Folytatva a 300-asok cunaimiját, újabb kihívást hoztam. Ezúttal viszont tettem bele egy kis csavart: arra gondoltam, miért ne lehetne egy mini történetet kihozni a szalagcímekből. Így lett belőle egy rövid krimi, ahol a nyomozó kikérdezi az utolsó embert. De vajon nyomra talál-e vagy ismét lyukra futott?
Távoli múlt
-
Nehéz magát megtalálni, Billy. –
tűnik fel egy sasorrú, öltönyt és kerek szemüveget viselő idegen.
-
Miért? Keresett? – pillant fel a
zacskó tápról a kockás pólót és kinyúlt mackónadrágot viselő férfi.
-
Igen. – megmutatja meg másik a
jelvényét. – Egy huszonöt évvel ezelőtti eset miatt. Donna Kathleen ügyében,
akit a saját hálószobájában vertek agyon.
Billy válasz nélkül
oda sétál a ketrecekhez.
-
Uram, új bizonyíték birtokában
ismét kivizsgáljuk az esetet – jelenti ki határozottan a felügyelő.
-
Árnyékokra emlékszem csak – nyögi
ki végül az idősebbik. A felügyelő bólint, hogy folytassa, és előveszi a
noteszét. - Épp mentem haza, és megálltam a házánál. Donna mindig az ablak előtt
öltözködött. A sötétítőt sosem húzta össze, mi tinédzser fiúk szerencséjére –
idézi fel egy halvány mosollyal borostás arcán.
-
De aznap este nem volt egyedül.
Egy férfi. Magas, horgas hátú, slampos hajjal. – mutatja a levegőben felidézve
az árnyékot. - Veszekedtek. Aztán felkapott valamit és fejbe vágta Donnát. Többször
is.
-
Aztán? – vonja fel a szemöldökét a
másik, miután leírt mindent.
-
Elfutottam. – feleli Billy, majd a
felügyelőt figyelmen kívül hagyva elkezd az állatokkal foglalkozni.
-
Látott mást is? – érkezik a
következő kérdés, hiába akarja abbahagyni Billy a beszélgetést.
-
Talán egy autót. – válaszol
hosszas hallgatás után. Újabb ketrecet nyit ki és ismét beszór egy adag tápot.
– Lehet, hogy Donnáé volt. Sokszor volt másik kocsija.
-
Letudja írni az autót? – faggatózik tovább.
-
Valami kabrió féle talán – vonja
meg a vállát Billy, de nem néz hátra még most sem.
-
Mondja, honnét szerezte azt a két
hosszú heget? – mutat rá az öreg alkarján lévő két csíkra a felügyelő.
-
A nyulak olykor megőrülnek
etetésnél. – válaszol, miközben megpöccinti az állat orrát, hogy az rúgkapálni
kezdjen. A felügyelő átnéz a férfi válla felett, de csak a megvadult állatot
látja.
-
Még jelentkezni fogok, Billy. –
jelenti ki fenyegetően a felügyelő, majd elmegy.
Függöny
Billy ma is az
ablakot figyeli. Ma este sincs elhúzva a függöny. Donna épp vetkőzik. Nem
tudja, hogy a fiú látja, ahogy leveszi a blúzát és ledobja a földre. Kibontja a
hosszú barna haját és felborzolja. Ekkor felveszi a telefont és leül,
megszakítva a szokásos esti rutinját.
Ennyi? Nem ezért szökött ki este
a házból, és altatózta be a kutyáit. Látni akarja a folytatást, hogy leveszi a
rövidnadrágját, a fehérneműjét, hogy pizsamába öltözzön.
A fiú a bejártai
ajtóhoz megy. Nincs bezárva. Talán vár
valakit? Lehet azt, akivel beszél. – vicsorg. Nem járhat senkivel sem. Nem hagyom, hogy vége legyen a leskelődésnek.
Benyit.
A kicsi, könyvekkel
teli nappali mellett ott a szürke, ruháktól rendetlen hálószoba.
Donna már nem
telefonál. A haját igyekszik felkötni, amikor a zajra kinéz a szoba ajtón.
-
Mi a...? Mi a frászt csinálsz itt?
– sipítja kikerekedett kék szemekkel, közben eltakarja melleit a kezével. Billy
viszont képtelen levenni a zöld fehérneműről a tekintetét. Közelebb megy hozzá,
mire a lány becsapja a szoba ajtót a másik orra előtt. A fiú berúgja a fehér
ajtót. Donna felsikolt és egészen az ágyig hátrál.
-
Mondd le a randit. – jelenti ki
elhomályosult aggyal. – Azokat csak én láthatom. – bámulja továbbra is a lány melleit.
-
Tűnj innen, perverz alak – kiáltja
félelmében, aztán felkapja a válltáskáját az ágyról és hozzávágja a
betolakodóhoz. A tinédzser végleg elveszti az eszét. Felpofozza a lányt, majd
miután Donna megkarmolja az alkarját, Billy felkapja a laptopot az éjjeli asztalról
és fejbe vágja vele Donnát. Újból és újból. Donna azonban nem mozdul többé. Csak
a vére csörgedezik a fehér takaróra. Billy riadtan kiszalad a házból.
Üdv:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése