- Ha már így
készen van a hálószoba esetleg... – öleli át karcsú derekamat Dan, miközben a
vacsora utáni edényeket mosogatom. Meg sem várja a választ, máris elkezdi
csókolgatni a nyakam szirtjét és az ujjatlan blúzomból kilógó vállamat. Kéretve
magam folytatom tovább a mosogatást, de aztán a fülemen mért lágy harapástól
feladom, és hangos csörömpöléssel bedobom az evőeszközöket a mosogatóba.
- Hallgatlak. - ejtem hangos
csörömpöléssel az evőeszközöket a mosogatóba aztán szembe fordulok vele.
- Kíváncsi vagyok, mennyit bír az
a francia ágy. - súgja incselkedve miközben hüvelyujjával végig simít az alsó
ajkamon aztán megcsókol. Olyan vadul és mohón, mint eddig még soha. Egy
másodperc alatt elvesztem a fejem. Mindig ezt csinálja, ha le akar venni a
lábaimról, én pedig a hat év alatt egyszer sem tudtam még neki ellenállni. Nem
törődve a habos kezeimmel bele túrok a fakó, rövid hajába aztán közelebb húzom
magamhoz. Dan izgatottan bele morog a számba majd a pólómért nyúl és olyan
gyorsan lerántja rólam, hogy attól tartok leszakad. Felkacagok. Ritkán szokott
ilyen mohó lenni és ez tetszik. Felülök a széles pultra aztán a férjem dereka
köré fonva a meztelen lábaimat olyan közel húzom magamhoz, hogy a csipkés bugyimon
keresztül is érezzem az egyre forróbb ágyékát. Neki dörgölőzök a merevedésének,
mire a Dan úgy fújtat mint egy megvadult bika. Előbb a melltartómtól szabadít
meg. Kezei közé fogja a melleimet, játékosan megsimogatva a mellbimbóimat,
aztán a bugyimért nyúl. Bele akasztja az ujját, én pedig izgatottan fel emelem
a csípőm, hogy segítsek, amikor egy kiáltás mindent elront.
- Mi ez? – sikoltom rémülten.
- Füge... – motyogja bosszúsan,
ahogy rájön a dübörgés és kiáltás a fura szomszédtól jön. – Majd átmegyek ha
még egy... – ki sem mondja a tompa kiáltás újból hallatszik. Dan dühösen magára
rántja az egyik bárszékre dobott pulóverét aztán kiviharzik a lakásból.
A tévé
egybefolyó zajától visszhangzó folyosón mezítláb csattogva halad, azzal sem
törődve, hogy rosszul gombolta vissza az ingét vagy hogy kifordítva vette fel a
pulóvert. Megmutatom én ennek a pasasnak, hogy hol van a hangerő szabályozó...
morog, de aztán ahogy egyre közelebb ér a lakáshoz, úgy válik az egyenletes, morajlás szerű zaj, ritmusos nyögésekké. Dan zavarodottan megtorpan. Milyen
csatornát néz ez? néz körbe, de rajta kívül senkit nem lát. Vagy senki nem
olyan bátor, hogy közbe szóljon vagy a többi lakó már megszokta ennek a csatornának
az illetlen lármázását. Ő nem a többiek, úgyhogy tovább sétál. A küszöbön állva
azonban egy éles malac visítás fogadja. Úgy hőköl hátra a megkopott, barna
ajtótól, mintha tüzet okádna. A vinnyogás valódi, mint ahogy Füge rekedtes,
perverz lihegése is. Dan azon nyomban sarkon fordul és olyan gyorsan menekül be
a lakásába, mintha ott sem lett volna.
- Gyorsan elintézted. – lepődöm
meg a gyorsaságán. Épp csak leheveredtem a bőr kanapéra, a tévével szemben.
- Nem, nem igazán.... – dörgöli
meg a szemeit, amit annyira meresztget, hogy szinte ropognak mikor becsukja. Aztán
felkapja a fejét, és elmegy füldugóért a hálószobába.
- Nekem fura egy kicsit... –
vallom be félénken.
- Kicsit?! - dob oda két pár
citromsárga füldugót nekem. – Szolidan fogalmaztál! Csak tudod, az a baj, hogy
két nap múlva házavató buli lesz.
- Mit csináljunk vele? –
tanakodok miközben bele túrok a hajamba.
- Lefizetjük?– kérdése inkább
tanácstalan kijelentés.
- Egy próbát megér. – vonom meg
szintén kétségbe esetten a vállam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése