Puha haj

Sziasztok,

 

Ha azt mondom, hogy puha haj, mi jut róla eszedbe? Hajkondícionáló? Hajfesték? Esetleg egy jó fodrász neve?  Nekem is, csak aztán egyből azok a filmes/könyves jelenetek ugranak be, ahol a jóképű férfi szenvedélyesen megcsókolja a nőt, aki erre bele túr a férfi hajába, összekuszálva azt. Ez a röpke háromszáz szavas bejegyzés pedig pont erről szó. 

 

 

Lauren a nehéz történelem könyveit szorongatva a mellkasa előtt ácsorog az iskola bejárata előtti lépcsökön, várva a barátnőjét, aki minden reggel késve jön. Felsóhajt, félre söpri a frissen be


kreppelt fufruját a szeméből, aztán a gyülekező diákokat kezdi el vizslatni. Azonnal kiszúrja Bramet, ahogy a haverjaival beszélget és nevetgél nem messze tőle. A szokásos kopott farmere van rajta, minek már az alja kirojtosodott és az a piros, kissé feszülős pulóvere, ami tegnap este volt rajta. Lauren beharapja a száját. Istenem, az mentás illat. Ekkor Bram mintha megérezné egyenesen rá néz. Megvillannak égkék szemei, pont ugyanúgy mint mielőtt a falhoz nyomta volna  és hevesen megcsókolta őt. A lány az emlékre hatalmasat nyel és érzi, hogy a kezei megmoccannak, hogy ismét bele túrjanak abba a puha tejfölszőke hajkoronába, hogy lehúzza róla a puha pulóverét és végig tapogassa a meztelen felső testét. Bram oldalra dönti a fejét és megérinti a nyakát, ahol ő kiszíta a bőrét. Lauren egyből elpirul, annyira, hogy  hogy még a fülei is lángba borulnak, mire Bram csábítóan elmosolyodik. Mintha azt ígérné, hogy elege van a tétovázásból, hogy ez még csak a kezdet,

-          -         Mi olyan érdekes arra? – Bukkan fel Florance, mire Lauren elkapja a fejét a fiúról. A lány hátra dobja lángvörös haját, aztán lábujjhegyre áll hogy ő is lássa, mi keltette fel Lauren figyelmét.

-          -         Bram és a slepje? Mit művelt már megint? – kérdezi egy undok grimasszal a rózsaszínpozsgás arcán.

-     -         Semmit! - Vágja rá azonnal  Lauren, aztán zavarában a rózsaszín karkötőivel kezd el babrálni, mintha hirtelen kikapcsolódott volna.

-          -         Aha, múlt héten sem csinált semmit, amikor be tette a záptojást a szekrényedbe – jegyzi meg epésen.

-          -         Szeirntem csak üzenni próbált valamit... - érvel ellen Lauren, de azért felpillant a fiúra, aki továbbra is őt bámulja.

-          -         Hát persze. – horkadt fel kétkedve Florance, miközben karon ragadja és behúzza az iskolába őt.

 

 


 Üdv:


 

 

Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései