Az én hősőm kihívás

 Sziasztok, 

Ezúttal is egy kihívással érkezek ezen a hűvös őszi napon, ami témáját tekintve szívmelengető.  Az én hősőm című kihívás, ami Nadintól származik, ugyanis arra fókuszál, kire vagyok leginkább büszkébb, kire tekintek fel, hogy érzek ezzel kapcsolatban.

Először nem tűnt nehéz feladatnak, de aztán rájöttem, hogy azért el kell gondolkodni rajta. Az én világomban semmi nem volt vagy jelenleg sem olyan egyszerű, mint másoknál. Nálam nem volt olyan egyszerű az egyszer egy, vagy simán fekete-fehér a fekete-fehér. Mindig voltak bonyodalmak. Szóval ez a kérdés sem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik.


 


Írj egy egypercest/novellát, vagy bármit, ami éppen az eszedbe jut arról, akire a legbüszkébb vagy az életedben. A címe teljesen rád van bízva.

Szabályzat:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket.

2. Említsd meg azt, akitől a kihívást elfogadtad.

3. Teljesítsd a kihívást, tartson akármennyi időn keresztül.

4. Jelölj meg te is három olyan blogger, akikről szívesen megtudnál valami különleges "titkot".

5. Végezetül pedig értesítsd őket a jelölésről.
 

 


A szombat délelőttöm azzal töltöm, hogy kipakoljam Petra lányom beépített szekrényének felső polcait, hogy a téli ruháinak legyen hely. A polcokon rengeteg olyan dolog van, amit már régen ki kellett volna dobni: stoppolásra váró zsoknik, félbe hagyott felsők, amik a gyerek megszületése óta arra várnak, hogy befejezzék az összevarrását, régi sílécek és két cipős doboznyi régi füzet. Mindent leveszek és megnézegetem, mielőtt bele tenném egy nagy méretű kukás zsákba. A cipős dobozzal kezdek és áttúrom a használt, poros füzeteket. Régi rejtvényes könyvek, néhány szuperhősös képregény és egy napló. A tengerészkék borítású, „emlékeim” feliratú napló szinte újnak tűnik, még csak megtörve sincs a fedele és a könyvelzője is az első lapnál van betűzve. Egy szó sincs beleírva, csak be van tűzve egy másik füzetből kitépett papír. Szétnyitom. Ez egy fogalmazás. Egy rövid fogalmazás csúnya, egyenetlen kézírással, és a tartalma nem haladja meg a fél oldalt. A tanár csak ennyi kommentárt fűzött hozzá: „Én még olvastam volna tovább...” Felvonom a szemöldököm. Egyáltalán nem emlékszem erre. Sem a naplóra ha már itt tartunk.

 

Cím: Az én hősőm

Az én hősőm. Példaképem. Akire felnézek. Akikre hasonlítani akarok. Hívjuk, aminek akarjuk. Nincs ilyen ember, akit ennek tartanék. Pontosabban régebben volt. Az anyám. Elvégre ő ott volt mindenhol, mindenről volt vélménye és mindig elérte, amit akart. De aztán elváltak apámmal és összeomlott. Láttam sírni, hisztériázni, magába zárkózni. Kiderült, hogy ugyanolyan sebezhető mint bárki más. Hogy ugyanolyan aljas tud lenni, mint bárki más. Aki vissza él a bizalmammal, a titkaimmal és a szavaimat fordítja ellenem. Csak mert neki rossz. Mintha Clark Kent bevallotta volna Loise Lanne-ek, hogy ő Supermen, aki erre máris megjelenteti a helyi lapban és világgá kürtöli.

Pedig mindenkinek van körülöttem egy példaképe. Még Balázsnak is, aki olyan mint egy félénk kis nyuszi, akiből úgy kell kikönyörögni minden válaszát. Imádja az apját. Tegnap is abban a pólóban volt, amit tőle kapott. Amin kettejük fényképe van, ahogy hullámvasúton ülnek.

Nevetséges. Akkor nekem miért nincs? Szóval keresni kezdtem. A barátnőim szüleiben, de nem tarthattunk annyi ottalvós péneket mint szerettük volna. A sztárokban, de azok annyira elérhetetlenek és ki tudja, mi hazúgság róluk és mi nem az. A szomszéd idős házaspárban, de ők annyira más világ, hogy alig van közös témánk. Végül egy idézetes kötetet találtam magamnak. Rengeteg van benne. Szóval mindig keresek olyat, ami pont kell az adott pillanatban. Egy tollal mindig felírom az alkaromra, mintha egy tetoválás lenne. Igen, azért fekete minden pulóverem bal ujja....

-      -  Anya, nézd, nézd, nézd, befejeztem a rajzot – szakít félbe a hat éves lányom, aki a levendula színű, baldachinos ágyán hasal, kis mesztelen lábait pedig lóbálja, hogy ugrálnak a rojtos szélű párnák körülötte. Szőkés barna haja két rövid fonatba van fogva és ugyanolyan piros gumival felkötve, mint amilyen az én hajamban is van. Kék szemei izgatottan csillognak, ahogy meglobojtatja a rajzlapot. Felállok, átlépen az összekészített téli ruhákat, és a szőnyegen szét szórt legókat,  majd oda ülök mellé, úgy hogy a hátammal eltakarjam az ablakon beömlő friss, kora nyári napot. A rajzon mi hárman vagyunk a játszótéren. Ketten bent ülünk a hajó formájú hintában, míg Apa lökdös minket. – Tetszik? Mert te vagy a kapitány. – mondja fülig érő vigyorral kerek kis arcán, aztán belenéz a kezébe úgy mintha távcsövet fogna, pont azokkal a mozdulatokkal, ahogy én is csináltam, hogy feldobjam a hintázást.

-        - Nagyon tetszik. Ki tegyük a falra a lépcsőfordulóba?

-      -  Aha – válaszolja, aztán máris húz elő egy újabb lapot és folytatja a színezést. Úgy tűnik, nem az a fontos, hogy nekem ki a példaképem. Hanem az, hogy én legyek valakinek az, fogalmazódik meg bennem az érzés, aztán felállok, fogok egy lila ceruzát és beleírom a fogalmazás végébe.

 

 

 

 Akikkel szívesen megosztom a kihívást:

zinikornis

Kykky

Henna

 

 

Üdv:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share:

2 megjegyzés:

  1. Jaj de szép! Nagylányosan bevallom, megkönnyeztem ಥ_ಥ Nagyon tetszik az eszme is mögötte, vagy a kis novella üzenete, ha úgy tetszik.
    És nem utolsó sorban nagyon köszönöm a kihívást! Egy kicsit ülök még rajta, átgondolom – érlelem, ilyesmi –, aztán nemsokára bedobom az én két filléremet is a témában (✿◡‿◡)

    VálaszTörlés
  2. Szia Zinikornis. Hogy vagyunk? Higy vagyunk? 🤗
    Köszönöm.. Öm vagy bocsánat. Nem szoktam embereket megríkatni. 😅 Mindenesetre szívből szólt. Főleg a meg talált fogalmazás. Az való igaz. És igen, a kézre tollal firkálás is.
    Habár nincsen gyermekem még, szeretnék valamilyen szinten majd a példaképe lenni, nem csak azért mert nekem jól esne, hanem mert nehéz ha nincs senki, akire fel tudnál nézni, aki kicsit utat mutatna.

    Várom a te verziódat. Szívesen olvasok tőled. 😊

    VálaszTörlés

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései