Mo ro - Papírhalmok és Zúzmaralángok

Sziasztok, 

A Talking Blogs mai bejegyzése fejest ugrik egy sötét és iszonyattal teli világba: a dark fantasy világába. Egy olyan helyre, ahol a borzalom és a misztikum minden sarokban leselkedik, ahol boszorkányok járnak-kelnek az emberek között, és ahol a vízben csónakazás is rizikót jelent.

Fogadjátok sok szeretettel Mo ro-t a Papírhalom és a Zúzmaralángok nevezetű oldalak működtetőjét.

Sziasztok, Moro a nevem, egy ’96-os végzős bölcsész leányzó vagyok. Szeretek olvasni, leginkább a klasszikusok, a fantasy és a groteszk az, amiért rajongok. A klasszikusok mindig is jobban érdekeltek, mint a mai (szerintem) nem túl igényes kortárs irodalom. (Tisztelet a kivételnek, nagy hódolója vagyok Dragomán Györgynek is és a jó kortárs irodalomnak!) Szeretem bennük a letűnt korok „ízét”, hangulatát és szépségét. 

A fantasy engem is úgy magával ragadott, mint oly sokakat, ám a Harry Potter és a Gyűrűk Ura helyett az én nagy favoritom a Narnia, és a Végtelen Történet. A groteszket pedig írói példaképem és „hősöm” Boris Vian, ismertette meg velem, és bár sokan lehúzzák, mégis kiváló írónak tartom, aki szembe mert menni minden megszokott, klisés irodalmi világgal. 

Az olvasáson kívül nagyon szeretek rajzolni, és írni is, leginkább így tudom magam kifejezni.  Az írást olyan 2005 körül kezdtem el kisebb nagyobb történetekkel. Nagyon szeretem az állatokat, igyekszem óvni a környezetemet, és úgy is próbálok élni. 

Imádom a különböző kultúrákat, szinte mindegyik érdekel, de a szívemhez legközelebb Ázsia, azon belül Japán áll. Lenyűgözőnek tartom az építészetét a történelmét, a gésákat, és mindent ami a kultúrájukhoz tartozik, idén egy fél évig pedig lehetőségem nyílt japánra járni az egyetemen, a párommal. A másik nagy szerelmem a sakndináv mitológia és Norvégia. Egyszer szeretnék eljutni ezekbe az országokba.

Szeretem még a One Piecet és a Wolf’s Raint, a zenét, szeretek kirándulni, horgolni, kötni. Kicsit visszahúzódó vagyok, de nyitott minden felé, nem szeretek elsőre elítélni senkit semmi alapján sem. A jövőmet előre nem látom, de azt tudom, hogy boldogan szeretnék majd élni. 

A Te műfajod a dark fantasy. A mindjárt szóba kerülő blogok is ebben jeleskednek. Mi fogott meg ebben a műfajban? Mitől szeretsz ebben írni regényeket?

Szeretem a sötét, borongós hangulatú történeteket, mindig is volt nekik egyfajta misztikuma. Sokkal jobban érzem magam egy kissé sötétebb hangvételű regényben, ahol nem minden csupa vidámság, így testhezállóbb ebben a műfajban írni.

egyetértek, valahogy jobb a gonosz oldalra átállni és hagyni, hadd történjen valami rossz, valami életveszélyes, messze a rózsaszín happy end-től. engem, tudod, mi fogott meg ebben a műfajban? maga a gonosz, hogy határok és erkölcsök nélkül cselekedhet és rúghatja fel a normális kerékvágást

Kezdjük mondjuk a PAPÍRHALOM nevezetű bloggal.

Legelőször azt tűnt fel, hogy novellákat és verseket írsz. Honnan az inspiráció? Hogy hogy novellák ÉS versek is? mi vonz a versek írásában? Nem nehéz rímekbe szedni míg a novelláknál erre nem kell figyelni?

Az inspiráció még nagyon régről ered, verseket írogatni elég fiatalon kezdtem, és persze akkor még nem nagyon láttam ennek az összetettségét, csak a jó rímeket szerettem faragni. Igazából teljesen spontán kezdtem írni egyik nap egy pár soros verset, aztán olyan 2013 környékén megtaláltam egy oldalt, a Silver Raint (az oldal ma már nem él sajnos), ahol két másik lány is írogatott eléggé szuper verseket, és novellákat és fellelkesültem én is. Felvettem velük a kapcsolatot, és közösen írtunk arra az oldalra, aztán elváltak útjaink (az egyikükkel máig tartom a kapcsolatot), és úgy gondoltam csinálok egy helyet a verseimnek és novelláimnak.

Egyszer fizika dolgozatra is írtam valami jó kis darkos verset, a tanár pedig megkérdezte, hogy a dolgozat váltott-e ki belőlem ilyen letargiát. XD Vissza gondolva, így „felnőtt” fejjel kissé butus döntés volt, de hát ez a kamaszkor… :D

A versekben leginkább az a sok szimbolika és mögöttes tartalom vonz, hogy pár sorban és rímben ott van egy egész életnek a története, van dallamossága, és arra késztet, hogy olvassak a sorok mögött. Valami elképesztő szépeknek találom a verseket.

Valahol mélyen én is szeretnék ilyen ügyesen rímeket faragni. Anno úgy voltam vele, hogy több verset írtam, mint novellát, mert az túl rövid, stb. de olyan 16-17 évesen rájöttem, hogy a versek helyett novellákat is jó lenne írni. Megszerettem a novella írást is, de a versfaragás is közel áll hozzám, ezért gondoltam, hogy ha néha-néha fejbe vág a múzsám, akkor írok egy-egy verset is.

A rímekkel sosem voltak problémáim mindig sikerült megtalálom őket, számomra a legnagyobb kihívás az az, hogy olyan verset írjak, ami nem gagyi, és van is valami burkolt mondanivalója, miközben az ütemet is igyekszem tartatni, ha el nem felejtem. XD

Óh, hát akkor ez régről gyökerezik. Annak ellenére, hogy a verselés egyszerre nehéz, mint ahogy mondtad is, és gyönyörű, ügyesen bánsz a rímekkel.

És mik a tervek a regények, amiket írtam menüvel? Annyira kis édes a történet, és a mellékelt képek is. 😊

Ezek egyébként az első példányok mármint ezeket nem írtad azóta újra?

Ó igen, az első szárnypróbálgatásaim. Ezek a legelső példányok, mindegyikből, nem írtam át őket, bár kettőn idén elkezdtem dolgozni, az Angyal Táncon, és az Idő Kapuján, viszont azok ott porosodnak a gépemen, elég nehéz kihívás életképesebb köntösbe bújtatni őket. :D

Milyen volt vissza olvasni?

Elképesztően sokat röhögtem a legelső történetemen, össze se tudom számolni, mennyi logikai és időbeli bukfenc van benne. Na meg persze a fantasztikus helyesírás is tiszta vicces. Meg persze ilyenek is megfordultak a fejemben olvasás közben, hogy: jaj de gagyi, meg komolyan azt hittem, hogy ez jó ötlet? Minek ez a sok vér, mi ez a sok összevisszaság, hova kerültem? XD

És szerinted mennyit fejlődtél azóta? Bár már sejtem a fenti válaszoldból :D

Sokat fejlődtem azóta, és bár ez elég egoista kijelentés, tényleg így van. Sokat olvastam, több műfajban is, szélesítettem az érdeklődési köröm, rájöttem, miben áll egy világ felépítése, minek mennyire kell kidolgozottabbnak lenni, hogyan kell karaktert építeni.

Mit csinálsz manapság ezekkel a regényekkel? Elteszed őket emlékbe vagy újra írod őket?

Sajnos az első kis történetemmel azt a butaságot csináltam, hogy elkezdtem kiradírozni a lapokat, de aztán rájöttem, hogy jobb, ha megmarad és megnevettetek vele másokat, ma mást nem is csinálok vele. Van egy pár, amiket elteszek és nem is kezdem újra írni, de kettő tervben van, csak nem haladok velük.

Kíváncsi lennék rá, milyen lesz az újra írt változat főleg így, hogy elérhetővé tetted az eredetit, a legelsőt. 😊

Térjünk rá a rajzolásra. Említetted is a bemutatkozásnél, és külön menü alatt is szerepel, ami nem más, mint A szamárfüles oldalak. Mióta rajzolsz? Animében csak vagy más témában is mint csendélet...stb.

2009-ben volt az első komolyabb rajzom, ami nem pálcikaemberekből készült. Nem tartom magam nagy rajzosnak fejből mindenféle csálé alakokat tudok csak rajzolni, általában képekről szoktam nézni, és úgy rajzolok. Leginkább fanartokat szeretek lerajzolni, legyen az anime vagy valamilyen énekesről, színészről készült fanart. Csendéletet rajz órán csináltam és kaptam kedvességből rá egy 4-est. XD Bár majd egyszer mindenképpen szeretnék komolyabban is nekirugaszkodni egy csendéletnek is.

Pedig azért már az is említésre méltó, hogy fanartokat rajzolsz. Állítólag portrét nehezebb rajzoni, mint csendéletet.

Tervezed egyébként összehozni a regényeket a rajzokkal? Mármint rajzolsz e majd a regényeidhez?

Az Angyal Tánchoz rajzoltam is a fejezetek részeihez, de még igazából nem jutott eszembe, hogy mostanság is megcsináljam, de köszönöm, hogy eszembe juttattad! :D Most elgondolkodva ezen lehet lesz néhány rajz mondjuk a szereplőkről, de ez a jövő zenéje.

A másik blog, amit feltétlen górcső alá veszünk ma az pedig a ZÚZMARALÁNGOK.

Személy szerint odáig vagyok ezért a történetért. Nem csak a dark fantasy miatt, de a misztikumok miatt is. Honnan jött a Zúzmaralángok az ötlete? Vonzanak a misztikumok és a legendák?

Az ötlet nagyon régről ered, még az eredeti felállás teljesen máshogy nézett ki. Kezdetben a Fényhozók nevet viselte, de átdolgoztam. Eredetileg különleges képességű emberekről szólt volna, de rájöttem, hogy egyszerűbb lenne, ha valami kézen foghatóbbal foglalkoznék, így jutottak eszembe a boszorkányok. 

Ó, igen, imádom a misztikumokat és a legendákat, volt is régen egy ilyen oldalam, ahol ezekkel foglalkoztam, de ellustultam és megszűntették. Nagyon szeretném ezeket kicsit árnyaltan beleszőni a történetbe. Szeretem a néphitet is, és a babonákat, ezek közül néhányat szintén elrejtettem a történetben. Mivel több különböző nép lesz a történetben az általam ismert legendákat is szeretném kicsit megspékelve beleszőni.

Már az elején ellehetett kapni ennek a hangulatát, ami egyre jobban és jobban magával ragadott, ahogy haladt előre a történet. Bele tudtam magam képzelni a  mindennapjaikba, a templomba járásba és abba a parába, amit az újonnan oda költözött család, azaz Ahnn-ék, keltettek. És Te még megakarod spékelni ezt? Mikor jön a következő rész? :D

Hamár így szóba jött, mesélj egy kicsit Ahnn-ról: ő a családjából az egyetlen, aki normális életet akarna élni, és érintkezik emberekkel.  Be illesztettem egy rövid párbeszéd részletet, ami ezt teljesen jól le is írja:

Ahnn éppen kamaszodik, lázad, szeretné megismerni a világot, jóval fiatalabb a nővérénél, aki már belefáradt abba, hogy kirekesztik és megbélyegzik. Élni szeretne és tapasztalni, benne még ott lobog az a tűz, ami már a testvéréből kiveszett. Bátran szembemegy a társadalommal, és a falusi babonákkal, csak azért, hogy élje az életét.

Pont emiatt a kedvenc karakterem. Azért elég nagy bátorság a tökösség kell ehhez főleg abban a világban.

Na és a fiú, Gwynn? Mit lát a lányban, ami miatt képes kiállni érte, míg a falujában senki?  Lesz a két szereplőnk között szerelem? 

Gwynn szemében a lány más, mint a falubeliek. Látja Ahnn-ban azt a vágyat, amit ő is érez, ki akar szakadni abból a körből, amibe bele akarják kényszeríteni. Elege van a falujából és mindenképpen meg szeretné a lakosoktól óvni a lányt.

Talán fog szövődni némi szerelem köztük, egy kicsit vonzódnak is a másikhoz.

Tudtam, tudtam, hogy nem csak a közös lángolás és élni vágyás van közöttük. :D Amúgy elég merész ő is, nem? Mert azzal, hogy kiáll a lány mellett, konkrétan a saját falujával szegül szembe és kockára teszi a saját életét is.

Sajnos, pár fejezet van még csak fenn, de a Címtematika menü alatt látni is, hogy mik lesznek a soron következők. Mit tervezel a folytatásban? Mert ugye az utoljára feltett fejezet ott érvéget, hogy felbukkan Ahnn nővére, mikor megkérdezi a lánytól Gwynn, hogy boszorkány e.

A folytatást eléggé megnehezítettem a magam részére, mert én se számoltam azzal, hogy a tesója berobban a képbe, de hát ezek a szereplők csupa meglepetéseket tartogatnak nekem. :D Az biztos, hogy lesz szó a napéjegyenlőségről, Ahnn-t is érni foga meg egy két meglepetés a falubeliek miatt, tervezek egy jó alapos boszorkányégetést a faluban, meg persze mindenképpen meg fog jelenni Elias Hollson is, hogy kicsit bekavarjon a szereplőknek. Sok-sok csavart tartogatok még, és alig várom, hogy leírjam őket.

Hát akkor ez még csak a kezdet? 😊

Te tudnál élni abban a faluban? Te is bezárkóznál és egyből boszorkányégetésre szavaznál vagy mint a fiú, te is emberszámba vennéd a lányt és családját?

Én is ugyan úgy utálnám azt a helyet, mint Gwynn, minél hamarabb megpróbálnék elszökni onnan. Világ életemben utáltam az erőszakot, az oktalan erőszak és ítélkezés pedig teljesen ki tud borítani, egy nagyon szörnyű emberi tulajdonság ez. Mindenképpen megpróbálnám megvédeni azt, akit bántani akarnának, még ha nem is biztos hogy ártatlan. Inkább megvédenék mindenkit, minthogy egy ártatlannal végezzenek.

Bátor ember lennél akkor Te is. Már látlak is Gwynn oldalán, ahogy a levegőbe ütsz az öklöddel és fenhangon kiálsz másért. 😊

Ha borítót kéne tervezni ehhez a történethez, hogyan nézne ki?

Húha, ez egy fogós kérdés. Talán valami varázslatosat (na jó ez így idétlenül hangzik XD) Valami egyszerű és letisztult, amiben mégis ott lenne a lényeg. Semmi böszme, csilivili, aranyozott, kidudorodó felirat, fekete, valami füstös háttérrel talán, amiben valahol tűz is lenne.

Hm, elég jól lefestené a történet hangulatát és élénkségét. Tetszetős lenne.

Hamár a hangulatfestésnél tartunk, mi a helyzet a feszültségkeltéssel? Ugye kéz a kézben jár a dark fantasy világával. Miben áll, mi a nyitja, mitől mered égnek az olvasó szőre a karján? Mi a véleményed, tapasztalatod?

Fontos a megfelelő hangulat eltalálása, ahol olyan a környezet, hogy az olvasó is érezze, valami lapul a háta mögött. Az mindenképpen jó feszültségkeltés, hogy valahol akkor hagyjuk félbe a fejezetet, ahol valami izgalmas eseménynek van a tetőpontja. Az utóbbinál mindig tapasztalom, hogy jó megoldás. Semmiképp se feszültség keltés a darabolás és egyéb ilyenek inkább valahogy a pszichére kell a hangsúlyt fektetni, és lélekben borzongatni. Azt nehéz elmondani hogyan a legjobb, mindenkinek ki kell tapasztalni a saját stílusát.

Ezekkel én is egyet értek. Hogy nézne ki fényes nappal, csiripelő madarakkal egy horror film? :D

Volt-e olyan a regény írás alatt, hogy még magad is azt mondtad, hogy kiráz a hideg?

Ez még nem fordult elő velem, mert tudom összességében, miről szeretnék írni, és mi lesz a végén.

Még ennél a témánál maradva, szerinted mitől lesz élethű és badass egy rossz karakter? Mitől teszi őt rosszá/gonosszá?

Szerintem valamilyen szinten meg kell ragadni a személyiségét, a negatív tulajdonságait ki kell élezni. Fontos ismertetni mik a céljai, mi a saját igaza, ez szerintem egy pszichopata karakternél is megvan, hogy mi a célja az áldozatokkal. Például a Parfümben, na, az nagyon klafán volt kitalálva miért pont vörös hajú lányokat öl meg. És felettébb para is volt. A cél, a gonoszságának az egyedi oka az, meg a karakter rétegezése ami igazán jó rosszá teheti a karaktert.

Végül mesélj egy kicsit  a további terveidről. Miket tervezel a jövőben? 

A Zúzmaralángokat három nagy fejezetre osztanám fel. Az elsőben még ugye kamaszok, a Második Dalban már jóval idősebbek, és az utolsóban pedig egy elég sötét hangvételű lezárást szeretnék, de semmiképpen se szeretném abbahagyni.

Gondolkodom egy olyan menün is, ahol a szereplők lennének felsorakoztatva, de spoiler mentesen. Nem vagyok az a nagyon előre tervezgetős típus, szóval még nagyon én se tudom mik lesznek a tervek, majd spontánkodom valamit. :D

Biztos vagyok benne, hogy érdemes lesz rá várni. Én legalább is sűrűn befogok kukkantani. Addigis Mor ro két blogját ITT és EMITT tudjátok elérni és mazsolázgatni a már publikált fejezetek között. 

Szeretetttel:

Brukú

Share: