Acrobanelo Blogger kihívás - Három

Sziasztok, 

A kihívás ezen része a mellékszereplőkről szól. Ugyan foglalkozunk velük a történet megírása során, mert ők is bele tartoznak a kerek történetbe, de most ők kerülhetnek a főszerepbe. Vajon mennyire változtatja meg az eseményeket, a személyét, a környezetét? Veszel -e észre valami mást a történetben ha az ő szemén keresztül nézed?

Ez a rövid részlet a Láttál-e már valaha...? regényből van, amikor Emma felhívja legjobb barátját, hogy segítsen neki, Jason ugyanis történelem szakos, ráadásul mindig a nő mellett áll, bármi is történjék.

Lilla: Minden nézőpont kérdése!

Válaszd ki egy meglévő történeted, és írd át egy mellékszereplő szemszögéből. Elég csak egy fontosabb párbeszédet, vagy egy részt, nem kell az egészet, de ha tényleg beleéled magad és egy  másik szereplő érzéseivel és gondolataival írod le ugyanazt, amit már egyszer a főszereplőével, érdekes lesz, hogy mennyire megváltozik a nézőpontod.

           A telefon fülsértő rezgésére ijedek fel. Nagyot nyögök, ahogy megrezzenek és beverem a könyököm az éjjeli szekrény sarkába. 

- Tessék. - veszem fel a telefont. A szemem továbbra is csukva van és a hangom is rekedtes még.

- Nem tudsz valamit sellőkről vagy valami hasonló mitikus teremtményekről? - tér egyből a lényegre Emma, akinek a hangja élénk és túlontúl buzgó. Kinyitom félig a szemem és a régi módi órára nézek. Még nyolc óra sincsen.

- Most? Szabin vagyok, Emma. - nyögök fel kelletlenül. Válasz azonban nincsen a kérdésemre. Beadom a derekam. - Ugye tudod, hogy nem archeológus vagyok, hanem történelem szakos? - tolom fel magam félig ülő testhelyzetbe, amit az ágy nyikorogva ellenez. Neki támasztom a fejem a hideg falnak, aztán megdörzsölöm az orrnyergem.  - Lássuk csak....  Számos nép folklórjában fellelhetőek. Az első történet az ókori Asszír Birodalomból maradt fenn, amiben Astratum  istennő sellővé változtatta magát szégyenében, amiért megölte a szerelmét. - szedem össze minden tudásomat, ami elég lassan megy ilyen hirtelen.

-  Az ókori görögök sellői pedig a vízi nimfák közé tartoznak, ők voltak Tritón leányai. De ezt biztosan tudod, a Kis hableány című meséről. A sellőket egyébként gyakran hozták kapcsolatba olyan természeti jelentségekkel, mint például az áradás és a vihar, míg más tradíciókban jótékony teremtményeknek tartották, akik megáldják az embereket vagy szerelembe esnek velük.

          - Nincs közük a zenéhez? - szól közbe sietve, amivel kizökkent a gondolatmenetből: miért kérdez Emma egyáltalán ilyeneket? Nem is érdekli a téma.

- Öm, nos, azok már a szirének. - folytatom hosszas gondolkodás után ásítozva. -  A görög mitológia szerint ők a varázslatos hangú, de gyilkos lények, akik elcsábítják a tengerészeket, majd nagy eséllyel megölik őket. Első sorban az énekükkel ugyebár, viszont már azzal behálózzák a szerencsétlent ha csak megérintik őt. Ugyanis ezzel egyfajta mérget juttatnak az áldozatba, amitől függővé válik és előbb-utóbb vissza tér a helyszínre.

- Több alakban is ábrázolták őket, hasonlítva a sellőkhöz például, de azt hiszem pont a görögöknél voltak asszony fejű, madártestű szörnyek. - érzem, ahogy egyre inkább felébredek: egyre több minden jut eszembe, a nyelvem egyre inkább megtalálja a szavakat és a kezem is bele kezd a szokásos eltúlzott gesztikulálásba. Emma pedig szótlanul figyel. -  A leírtak alapján annyira büszkék és gőgösek voltak, hogy versenyre hívták a múzsákat, csakhogy vesztettek és büntetésül kényszerítették őket az előbb említett alakba. Viszont vissza tudják szerezni a lelküket ha feleségül veszi a szirént, belé szeret, megcsókolja...satöbbi, satöbbi.

             - Jason, le kell tennem. Hív Charles főnöke. - szakít félve meglepett hangon, amit kapkodó neszezés követ a vonal túlsó végén.

- Baj van, Emy? -  most már kezdek gyanakodni: sem a téma nem Emma asztala, sem pedig a csendes hallgatás nem jellemző rá. Erre most meg hívja a pasija főnöke.

- Meglehet... - motyogja alig érhetően és még az előtt bontja a vonalat, hogy rákérdeznék, mit jelentsen ez.

             A telefonra bámulok, ami éles búgással válaszol. Kipattanok az ágyból és újból hívom. Hosszasan kicseng, amit a hangposta sípolása követ. Szentségelek, újra tárcsázom és ez így meg a következő húsz percben.

Már éppen raknám le a következő és egyben harmincadik hangposta üzenetre, amikor felveszi Emma a telefont.

- Na végre... - kiáltom bele megtébolyultan.

               - Baj van, Jason.... - vág közbe pánikszerűen - itt a Nemzeti Parkban. - hadarja egy szusszal aztán éles neszezés és trappolás következik majd megszakad a vonal. Fel kapkodok magamra egy rövid nadrágot meg egy inget és azonnal útnak indulok.

Kellemes nyári estét:
Brukú

Share: