Harmónia

 Sziasztok, 

Ha harmónia, akkor valószínű, hogy mindenkinek a természet jut eszébe, vagy a lótusz ülésben ülve a meditálás. Pedig a mindennapjainkkal is harmóniában kell élni. Ugye mindig prögünk, sietünk, stresszelünk és ez azért be tud tenni az embernek. Viszont mindeninek van erre megoldása, ami segít kikapcsolni, kicsit megfeledkezni a mindennapokról. Az egyensúly, a harmónia ugye.

Emellett pedig szeretném megosztani veletek, hogy a háromszáz szavas blog, ahonnan ezek a szalag címek mindmáig vannak, újra indult Zsazsi jóvoltából ITT.  Ez azért nagy hír, mert a régi blogon is sokszor megfordultam és küldtem be irományokat, és jó volt más írásait is elolvasni ugyanazon címekre. Szóval mindenképpen érdemes rászokni újra látogatni az oldalt. :D

Sama gőzerőkkel dolgozik a számítógépén, aminek érintőképernyőin játszi könnyedséggel mozognak az ujjai újabb és újabb kódokat és számsorokat létrehozva a folyton változó kijelzőkön. Közben meg-meg áll, hogy a görbe, hegektől és csavaroktól idegen, mindig sajgó lábát megmasszírozza. A képernyőn ekkor megjelenik egy zöld jelzés, mire a tinédzser lány moslyogva folytatja a munkát: a belváros közepén lévő, ötvenedik emeleti kis lakása ezzel átalakulni készül: a modern
bútorok, a kopott padló, a neon lámpák, de még a franciaablakok is – amiken tökéletesen látszanak a város felhőkarcolói és az azokon egyfolytában villodzó hologramok – elhalványodnak, ahogy megelevenedik a ragyogó kék ég, az óriási sziklás hegyek és a színes hálózsákok, amik a sziklák oldalába erősítve lógnak a magasban. Beindulnak a ventillátorok – felédézve a szelet - amik súgva meglibbentik Sama hosszú pólója szegélyét mesztelen combján. Elégedeten bólint. Tökéletes lesz: a világ végre megszűnik online lenni, eltűnnek a képernyők, a vibráló fények, a cyborgok, és elhozhat magának ide az otthonába egy olyan világot, amit nem csak a monitorokon keresztül lát.

Ekkor kopogtat a futár. Sama feláll, és a 'sziklákon' mezitláb sántikálva az ajtóhoz megy. Amint automatikusan kinyílik a fémajtó, felbukkan mögötte az a fiatal futár, aki Sama projektje kezdete óta szállítja ki neki a csomagokat. A fiú most is fekete kezelábasban van, fém karja zölden világít, amiből egy kis képernyőn megjelenik a számla és a lány adatai.

Ám ahogy felnéz Samara a képernyőről és megszólalna, meglátja a hegyeket és a hatalmas szakadékot a lábuk előtt, amitől annyira meglepődik, hogy az ajtó félfa után kap, elejtve a csomagokat, amik a sátrat rejti. Sama könnyű szerrel elkapja a levegőben. A futár motyog valamit a horgas orra alatt, anélkül, hogy levenné a szemét a lakásról.

-     -   Mi van? Te nem vágytál még valami teljesen másra, hogy ne kattaj be? – kérdezi kissé gúnyosan, miközben a mutatóujját a fiú képernyőjére nyomva fizet, és becsukja az ajtót. 

 

 

 

Üdv:

 

 

 

Share: