki elmondja az adott műről, szereplőkről a véleményét, és felhívja az író figyelmet az esetleges logikai bakikra. Facebookon van egy-két ilyen zárt csoport, akik ezzel foglalkoznak szabadidejükben. Szívesen ajánlom mindenkinek, hiszen fiatalok és felnőttek, nők és férfiak egyaránt fent vannak, és minél különfélébb véleményt kapunk annál több tanácsot tudunk felhasználni a későbbiekben.

       Viszont manapság picit másként értelmezik a béta fogalmát. Átalakult oly módon, hogy egy blog tulajdonosa állandó embert szeretne maga mellé, aki a megírt fejezeteket az ő javítására bízna, ami elvileg nem a bétázó feladata. Ő csak olvas és véleményt alkot.

A: Én nem vagyok nagy híve a bétáztatásnak, annak ellenére szoktam vállalni, mert valamilyen szinten praktikus. Egy béta külső szemlélő, hamarabb meglátja a hibákat, mint az író, viszont rettentően kevés a jó béta! Ritka, mint a fehér holló. Az egyik barátnőm is szenved, mert egyik bétáról a másikra ugrál, és egyik hülyébb, mint a másik. Annak ellenére, hogy én is szoktam neki javítani (mostanában csak véleményt mondok, nem nyúlok bele az írásába), több embertől is kér segítséget, de kevéstől kap normálisat. Mindenesetre hasznos lehet egy béta, csak jót kell találni, aki érti az elé tett szöveget, képes a sorok között olvasni és türelmes, empatikus. Alap dolgoknak tűnnek így leírva, de sok embernél nem azok.

Nekem ugyan pár barátom, akiktől tanácsot kérhetek ha arról van szó és teljes mértékben megbízom bennük, jó ötletnek tartom a bétázást, pont azon okokért, amit Ti is említettetek.

Ha szabad tovább kíváncsiskodnom, beavattok minket, olvasókat, hogy miket terveztek még feltenni a későbbiek során?

S: *Rápillant a vázlataira*

Hmm, van itt minden, mi szem-szájnak ingere… YouTube csatorna ajánló, tippek nyelvvizsga előtt állóknak, egy kis melankolikusabb zeneajánló, 10+1 dolog, amit csak a fekete imádók érthetnek… Lesz itt minden.

Jaa, hogy nem ártana, ha meg is írnád őket Sabina… Hmm…

Én mindenesetre szurkolok, hogy tudjatok  időt szakítani a további posztok megírásában. Addig is a Feketén fehéren blogot ITT ITT ITT tudjátok elérni, és kritikát kérni ha megjött a kedvetek a bejegyzés elolvasása után. :D

Szeretettel:

Brukú

Share: