2017. augusztus 31., csütörtök

Mini Könyv Klub - Négy

Sziasztok, 

Elérkezett a Klub utolsó könyve. Kicsit sajnálom, mert izgalmas volt részt venni, benne lenni egy olyan közösségben, ahol egyáltalán nem fura, sőt normális ha valaki csak úgy falja a könyveket. Viszont a jó hír, hogy lesz még Klub, amiről ITT és ITT tudtok tájékozódni.

Az utolsó könyvet magunk választhattuk. Az én választásom pedig: Lucy Keating: Dreamalogy - Álomgyár volt.


Fülszöveg: 

Alice, mióta csak az eszét tudja, Maxről álmodik. Minden nap, elalvás után bejárják a világot, egzotikus helyekre utaznak, beszöknek a Louvre-be, vagy épp egy piramis tetején piknikeznek. És az ezernyi mesés kaland során egymásba szeretnek. De ez mind csak álom… Max ugyanis nem létezik. Legalábbis a lány ezt hiszi.
Alice édesapjával Bostonba költözik, és amikor belép új iskolájában az osztályba, Maxszel találja magát szemben. De a valóság más, mint Alice fantáziájában. A fiú kimért, és ráadásul van barátnője, ezért az ismerkedés egyáltalán nem  megy zökkenő mentesen.
Amikor aztán kiderül, hogy
Max álmai is régóta Alice-ről szólnak, a képzelet és a valóság egyre inkább kezd összemosódni, veszélyeztetve ezzel mindkettejüket. Elhatározzák, hogy kiderítik a rejtélyes közös látomásaik okait és hogy véget vessenek ennek.
De annak, aki álmában lesz szerelmes, elég-e valaha is a valóság?

Vélemény:
Egyszerű, de annál aranyosabb a történet, vékony cukormázzal bevonva. Imádtam, mert az alap története egyszerre volt romantikus és hatalmas ötlet. Ki ne álmodozott volna egy álompasiról/lányról? :)
Alice álmodott, egészen kicsi kora óta, így nem csoda, hogy fülig bele zúgott, és az sem fura, hogy a környezetéből mindenki csak legyintett, hogy ugyan-ez-csak-egy-álom. Egészen addig a pillanatig, míg az új iskolájában össze nem fut Maxxel. Annak ellenére, hogy a fiú az elején kiábrándítóan távolságtartó volt, a szívemhez nőtt, mint ahogy Alice is. Aranyosak voltak még úgyis, hogy bizonyos dolgokról nem éppen azonos volt a véleményük. 

Végig érdekelt, hogy mi lesz velük, hogy merre tartanak miután kiderült, hogy közös álmaik vannak. Ezzel ugye elindulnak egy hosszú útra, szó szerint is, hogy kiderítsék a miérteket. Bennem végig az motoszkált, hogy én mit tennék a helyükben? Hogy a végére járnék mindennek és ezzel megkockáztassam, hogy véget érjenek az álmok, vagy inkább maradnék ebben a tökéletes álom világban?
És ezen ők is átrágják magukat.
A lezárása ennek megfelelően volt egyszerre drámai és romantikus is, ami szerintem pont kellett is bele.


Összességében:
Egy könnyed, nyári olvasmány, amit annak ellenére, hogy egy szuszra ki lehet olvasni, magával ragadja az olvasót.

Szeretettel:
Brukú 

1 megjegyzés: