Sziasztok,
Mondhatni, nagy port kavart az arab kisfiú mondandója a Lovagosok közt. A pánik, mint a futótűz, úgy terjed és ülepszik meg közöttük. Nem csoda, eddig nem volt példa arra, hogy a mindig visszahúzódó, magának való nép fellépne ellenük. Most azonban fordult a kocka....
A pánik
terjed, mint a futótűz
Lovagosok,
Az arabok eltűntek a
sziklás városaikból azzal az üzenettel, hogy nem hagyják, hogy a kereszténység
utat törjön magának. Vegyétek komolyan a megmagyarázhatatlan eseteket, ezek nem
lidércnyomások. Ezeket ők csinálják.
Kettőzzétek meg az
őrségeket és állandóan legyetek résen, társaim, nem tudjuk, mire készülnek, sem
pedig azt, mekkora erővel állunk szemben.
Isten segedelmével:
Arden
1220. és egy a dátum
többi részére rálógó viaszos pecsét.
A kemény pergamen papír hangosan recsegve ellenáll Szaladin
bőrkeményedéses, sebhelyes ujjai alatt, ahogy elégedetten összegyűri.
Elmosolyodik, amitől a rosszul összeforrt heg a száján kifehéredik és
eltorzítja kegyetlen mosolyát. Kitárja ujjait és hagyja, hogy a vaskos
tenyeréről lehulljon a lángra kapott papír és meggyújtsa a homok kemény szemcséin
heverő élettelen madarat.
Ügyet sem vet rá, inkább elfordul, hogy a tájra szegezze
karikás, mélyen ülő szemeit: a sivatag egyre inkább az éjszakába fordul magával
hozva az erős szelet, ami a nappali forróságot könnyedén elűzi. Az ég kopár,
csillagtalan szürkére vált, így jó néhány perc eréig tökéletesen látni a több tucat
madarat, ami a szélrózsa minden irányába repül szét, hogy a Lovagosok a többi
Rendnek átadják az üzenetet.
Szaladin
elégedetten bólint, majd az arca elé húzza fekete, aranycsíkokkal díszített
turbánja hosszúra hagyott anyagát, aztán könnyedén lesétál a meredek dűnéről,
és beveti magát a sivatag mélyébe, sarkában a sziklás város felfegyverkezett
lakóival.
Üdv:
Brukú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése