Sea Miller - Velvet

Sziasztok Kedves Olvasók,

A mai napon egy olyan tehetséges íróval beszélgetünk, aki bátran ugrik fejest különböző korok összefésülésébe, vértez fel fiatal karaktereket különleges képességekkel, alakít ki szerelmet az ellentétek között, sőt  még attól sem riad vissza, hogy benevezzen egy nemzetközi versenyre.

Ő pedig nem más, mint Sea Miller, a Velvet nevezetű blog működtetője.

Sea Miller néven írok, hat éve verseket, és történeteket. A fejem tele van kalanddal, hőssel, és kiakarnak szabadulni.

Személyes kedvencem a Restart Karmik az oldalon, ígyhát muszáj ezzel kezdenem. Mi volt a kiinduló ötlete annak, hogy két teljesen különböző kort összehozz? Mi inspriál a viking kultúrában? Nehéz volt e egyik kultúrát bele csepegtetni a másikba?

Azt hiszem sokan vágyunk amolyan időutazásfélére, ez történt a főhősnővel is. És lássuk be, sokunk számára a viking férfiak összekapcsolódnak egy mítosszal, hiedelemvilággal, titokzatossággal. Isteneik, kultúrájuk, kemény életük, kalandjaik a valóságban is rettenthetetlen harcosokká emelte őket. A női képzeletet sokszor megmozgat egy–egy viking hős.

Nem volt nehéz a korszakok keveredése, mindig a főhős helyébe képzeltem magam, mit érezhet, milyen ingerek érik. A történelmet mindig is nagyon szerettem, de bármit is írjak, a központban a szerelem, az erotika, és az érzelmi viszonyok állnak.

Az elméletedet be is bizonyítod, ugyanis nagyon jól bele tudja élni magát az olvasó a vikingek ádáz korába, egy olyan karakter szemén keresztül, aki a mi korunkból szakadt ki.Látszanak a különbségek, a szokások, a hagyományok és a viselkedés is, mint különbség. No de, ehhez az is kell, hogy a karakterek is megállják a helyüket.

Szerinted mitől válik valaki életszerűvé és érdekessé? Mitől lesz egyedi? És most nem csak a különböző korszakok összegyúrására gondolok, hanem úgy átalában.

Azt hiszem erre nehéz válaszolni. Talán attól, hogy mindenki olyan karaktereket ábrázol, amilyenek a lelki világát kitöltik, akikkel tud kommunikálni gondolatban. Például, ha valakiben semmi boszorkány nincs – szerény véleményem szerint – az nem tud igazi, élő boszit megalkotni. Most persze tudom, hogy azt kellene írnom, hogy a karakterábrázolás tanulható. Egy bizonyos fokig így is van, de erős karaktert az tud megalkotni, aki azonosulni tud a szereplőjével, vele lélegzik, vele kel stb.

Minél többet tapasztal valaki, legyen az jó vagy rossz, és ha ezt bele is tudja vinni az irodalmába, akkor már nyertes.

Sok tájleírást használsz, amiket élvezet olvasni: van e egészséges mennyisége, ami még bele fér a történetbe és nem válik unalmassá? Neked van e bevált módszered a megírásához? Szoktál e internetről képeket nézni és abból ihletet meríteni vagy teljesen kútfőből írod?

Ez nagyon kapcsolódik a karakterekhez. Ugyanis az egyik titok szerintem, hogy megfelelő környezet nélkül nem tud életre kelni a főhős. Kell, hogy legyen talaj a lába alatt, színek, illatok, formák.

Igen, figyelni kell az arányokra, előfordult már, hogy szakaszokat is töröltem, hogy ne legyen sok a leírás, illetve elosztva szoktam a leírásokat a cselekménybe szőni. Például, amikor először Bostont választottam színhelynek, oldalakat olvastam a városról, hogy hiteles legyen, de jobban szeretek kitalált, saját helyszíneket kreálni.

Illetve nagyon fontos, hogy bizonyos mennyiségű leírást igenis igényel az olvasó, amennyiben szereti a hőseinket, mert ez olyan, mint a szerelem. És amikor szerelmesek vagyunk valakibe, bizony azt is akarjuk tudni, mit eszik, mit iszik, milyen lepedője van, milyen az ágya, mi van a polcán stb.

Régen nagyon sokat olvastam, és rengeteg filmet láttam életemben, elsősorban művészfilmeket. Ezeket az elmém elraktározta és tudok építkezni belőlük, ihletet adnak a mai napig, akár egy örökség. Nem, kép alapján csupán pár versem született, a zene inspirál inkább és az illatok.

Igen, sajnos ha túl hosszú lassítja az olvasást, ha túl rövid akkor meg nem tudjuk megteremteni vele a szükséges környezetet. Milyen kényes egy egyensúly. Van, hogy nálam is túl hosszúra sikerül a leírás, és törölnöm kell belőle.

Szó esett a szereplőkről és a környezetükről is, és nagyon jó meglátásaid vannak. Lehet ez a rutinosság az oka annak, hogy indultál a NaNoWriMo-n? Hogy hogy beneveztél? Mi a célod vele? Mennyire nehéz/könnyű tartani a határidőt és az elvárásokat?Milyen művel készülsz és miért? Csinálsz e valamit máshogy, mint amúgy az írás során szoktál?

Véletlenül találtam a kihívásra tulajdonképpen, bár én magam is szerettem volna régebben egy hónap alatt regényt írni. Amiért elindultam, hogy ösztönözzem magam, mert lusta vagyok, művészlélek, és szeretek mindent elodázni.

A NaNoWriMo, a nemzetközi regényíró mozgalom, egy hónapos nagy kaland, arra bíztatok minden írót, hogy próbálja ki magát benne, ha eddig nem vett részt rajta. Jövőre megint lesz.

Sokat lehet tanulni saját magunkról, hol tartunk íróilag, mi a fontos a számunkra–ilyen és hasonló dolgokra is ráébredünk közben. A határidőt nem olyan borzasztó tartani, de hogyha az ember nem akar butaságokat írni, vagy elrontani a történetét, ahhoz jó anyag kell. És vannak napok, amikor nem megy, nekem legalábbis. Ilyenkor nem szeretek írni a szószám miatt, hogy aztán töröljek, mert már előfordult velem.

Nem lettem kész a regénnyel, azonban akihívás maga, az 50 ezer szó sikerült, de a regény kidolgozottsága a felénél tart. Saját véleményem hangsúlyozom, hogy mind a cselekménynek, mint a szereplőknek és a kibontakozásnak is, még erős vázlat esetén is kell kicsit több idő, mint egy hónap. (Ha csak valaki nem dolgozott előre, ezen hónapokig. Én nem, hiszen közben írok két történetet is a blogomon).Azonban ez összetett dolog, azt hiszem, mindenkinél másképp működik.

A történet erotikus vonalú, paranormális románc. Vérrel élve címmel, ami már árulkodó. Harcosok, vámpírság, szerelem, erotika, bukások és szárnyalások, kemény törvények.

Gondolom a határidő betartása miatt nehéz dió. Egy kisebb terjedelmű regényenk is , legyen az öt-hat oldal csupán- is kell egy hónap a megírásához, nem hogy egy ötven ezer szavasnál. Mondjuk így is le a kalappal, hogy indultál, és hogy eddig eljutottál! Sőt, azok a rövid részletek, amiket kiszivárogtattál a blogodon, nagyon izgalmasak, úgyhogy csak bíztatni tudlak, hogy folytasd. :D

Hogy nyugodtabb vizekre evezzünk: a blogon osztasz meg zenéket és különféle videókat. Ezeket azért osztod meg, mert érdekel és/vagy szereted őket, vagy mert köze van mondjuk az egyik történethez?

A zenék, amiket megosztok mind a kedvenceim, nincs közük az írásokhoz általában, inspirálnak, van amit két órán keresztül is hallgatok mindig visszapörgetve.

Blogoláson kívüli mit szeretsz csinálni?

Zene, titkok, történelem, kisállatok, ezotéria, de nem nagyon van rá időm.

Szoktál e olvasni? Milyen témák a favoritok? Most például mit olvasol?

Már csak ritkán olvasok sajnos könyvet, időhiányában, mert verseket átlagban napi ötvenet minimum.

Az olvasás gyerekkorom óta végigkísér. Képregényekkel kezdtem (Kockás magazin), Galaktikával folytattam, horrorral, klasszikusokkal. (Csendes don, Vörös és Fekete stb.) Nagy kedvencem volt Verne, tőle mindent elolvastam, Cooper nagy indiánkönyve, Karl May a Winnetou és Old Shatterhand megteremtője. Ők a kedvenceim is, rajtuk nőttem fel. Szerelmes regényeket csak harmincéves korom körül kezdtem olvasni, azt is válogatva, mostanság meg csak versekre van időm.

Köszönöm szépen drága Brukú a lehetőséget.

Sea, én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást, és hogy itt voltál.Egy élmény volt megismerni Téged, és az oldalat is. Remélem titeket is, Kedves Olvasók, felcsigázott ez a beszélgetés, és kedvet kaptok be nézni IDE, IDE, IDE.

Sok sikert kívánok a NeNoWriMo-hoz. :)

Szeretettel:

Brukú

Share: