Henna - Csillagtörténetek

Sziasztok, 

A talk show ezúttal a csillagászatot hozza közelebb hozzánk, azokat a rejtélyeket és izgalmakat, amiken az éjszakai égre felnézve elmerengünk. Most megelevenedik előttünk életforma, ami teljesen beépült az emberek közé, nem is gondolván, hogy a barátnőd vagy a buszon melléd leülő férfi az e, akinek elsőre látszik és nem hordoz e magában valami banális titkot.

Hadd mutasabb be Hennát, aki a Csillagtörténetek nevezetű blog írója.

Sziasztok! 

A nevem Henna, a Csillagtörténetek blog megálmodója. Huszonöt éves vagyok és a hétköznapjaimat egy multinacionális cég munkavállalójaként töltöm. Amik talán fontosabb információk rólam: egyedül élek egy kis panellakásban, a munkatársaim egyben a legjobb barátaim is, szeretem az illatos gyertyákat, a fényképeket, a tésztát, a fenyőfa és a levendula illatú illóolajat, a társasjátékokat és a kártyajátékokat, a meséket, a romantikus kalandregényeket, a filmeket és a kakaót. 

Lételemem az utazás, mindenhonnan hozok képeslapot (vagy ha ismerősöm utazik, tőle kérek egyet), és azt az íróasztalom fölé ragasztom a falra. Ezen kívül gyűjtöm még a szép füzeteket – az írószerek a gyengéim. :D Utálom a pókokat, nem eszem meg a halat, de a kagylókat, rákokat igen. Tudom, tudom, ez fura. :D Hát szóval, ilyesféle lennék. :)

 

Úgy tűnik minimum ezer oldalad van, Henna. :D

Akkor talán nem véletlen, hogy a csillagászat is a favoritjaid közé tartozik. Mit jelent ez a számodra? Miért pont ez a téma köré épült a blog? 

Mindig is nagyon vonzottak a csillagok, a Hold és az érdekes jelenségek. Nem tudtam kinőni a mitológiák, mítoszok és regék iránti rajongásomat, és az égbolt nekem örökre misztikus és rejtélyes lesz.

A csillagok adnak fényt a sötétségben. Ám ezen kívül, számomra végtelen lehetőséget és esélyt is szimbolizálnak. Azért adtam hozzájuk köthető nevet a blogomnak, mert annak elindítása egy olyan lehetőség volt, amit végre valahára megragadtam. 

A blogon belül pedig a Saggitarius sorozat íródott kifejezetten erre a témára. A történet főszereplője Cassandra, aki ha mondjhatjuk egy „Outlander”a Földön, aki szüntelen keresi a helyét, aki vakmerő és határozott. Mesélj róla kicsit.

Cassy nem könnyű eset. :D Még engem is meg tud lepni néha! Az alapötletem az volt a Sagittariushoz, hogy a hasonló írások „szokásos” formációját megbontsam, és ezúttal ne a lány csöppenjen bele a fiú titkos világába, hanem fordítva. Eleinte féltem, hogy így nehezebben tudják majd az olvasók megérteni a Sagittarius társadalmának sajátosságait, de eddig szerencsére pozitív visszajelzéseket kaptam. :)

Cassy valóban nem tartozik az emberi fajba, mégis emberként tekint magára. Az, hogy a legjobb barátnője Kívülálló, hogy emberek közt akar tanulni, mind-mind lázadásként fogható fel a részéről. Ez a Sagittariusoknál sokkal megbotránkoztatóbb, mint azt elsőre gondolná az olvasó. Cassy alapjellemzésében szerepel a makacsság, a dac és könnyen abba a hibába esik, hogy az érzelmei uralják a tetteit. A legjobban azt szeretem benne, hogy mindezeken felül hatalmas igazságérzettel és lelkiismerettel rendelkezik. Mindig a legjobb szándéka szerint cselekszik, bár lehet, hogy kívülről mások úgy látják, hogy keményfejű.

Nem hiszek a tökéletességben, tehát egyik karakterem sem az. Annak ellenére, hogy Cassy nem ember, azért lehet könnyen beleképzelni magunkat a helyébe, mert neki is van negatív és pozitív tulajdonsága és ő is hibázhat.

Tetszett Cassy karaktere, mert erős jellem, aki ráadásul a saját fajtájának szokásait feszegeti napról napra azzal, hogy emberként próbál élni. Ez egyébként már szinte az elején fel is tűnik, amikor a szüleit próbálja meggyőzni, hogy engedjék el egyetemre. 

Hogy a Saggit népről is szó essen, külön csoportokra tagolódik, mint Harcos, Kívülálló, Vezető..stb Nekem a Beavatott című film jutott eszembe. Van köze esetleg hozzá? :)

Valóban láttam a filmeket és olvastam a könyvsorozatot is, úgyhogy ebből kifolyólag elképzelhető, hogy hatással volt rám, bár eddig össze sem kapcsoltam a kettőt. :D A Sagittarius társadalom kialakításánál, próbáltam mindenre gondolni és mivel minden társadalomnak megvannak a „csoportjai”, ezért egyértelmű volt, hogy valamilyen hierarchiát fel kell állítanom. Így jöttek létre az alapok: Harcosok, Tanítók, Gyógyítók, Erőtlenek és a Kívülállók. Majd szépen sorban jöttek a „pozíciók”, mint például a különböző Mesterek vagy a Központ Vezetője. Sokáig gondolkodtam az Ősök kilétén, de végül úgy döntöttem, hogy „állandó”, azaz halhatatlan vezetőknek teszem meg őket. Próbáltam Kheirón (a Sagittariusok atyja) fejével gondolkodni és elképzelni, hogy ez a faj miképpen tudna a legjobban fejlődni, és ezáltal persze minél jobban megvédeni az embereket.

Te egyébként melyik kasztban tudnád elképzelni magad?

Nem véletlen, hogy Cassy is Harcosnak tanul. Szeretném elhinni, hogy egy igazi harcos, erős szíve dobog bennem is. :D Ennek ellenére be kell ismernem, hogy valószínűleg kalandvágyóbbnak gondolom magam, mint amilyen a valóságban vagyok, úgyhogy második variációként Tanító lennék. Szeretek emberekkel foglalkozni, és szerintem az egyik legszebb szakma az, amikor átadhatod a tudásodat másoknak.

Épp nem rég beszéltünk arról, hogy ki miért tud/szeret emberekkel dolgozni, ami alá is támasztja azt az elgondolásomat, hogy inkább Tanítóként tudnálak elképzelni. Valahogy jobban passzolna hozzád, mint a Harcos. :D

Viszont itt is van gonosz sötét oldal, amellett persze, hogy alapból nehéz életük van a Földön. Ők az Árnylények. Honnan jött ez az öltet? Mit tervezel velük? Mennyire lesznek jelen a szereplőink életében?

Sötétség nélkül nem lenne fény sem, nem igaz? :D Eredetileg démonok lettek volna a gonosz karakterek, de aztán meggondoltam magam, mert valamiért elcsépeltnek éreztem úgy a történetet. Aztán rájöttem, hogy az emberek is lehetnek jók vagy rosszak – teljesen mindegy honnan származnak. Miért ne lehetne tehát ugyanez a felállás a Sagittariusoknál is?! Szóval így születtek meg az Árnylények.

A nevük részben abból fakad, hogy a sötétséggel, gonoszsággal összeköthető nevet szerettem volna adni nekik. Másfelől viszont úgy gondolom, hogy elég rejtélyesek, talán kicsit megfoghatatlanok, és szerintem ezzel is összeköthető az „árny” kifejezés. Még maguk a Sagittariusok sem tudnak róluk mindent. Egyfajta szégyenfolt számukra, hogy vannak olyanok köztük, akik nem elég erősek és nem tudnak ellenállni a gonoszságnak. 

Természetesen nagyobb szerepük lesz majd a későbbiekben, jelentősen befolyásolják majd szereplőink életútját. Eddig azért kaptak kisebb hangsúlyt, mert úgy gondoltam könnyebben belemerülhet az olvasó ebbe a világba, ha szép fokozatosan adagolom az információkat. Emellett persze attól, hogy még nem nagyon mutatkoztak csak még misztikusabbak lesznek.

Elég innovatív elgondolás, hogy egy ilyen hétköznapi dolog felöl közelíted meg ezt a kérdést. Megfoghatóbb és ütősebb, mivel realisztikusabb.

Ha ezt a gondolatot követjük, akkor milyen tapasztalataid vannak a gonosz megalkotása terén? 

Nehéz igazán jó rosszat alkotni. Ez viccesen hangzik, de tényleg így van! :D Számomra senki sem lehet teljes mértékben romlott vagy szentéletű. Mindenkiben megvan mindkét oldal. Fontos, hogy még ha rosszat is tesz valaki, azt teljes meggyőződésből teszi. Számára megvan rá a „jó oka”. Lehet, hogy ez az ok az átlagos erkölcsi szabályok szerint élőknek beteges vagy pusztán felfoghatatlan. Még ha könyörtelen is, azért az, mert ő abban hisz, úgy jut előre, ha így cselekszik. Ettől függetlenül lehet mondjuk jó humorú vagy helyes. Inkább sajnálni tudom a gonosz karaktereket, mint kifejezetten utálni. Számomra a legjobb gonosz karakterekről csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy ki is ő valójában. Szerintem az a legfélelmetesebb, amikor azt hiszed, ismersz valakit, majd kiderül, hogy mégsem.

Azt nem mondom, hogy imádom a rossz karaktereket, de azért sokat nyomnak a lattba egy történet során és ráadásul sokkal „szabadabban” tudsz velük bánni, mivel felül tudják írni a világ szabályait, a normális működését.

Hogy a gonoszságnál maradjunk még egy picit, a történetben történt egy gyilkosság is. Terry barátját ölik meg, viszont Cassy rájön, hogy nem Jason volt a célpont. Ezzel a felfedézével bebizonyitja, hogy nem egy kezdő zöldfülű? Ergo nem hívják többet "kislánynak"? Vagy eleve meg sem hallgatják?

Egy családban vagy baráti körben teljesen átlagos, hogy ugratják egymást. Ethan részéről az, hogy Cassyt kislánynak szólítja, pont egy ehhez hasonlítható ugratás. Valószínűleg erről soha nem fog leszokni, de Cassyre – hála a makacsságának – ez ösztönzőleg hat. Bizonyítani akar, és ez hajtja, hogy még jobb és ügyesebb legyen. Nem szabad közben azt sem elfelejteni – holott néha nekem is sikerül xD -, hogy Cassy „csak” egy húszéves fiatal, aki még a Vizsgáját sem tette le. Nem gondolnám életszerűnek, ha ő oldana meg minden rejtélyt, miközben tapasztalt Mesterekkel van körülvéve. Ebből kifolyólag nyilván sokat kell azon dolgoznia, hogy komolyan vegyék, de Lionel szerencsére pont az a típus, aki erre esélyt ad. 

Azért szurkoltam, hogy legalább az esélyt adják meg neki. :D

Ugyan a nyomozásba annyira még nem folytak bele, de az  nagyon is érdekel, hogy ők maguk fogják folytatni, mivel éritnett a népük, vagy meghagyják az ember nyomozóknak? Cassy mennyire fogja kivenni belőle a részét? Bele fogják vonni Nate-et is?

Igyekszem úgy válaszolni, hogy ne áruljak el semmit a folytatásból, de nem könnyíted meg a dolgomat. :D

Mivel nagy közönség előtt és ráadásul egy Kívülállót gyilkoltak meg, akkor sem hagyhatnák ki az emberi nyomozókat, ha akarnák. A Sagittariusok ebben az ügyben csak arra koncentrálnak, hogy kiderítsék ki tehette. Igazából számukra az áldozat kiléte teljesen mellékes – egyedül Cassyt érintette meg, hiszen ő találkozott vele. Mivel azonban Cassy még tanuló státuszban van, Lionel és Ethan nem fogja belevonni a nyomozásba, de persze ehhez a makacs Harcos növendéknek is lesz egy-két szava. Nate-nek egyenlőre pont elég feladat, hogy beleszokjon egy teljesen új „világba”, úgyhogy a nyomozáshoz nem sokat fog hozzátenni.

Kiváncsi leszek én erre a nyomozásra. Biztos érdekes lesz az emberekkel „együtt dolgozni”.

Arra számítottam egyébként, hogy Nate-et valamilyen szinten bele vonják majd ugyanis egyik pillanatról a másikra derültek ki meglepő dolgok róla. Leginkább úgy tudnám jellemezni, mint derült égből villámpacsás. Nem csak hogy rejtélyes, de igazi túlélő is. Viszont mi lesz vele ezek után, hogy milyen a múltja..stb. Mesélj róla kicsit.

 

Tetszik, ahogy jellemezted, ezzel maximálisan egyetértek! Nem sok időt hagytam a különböző fontos információk előbukkanása között, de ezzel is szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyire jelentős Nate Bukott kiléte. Bár ő még nem fogja fel, de nem csak a saját ereje jelent rá veszélyt, hanem természetesen az Árnylények is. Hiszen számukra a legnagyobb diadalt jelentené, ha a legerősebb Sagittariust megölhetnék. Ebből kifolyólag az események felgyorsultak, amint fény derült minderre.

Nate-nek is túl gyors a tempó, de kénytelen alkalmazkodni hozzá. Valóban túlélő típus. Nem volt könnyű gyerekkora az árvaházban, magányos volt és különleges képességei csak fokozták mindezt. Ebből kifolyólag már korán megtanulta, hogyan kezelje a nehéz helyzeteket. Számára Cassy eleinte egy mentsvár. Végre valaki, aki megérti őt, sőt, jobban ismeri, mint ő saját magát. Ez olyasmi, amiben még reménykedni sem mert soha. Nem is csoda, hogy kötődni kezd hozzá. Az, hogy ez a kötődés elmélyül és valami teljesen mássá kezd alakulni, az mind a két fiatalnak még új és ismeretlen. Számukra ez egyenlő a veszélyessel is, ezért ennyire óvatosak.

Nate kétségbe van esve, de mindenképpen erősnek akar tűnni. Nem csak azért, hogy lenyűgözze Cassyt, hanem mert megtanulta, hogy ez a túlélés kulcsa. Nate nagyon tisztességes és becsületes. Alap esetben eszébe sem jutna megkérdőjelezni a kötelességét, de még nem érzi magát Sagittariusnak, ennél fogva nehéz alkalmazkodnia a társadalom szigorú szabályaihoz. Az egyetemre kerülésekor végre kitűzhetett magának egy életcélt, volt egy meghatározott terve, hogy mihez kezd furcsa életével. Ám ez most teljesen felborult. Ellentétes érzések viaskodnak benne, és Nate karakterével kapcsolatban a jelenlegi legfontosabb kérdés, hogy melyik érzelem fog győzni: a becsület vagy az önérvényesítés.

Hamar belopta a szívembe magát egyébként és szurkolok is neki, de ez akkor is egy nehéz erkölcsi kérdés, hogy a becsületet vagy az önérvényesítést válassza.

Vele kapcsolatban egyébként Cassynek nehéz döntést kellett meghoznia: A) vagy elmondja a Vezetőnek, hogy mik az új fejlemények és ezzel elveszíthetik egymást vagy B) nem szólnak senkinek és ezzel mind Nate és mind a környezete veszélybe kerül. 

Te hogy döntöttél volna?

Csak úgy tudok írni, ha beleképzelem magam az adott szituációba. Ám teljesen más képzeletben és a való életben döntéseket hozni. Engem is, akárcsak Cassyt, sokszor az érzelmeim irányítanak és nem az eszem, tehát elég sanszos, hogy ugyanazt tettem volna, mint a főhősnő. Ebből a döntéséből is látszik, hogy Cassy nem tökéletes.

Viszont amikor rájuk támadtak és Cassy saját szemével látta, hogy Nate élete mekkora veszélybe került, akkor belátta, hogy tévedett és most már nincs más választása, mint színt vallani. Valóban ezzel kiderült egy olyan információ, ami gyakorlatilag megpecsételi kettejük közös sorsát, de valójában ez elkerülhetetlen volt. Cassy csak elodázta a pillanatot, hogy egy rövid ideig csak az övé legyen Nate. Ez is azt bizonyítja, hogy egy kicsit mindenki önző. Persze Cassy és Nate is elég makacs személyiség, szóval fognak ők még néhány csavart okozni. ;)

Igazán? Ezt örömmel hallom. Már kezdtem felvértezni magam arra a pillanatra, hogy a következp részben totál elvállnak útjaik.

Ehhez, a folyamatosan új részekkel bővülő történethez, tartozik egy játék is: a fejezetek adottak voltak, viszont a játékosoknak kellett címet adni egy- egy fejezethez. Honnan jött ez az ötlet? Fogsz még ilyet hirdetni/rendezni  majd? Milyen konklúziókkal zártad a játékot? Nem volt fura cím nélkül megírni/feltenni vagy már eleve volt címe csak kíváncsi voltál az olvasókéra is?

Mikor elkezdtem megírni a fejezetek, akkor nem adtam nekik címet. Körülbelül a harmadik fejezetnél kezdtem el ezen gondolkodni. Ám akkor már bennem élt a blog elindításának gondolata is, és végül úgy döntöttem, hogy nem okozok magamnak dilemmát a címadás miatt, hanem inkább bevonom az olvasókat és rájuk testálom ezt a feladatot. :D

Tehát ennek a játéknak a gondolata gyakorlatilag már akkor megszületett, mikor létrehoztam az oldalt, de várni szerettem volna vele. Először is természetesen olvasókra volt szükségem, plusz szerettem volna, ha kellő fejezetből választhatnak a résztvevők.

Nagyon örültem, hogy páran így lelkesedtetek! Én imádok játszani, úgyhogy biztosan fogok még hasonlókat kitalálni, bár még nincs erre vonatkozóan konkrét terv. Bízom benne, hogy minden feladatban egyre többen és többen mernek majd játszani, mert szerintem csak jobb lehet a játék, ha sokan részt veszünk benne.

Én is benne voltam a játékban, és biztosíthatom az Olvasóhat, hogy izgalmas volt, és hogy érdemes erre lepacsni a következőkben.

Az oldalon a regény mellett novellák is olvashatóak. Nagyon tetszenek a kis bevezetődik minden bejegyzésnél :) Ebből többek közt azt is megtudjuk, hogy mi volt az előszele, azaz az ihlet, az adott történetnek. Többnél olvasni, hogy írói gyakorlati feladat vagy kihívás inspirálta. Mit jelent neked ezeket a gyakorlatokat megírni? Fontosnak tartod e, hogy ilyenneket végezzen egy író? Van e hasznuk, Te miket tanultál belőle...stb

Örülök, hogy tetszenek! J Én magam is szeretem megtudni, hogy mi inspirálta az írót, ezért gondoltam, beszámolok erről.

A feladatok számomra egyrészt gyakorlást jelentenek, hiszen olyan írói kihívások elé állítanak, amiket magamtól nem tudnék kitalálni. Másrészt pedig tovább lendítenek azokon a nehezebb időszakokon, amikor úgy érzem, nem tudok írni semmit. Ösztönzőleg hatnak és gyakran ihletadóak is.

Ez az én módszerem. Nekem bevált, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy mindenki másnál is befog. Éppen ezért nem tudom kijelenteni, hogy aki ír, igenis végezzen ilyen „gyakorlatokat”, mert nem biztos, hogy neki éppen ez fog segíteni. Én mindenesetre hasznosnak találom, és szerintem legalább egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia.

Egyetérek veled: nekem is hasznosnak bizonyultak eddig a gyakorlatok és a kihívások. Nekem a legelső gondolatom még anno ezekről az volt, hogy jé-de-érdekes-feladat. Aztán elkezdtem gondolkodni rajta míg végül már azon kaptam magam, hogy félig meg is írtam a feladatot. Úgyhogy, egy próbát szerintem mindenkinek megér. :D

Ha élesbe menne, azaz hivatalos pályázat lenne egy ilyen gyakorlati feladat, akkor is jelentkeznél és alkotnál rá? 

Néha-néha belebotlom hivatalos pályázatokba és mindig elolvasom, hogy mik a szabályok, kérések, elvárások. Ha találok majd olyat, amire úgy gondolom, tudnék írni, akkor valószínűleg igen, jelentkezni fogok rá. Egyrészt azért, mert szeretem a kihívásokat, másrészt azért, mert érdekelne az írásomról alkotott vélemény. A hivatalos pályázatokon hivatásos írók szoktak zsűrizni az esetek nagy részében, és kíváncsi lennék a kritikájukra, mert biztos nagyon sokat tanulhatnék belőle.

Még nem jelentkeztem ilyen pályázatra, és ennek első sorban az időhiány az oka. Eléggé maximalista vagyok, nem szeretek félmunkát végezni. Ismerem magam, tudom, hogy ha jelentkeznék egy hivatalos pályázatra, arra szinte már görcsösen akarnék jót írni, és ez elvonná a figyelmemet a blogokról, talán még a munkámról is.

Mindenesetre tervben van, sőt, nagyon szeretnék egyszer egy írói kurzuson is részt venni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, de ezek még nem mostanában fognak megtörténni.

Hamár a jövőbeli tervezknél kötöttünk, ki avass be mindket, miket tervezel még?

Korábban közzétettem egy bejegyzést, amiben a 2018-as terveimről mesélek. Ezek közül, ami a közel jövőben várható, az néhány Sagittarius kiegészítő novella.

Emellett nagy erőkkel dolgozom két másik történeten is. Az egyik az, amelyikről a Világépítős játék során is mesélek. Ennek a címe „Az elhagyott” lesz. A másik történet teljesen spontán jött, ebből kifolyólag még kevésbé kidolgozott, de nagyon izgatott vagyok miatta. Abban a történetben rövidebb, de eseménydús fejezetekre számíthattok és több „korhatáros” részre. ;)

Mi pedig izgatottan és türelmesen várjuk az újabb és újabb posztokat, amiket  ITT tudtok elolvasni.

Köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel:

Brukú

Share: