Homokóra

Sziasztok,

"Let us live since we must die"

Az idézet magáért beszél, szerintem. A mókuskerék, a mindennapi teendők, a stressz/kihívások világában elég könnyű megfeledkezdni az “én-időről” és a kikapcsolódásról. Besokallni pedig elég könnyenl lehet. Számomra ez egy az idézet egyfajta figyelmeztetést jelent, hogy álljak meg picit, vegyek egy nagy levegőt és csináljak valami teljesen mást. Ami felvidít, ellazít, felszabadít.

 

-         –  Ezt a nyaradat is itt akarod tölteni? – kérdezi Erik nagypapa az unokájától, aki éppen belépett a tetőrben kialakított kisebb múzeumba. A hosszú évek alatt felhalmozott óriási gyűjtemény a második világháborús fegyverektől, a fonográfon át, ókori kézműves szerszámokig, mindent tartalmaz.

-          Persze – jelenti ki Oscar, a tizenhatéves, kissé gizda, nyakigláb fiú, aki a nyári meleg ellenére is pulóvert hord az elnyűtt shortja fölött.

-        És a barátaid? – Jelenik meg az egyik vitrin mögül a nagypapa. Mályfoltos, hurkás kezeiben portölrlőrongy van, sötétkék inge kosz foltos, ahogy a kockás nadrágja is.

-         –    Fesztiváloznak – válaszolja a fiú, aztán odamegy hozzá és leszedi a kopaszodó fejéről a pókhálókat. A nagypapa rosszallóan összevonja dús szemöldökét a vastagkeretes szemüvege fölött. Próbál szigorú lenni, hogy a fiú megint itt gubbaszt, de egyben örül is, hogy meglátogatta. – Különben most is a monocikliről kell mesélned, ahogy megbeszéltük.

-      Igen, tényleg. – Bólint aztán helyet foglal az egyik öreg utazóládán. Oscar figyelmét azonban teljsen más köti le. Egy polcnyi, különböző méretű és színű homokóra. Eddig még nem látta ezeket itt. Leveszi azt, amelyikre gravírozva van.

-              Mit jelent?

-        Engedj élni, hamár meg kell halni. – Oscar értetlenül bámul rá, így folytajta – Nézd meg hogy peregnek le a homokszemcsék. Egyik a másik után. Ilyen az élet is. Így is úgy is letelik, ha kiélvezed, ha nem. Ezért is mondom mindig, hogy ne csak olvass és tanulj állandóan. Ne legyel olyan mint én!

-              Te bánod, hogy a gyűjteményednek élsz? – teszi fel a kérdést, ám válasz helyett a napgypapa előhúz egy ajándékdobozt a háta mögül.

-         Holnap lesz csak a szülinapod, de ez a tiéd. – Oscar meglepődötten elveszi és kinyitja: egy homokóra az. Kékes-zöldes homokkal, a kedvenc színeivel, ébenfa kerettel. Ugyanaz van rá gravírozva és ilyenje még nincs a nagypapának.

-            De hát én nem vagyok szobanövény – mondja félig viccesen, félig értetlenül.

-            Hogy emlékeztessen arra, a világ odakint vár, fiam.

 

 

 


Üdv:

 

 

-      

 

      

-      

Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései