2018. december 27., csütörtök

,

Óév búcsúztató

Sziasztok,

Óév vége felé járva elérkezett az idő, hogy egy kedves kis történettel summázzam az elmúlt évet és egyben köszönetet is mondjak mindenkinek, aki részt vettek a blog életében. Jó év volt tele újdonságokkal és kihívásokkal, amit mindenképp folytatni akarok a következő évben is. No, de egy szó mint száz, beszéljen a kis regény helyettem:


A jeges járdán csúszva érkezek meg a buszmegállóba, abban a reményben, hogy a jégvirágtól hófehér üvegek másik oldalán még várakoznak emberek. Ám ahogy belépek a megállóba, senkit nem találok.
Morgok egyet, hogy sikerült lekésni a buszt, aztán tehetetlenül leroskadok az egyik padra, a fekete táskám leejtem a lábaim közé és felhúzom az okkersárga kabátom gallérját és belefúrom az orrom a puha bélésébe.
Két perc sem telik el, hogy felsóhajtsak unalmamban, és elővegyem a telefonomat és megnézzem, hány óra is van pontosan. Ekkor veszem észre a másik pad és az üveg közé szorult füzetet
körbe pillantok, de továbbra sincs senki a még zárt üzletek szegélyezte utcán, átnyúlok az ülések fölött és kezembe veszem a füzetet.
A sötét kék vaskos,  kemény fedeles füzet oldala meg van törve a sok használattól viszont cím nincs ratja
Felvonom a szemöldököm, de azért kinyitom a könyvet, a kiváncsiságom azonban gyorsan elapad: az összes lap üres. Átpörgetem mégegyszer, ekkor veszem csak észre, hogy a füzet elejébe bele van tűzve valami: egy különálló lap az, amin kézzel írott szövet áll, a betűk soványok és nyugák, a vesszők és ékezetek elnyújtottak mintha csak oda lennének pingálva.

Visszaülök a helyemre, hogy kényelmesen el tudjam olvasni, hamár más szöveg nincs a füzetben

Nem sokára magunk mögött hagyjuk 2018-at és egy újabb esztendőbe lépünk. Az óév hosszú volt és ez idő alatt sajnos többször hosszabb-rövidebb időre magára hagytam a blogot a magánélet miatt. Ennek ellenére a viszonylag friss design kiállta a próbát és bele is szeredtem. Egyszerű, letisztult és átlátható. Apró változtatások voltak csak, illetve rendeszedtem a menüsávot is.
Ami a regényeket illeti, számos TAG és kihívás érkezett, amiket köszönök szépen. Örömmel vettem a feladatokat és még jobb volt olvasni a Ti válaszaitokat. Így még jobban megismerhettük egymást és alkalmankét ötleteket vagy éppen tanácsokat oszthattunk meg a másikkal.
Idén egy új műfaj bukkant fel a blogon: a steampunk. Ez számomra is újszerű, de meglepően "otthonosan" éreztem magam benne, és biztos hogy a továbbiakban is lesz ilyen fajta regény, illetve a Ti visszajelzéseitek is pozitivak voltak, ami szintén lelkesít.
A másik újdonság a Világdarabok című regény sorozat. Erre a szerepjátékra nem volt példa eddig a blog életében, viszont már csak egy, a befejező rész van vissza belőle. Egyszerre volt nehéz és élvezetes részt venni benne, mert egyszerre csak egy kritérium volt megadva, ami alapján haladni kellett. Mégis, még én is, várom a befejező részét.
Az újdonságok sorát a világhálóval folytatnám, ugyanis tagja lettem a Facebook egyik írói csoportjának, a Mentsük meg a történetes blogokat. örültem hogy a csoportban lelkes hobbi írókat ismerhettem meg és annak is, hogy van egy egyfajta kommentelős rendszere is, ami során egy-egy kiválasztott blogot véleményezhettünk. Meglepően sok ötlet és tanács született így, és ahogy észre vettem mind hasznos volt, másnak is, és nekem is.
Egyedül a Talking Blogs maradt el teljesen, amit nagyon sajnálok. Szeretem csinálni és jobban bele ásni magam egy másik történetes blog rejtekeibe és megismerni az írót. Jövőre mindenképp vissza akarok hozni "az életbe".
És hamár a következő évi tervek is szóba jöttek, szeretném befejezni a már említet Világdarabok soroazatot, teljesen újra írni a Két világ című regényt, folytatni a Negyvenháronapos kihívást és részt venni olyan kihívásokban, mint Penna, Ritus vagy a Mini könyv Klub.
És remélem, hogy mindvégig velem maradtok a következő évben is.

Végig olvasva a papírt erős levendula és citrom illat csapja meg  az orrom. ahogy bele szimatolok a levegőbe, rájövök, hogy a füzetből jön.
-                  Illatosított lapok? – szogálnék ismét a kellemes aromából, de ekkor meglátom a kemény fedél alúl lassan kiszirvágó lilás-sárgás füst csíkot.
Ijedten távolabb tartom magamtól a füzetet és már azon vagyok, hogy eldobom, amikor felnyitódik a fedlap és a lapok pörögni kezdenek egymás után. Az üres lapok azonnal felkavarják a vékony füstöt, ami riadtan szétszalad a levegőben, aztán hirtelen kisebb- nagyobb füst csíkokra bomlolva tekeregni-kavarogni kezdenek.
-                  Mi a fene...? - motyogom, de nem bírom levenni a szemem róla, anniyra megigézett a látvány. Ekkor a füst sűrűsödni kezd és felveszi egy ló és lovasának formáját. A ló kétlábra áll rugdalózva mellső lábaival, miközben a lovasa hosszú vékony kardját a levegőbe lendíti. Vágtatni kezd a füzet másik oldala felé, hol egy biciklit toló fiú sétál egy lány társaságában. Elhalad mellettük, majd berohan a sűrű erdőbe, ahol már szem elől tévesztem.
A fák koronái közül azonban ebben a pillanatban füst felhő száll fel, ahogy egy testes gőzmozdony bukkan fel és lomhán zakatolva végig pöfög a sűrű növények között....
-                  Te meg mit bújsz ennyire, Kelly? – szakítja meg a varázst Collin, aki mindig az egyel későbbi bússzal jön, hiába késik vele az első óráról. Feljebb tolja kötött szürke sapkáját a fején, ami folyton lecsúszik a magas homlokán. Már épp kihúzza az apró mintás színes kabátja zsebéből kezeit, hogy felém nyújjon, amikor felocsódok és magamhoz szorítom a füzetet.
-                  Könyvet – ripakodok rá hevesen.
-                  Jesszusom, megharapni ugye nem fogsz? – húzódik hátrébb megjátszva magát, aztán kecsesen elindul az éppen megérkező buszra.
-                  És még csak hétfő reggel van... – dünnyögi félhangosan, miközben udvariasan előre enged.
-                  Hallottam ám. – kiáltok hátra anélkül, hogy ránéznék.

Tartságtok meg jószokásotokat és találkozzunk 2019-ben is. 
Kellemes ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok.



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése