Sziasztok,
Feltűnt,
hogy mostanában kiveszett a jókedv a mindennapokból. Közbe avatkozott az Élet,
ugye. De nem csak nálam hanem a környezetemben élőknél is. Ezért választottam
ezt a címet, mint egy emlékeztető, hogy igenis kell az a vigyor, fel kell dobni
az ember kedvét, sőt másét is, mert ragályos tud lenni egy jóízű mosoly.
Edvin épp a
zeppelin állomásról érkezik, ahol elkeverték a csomagjait, amiben mindene benne
volt. Miután összeveszett a kalauzzal és meghagyta neki, hogy a kávézóban lesz,
ahol értesíteni tudja, heves léptekkel elindul. Dús, vörös hajába túr, miközben
azon elmélkedik, hogy a kieső időt mikor tudná behozni a mai napon, de
képtelenségnek tűnik. Túl sok a megbeszélés és a papírmunka, és valamikor az
alvásnak is bele kell férnie.
A szerény kávézóban
a fekete-fehér csíkos stílus erőteljesen köszön vissza a kerek faasztalokról, a
függönyökről, de még a pult előtti rézcsövekből megformált bárszékekről is. nagyokat pislogva leveszi a kalapját, majd kikerülve azt a pár asztalt, ahol épp ülnek, egyenesen a pulthoz megy. Előveszi
az öltönyéből a határidőnaplóját és belelapozva elhadarja a rendelését és
helyet foglal.
-
Tessék – hallja percekkel később a
lágy női hangot.
-
Köszönöm – válaszolja rezignáltam
becsapva a naplót és megdörgölve kecskeszakállát.
-
Hosszú a napja? – kérdezi megértő
hangon, miközben a teás csésze mellé
csúsztatja a vaníliás kekszeket.
-
Az – vakkantja oda neki. Ám ahogy
felpillant megakad a szeme rajta. A pincérnő habár fekete fűzőt, szoknyát és
nyakkendőt visel, ami az uniformisa lehet, és a barna haja is kiszabadult a
kontyából, olyan kedves és meleg mosollyal figyeli őt, amilyet még nem látott
Edvin. Átlagos arcát teljesen beragyogja a mosolya, amitől kerek barna szemei
is mintha nevetnének. – Sajnos. – korrigálja azonnal a modortalanságom és kihúzza
magát a székben.
-
Erősre csináltam a teát. – mosolyog
továbbra is a nő, amitől a férfiban teljesen elpárolog a harag. Teljesen
beleveszik ebbe a vidámságba és melegségbe. Olyannyira, hogy már nem érdekli,
hogy miért is kötött ki itt, hogy mennyire nyúzott és zaklatott.
-
Biztosan jót fog tenni. – válaszolja
udvariasan, miközben halvány mosoly jelenik meg az ő arcán is.
Nektek van hasonló sztoritok? :)
Üdv:
Nagyon aranyos kis szösszenet volt. Kár, hogy a valóságban kevés ilyen lány van és túlsúlyban vannak az Edvinek. De tényleg hatalmas varázslatot képes végrehajtani egy mosoly, egy kedves gesztus egy mogorva emberen is. :)
VálaszTörlésMosolyogjunk hát! :D
Szia Kykky,
VálaszTörlésKöszi, hogy olvastál és kommenteltél.
Igen, azért is jutott eszembe ez a téma, mert annyira ritka az ilyen. Nem csak az hogy mondjuk te mosolyogsz rá másra, hanem a fordítottja is. Pedig aztán nem kerül sokba egy mosoly, nem?
A minao egyébként pont hasonló szituáció volt: buszon a bokor arcú sofőrre ráköszöntem kedvesen, ő pedig meglepődött. Látnod, kellett volna az arcát. 😃