2018. november 22., csütörtök

, , ,

Adj kóstolót TAG

Szia Mindenki,
Ez a TAG egy kicsit nehéz olyan szempontból, hogy a blogon több, hosszabb-rövidebb történet van és nem egy, több fejezetből álló. Ez még nem is lenne gond, ha nem lenne mindegyik elkészült regény a favoritom. :)

Hosszas gondolkods után a kiválasztott, a Láttál e már valaha című, két részes regény lett. Ezt nem tag-re, vagy írói gyakorlatra készült, inkább a mitológia iránti érdeklődésem ihlette. Annak ellenére, hogy csak egy rövid egypercesnek készült, megszavaztátok a folytatását, és azt kell mondjam, örülök neki, mert így egy izgalmas, kerek történet lett belőle.

Javallatok


Előételként köszönd meg a kihívást annak, akitől kaptad! (Szóval csak az alapvető illem, remélem, ezt amúgy is mindenki magától megcsinálná)




Főételként kérdéseket szolgálunk fel, amikre a történetetek egy kiragadott részletével kell válaszolnotok! A részletek ne legyenek túl hosszúak, hiszen csak kóstolókról van szó, akinek ennyi alapján megtetszik a történet, az reméljük, úgyis el fogja olvasni ;)




Ennyi nyálcsorgató fogás után pedig mi mást lehetne a desszertként felszolgálni, mint hogy másoktól is kérünk kóstolót? Hívjatok ki ti is annyi írópalántát, amennyivel degeszre tömhetitek magatokat!




Ennyi finom kaja után pedig nehogy rosszul legyetek, felszolgálhatsz frissítőként +1 kérdést is, amilyen részlet téged érdekel azoktól, akiknek majd továbbküldöd a kihívást!

Finomságok


1) Mit jelent a történeted címe? Mutass be egy részletet, ami felfedi az olvasó számára, mire utal a cím.
A Láttál e már valaha...? cím magára a szirénekre vonatkozik, amiket a legendákból ismerhetünk. Elgondolkodva azon, hogy milyenek lehettek jött az ötlet, hogy válaszolva a kérdésemre, a központi témává teszem.

RÉSZLET: 
(...) Jóformán a víz szélét sem éri el, amikor kiabálni és hadonászni kezd a kezeivel, hogy magára vonja a figyelmét, de semmi haszna. Felkap helyette egy jókora követ, hogy oda hajítsa, csakhogy a mozdulat félbe szakad, amint Emma meghallja azt a dalt, amit a barátja is dúdolt egyik este, és meglátja a szirént. A döbbenettől a kavics hatalmas koppanással a földre esik.
Egészen eddig kételkedett az egészben, mert az ilyen teremtények csak fikciók, de most, hogy látja, földbe gyökerezik a lába a döbbenettől: A szirén magabiztosan úszik az őt váró férfi felé, mint a védtelen áldozatát becserkésző cápa, s áll meg előtte alig egy méterre. Aztán pár percig nem mozdul, csak megigézve bámulja az áldozatát, miközben lágyan ringatózik a folyó sodrásában. Még a zöldes árnyalatú, ormótlanul hosszú haja sem zavarja meg, ami a víz felszínén nyálkás hínárként lebeg körülötte. és tapad rá a csontos vállaira és a fedetlen melleire. Újból elkezd dúdolni. A hangja tompán cseng, amit a magas fák visszavernek, monotonná téve az amúgy egyszerű dallamot. Charles vállai erre látványosan ellazulnak, a feje pedig kissé előre bukik. A szirén elégedetten elmosolyodik miközben közelebb úszik a férfihoz. Ahogy megmozdul a hamvas szürke színű bőre lilásan meg csillan a nap erős sugaraiban, felfedve az egész testét befedő apró pikkelyeket. Lassan elkezdi megkerülni a férfit, hogy úszóhártyás, zömök ujjaival alaposan végig simítson a felső testén. Charles megkönnyebbülten felsóhajt aztán árgus szemekkel tovább figyeli a szirént, aki eltűnik a vízben, hogy kellő lendületet vegyen a látványos hátra szaltóhoz.

2) Miről szól a történet? Ragadj ki egy rövid részletet, ami az olvasó, megismerheti a fő konfliktust.

"Ez olyan, mint a... - elhallgat, ahogy keresi a szavakat - a függőség. Megtalál, aztán nem enged el, te pedig csak hajkurászod, mert létezni sem tudsz nélküle". - Ezzel a mondattal lehetne röviden összegezni a történetet, ugyanis arról szól, hogy egy nemzeti park vizébe beleesik a főszereplőnk, Charles, akit a fulladástól egy szirén ment meg, és mint később kiderül, mérgez meg, megpecsételve a sorsát ezzel. A felesége azonban rájön, igaz, az utolsó pillanatban, és a segítségére kel.

 RÉSZLET:
- Nem tudsz valamit sellőkről vagy valami hasonló mitikus teremtményekről? - hadarja egyből, bár nem szokása így rátörni a másikra.
- Most? Szabin vagyok, Emma. - A nő nem válaszol. - Ugye tudod, hogy nem archeológus vagyok, hanem történelem szakos? - megnyikordul az ágy, ahogy felül benne.  - Lássuk csak....
(...) - Nincs közük a zenéhez?
- Öm, nos, azok már a szirének - válaszolja hosszas gondolkodás és hümmögés után. - A görög mitológia szerint ők a varázslatos hangú, de gyilkos lények, akik elcsábítják a tengerészeket, majd nagy eséllyel megölik őket. Első sorban az énekükkel ugyebár, viszont már azzal behálózzák a szerencsétlen ha csak megérintik őt. Ugyanis ezzel egyfajta mérget juttatnak az áldozatba, amitől függővé válik és előbb-utóbb vissza tér a helyszínre. - Több alakban is ábrázolták őket, hasonlítva a sellőkhöz például, de azt hiszem pont a görögöknél voltak asszony fejű, madártestű szörnyek. -  megdörzsöli az arcát miközben ásít egy nagyot. - A leírtak alapján annyira büszkék és gőgösek voltak, hogy versenyre hívták a múzsákat, csakhogy vesztettek és büntetésül kényszerítették őket az előbb említett alakba. Viszont vissza tudják szerezni a lelküket ha feleségül veszi a szirént, belé szeret, megcsókolja...satöbbi, satöbbi.


3) Ki a főhős? Válassz ki egy rövid részletet, ami jól bemutatja, milyen is ő.
A főhös Emma, aki dacolva az ép ésszel és hitetlenségével a férfi után ered, és szembeszáll a szirénnel. Először teljesen másra gyanakszik abból, ahogy a párja viselkedése és hozzá való viszonyulása megváltozik, de aztán megmakacsolja magát és elkezd utána járni tüzetesebben.

RÉSZLET:
Ekkor akad meg a tekintete a széles, laposan kanyargó folyóban ácsorgó Charles-on. Mozdulatlan, a kezei lazán lógnak maga mellett, hagyva, hogy a hullámzó víz mozgassa. Rezignáltan beljebb sétál, aztán a folyót kezdi el lesni, mintha keresne valamit benne. 
- Mi a fene...? - pattan ki a kocsiból. Charles önszántából sose menne bele ruhástól a vízbe, mert allergiás arra, ha a farmerei vizet kapnak és ettől kissé szűkösebbek lesznek, megrázza a fejét, nem, itt valami nem stimmel, túr bele gondterhelten a hajába aztán sietősen elindul a part felé.


4) Hol játszódik a történet? Ha több helyen is, mutatsd be a leírások közül azt, ami a te kedvenc helyszínedet mutatja be.
A történet egyrészt a nagyvárosban játszódik, ahol élnek és dolgoznak a szereplők, másrészt pedig egy hatalmas nemzeti parkban, ahol csapatépítőn voltak és ahol a szirén él.

RÉSZLET:
Az ébresztő óra éppen újból elkezdi a hegedű lágy dallamát lejátszani, mire sikerül végre kinyitni a fáradtságtól nehéz szemeimet. A félhomályban úszó plafont bámulom hosszasan, laposakat pislogva, mire teljesen magamhoz térek. A dallam lejár, mire minden erőmet össze szedve képes vagyok az oldalamra fordulni és kinyomni az órát. A mozdulattól azonban egyből megérzem az izomláz tompa fájdalmát végig söpörni a karomon és az oldalamon. Felnyögök és vissza fekszem. Jesszusom, szuszogok bágyadtan, tegnap este is ennyire fájt mindenem? Elfordítom a fejem, így rá látok a szoba egyik sarkát elfoglaló gardróbra, a szét szórt ruháimra, a túra táskára és bakancsokra.

A folyó hűvösen ölel körül, rám tapasztva a farmerom. Kiráz a hideg, és lassít a mozgásban, de nem állok meg, mert ennél erősebben vonz a dallam. Pár méter után azonban a durva, kavicsos meder süllyedni kezd, amitől minden lépéssel egyre jobban elmerülök. 
 
5) Ragadj ki egy olyan részletet, ami egy olyan tárgyat/motívumot mutat be, aminek a történet folytatásában nagy jelentősége lesz.
Ez a zene lesz. Nem csak a szirének éneklése miatt, hanem onnan is az ötlet, hogy hallottam a My Jolly Salior Bold című zenét, ami teljesen benne ragadt a fülemben, és napokig ezt dúdoltam.

RÉSZLET: - Mi ez a dal? - kérdezi kíváncsian a barátnője, ahogy hallgatja a lassú ütemet, ami pár szólam után megismétli önmagát. - Sosem hallottam még.


6) Mutass be egy részletet, ami sejteti, mi az, amit a történeted fő mondandójának szántál.
A fő mondandója a történetnek az összetartás és a szerelem. Hogy Emma képes minden erejét bevetve szembeszállni egy olyan lénnyel, amiben nem is hisz, csak hogy megmentse a férfit.

RÉSZLET:
Emmára rá tör a hányinger látva, hogy ennyire a befolyása alá kerítette ez a szörnyeteg, és egyszerre fogja el a méreg és a féltékenység is, amitől letépi magáról a hosszú szoknyáját, majd gondolkodás nélkül bele gázol a vízbe.
Amint bele lép, a víz meglepetésérése elkezd látványosan vissza húzódni, mintha csak apály lenne, miközben a felszínén sötét lila színt ölt. Emma riadtan felnéz, így még időben megpillantja a rá vicsorgó szirént, aki magabiztos karmozdulatokkal mozgásra bírja a vizet, ami a magasba tör, masszív falat emelve közé és a letaglózva álló nő közé.

7) Oszd meg velünk a te kedvenc részedet a regényből.
Személyes kedvencem az volt, amikor Emma megküzd a szirénnel. Izgalmas rész volt, főleg azért, mert Emmának nem a víz a természetes élőhelye, és ezt a szirén szemrebbenés nélkül ki is használja.

Az egyre lendületesebb sodrás először keményen ellenáll, amitől megüti a vállait, mintha csak betonra ugrott volna, aztán meglepő hirtelenséggel magába szippantja, körbe repíti néhány alkalommal, megcsavarva a végtagjait, megtépve hosszú haját, hogy aztán kiköpje magából. Egyenesen a szirén nyálkás csúszós testére, ami úgy legyeskedi körbe Charlest, mintha friss házasok lennének. A lendület akkora, hogy mind a ketten a víz alá merülnek.
       Emma lába alól a talaj kiszalad, feje tetejére fordul minden, ami miatt nem tudja fel lökni magát a felszínre. Ezt kihasználva a szirén rámarkol a lábára, és egy erős rántással még mélyebbre húzza őt. A csapdába esett nő kapálózni, vonaglani kezd, amitől rövid időn belül kifullad, és zihálni kezd még jobban rontva a helyzetén. Kényszeríti magát, hogy lenyugodjon és a lábát satuként tartó szirénre koncentráljon. Teljes erejéből rúg egyet, még egyet aztán még kettőt. A fogás egy rángással enged a szorításból, így Emma egyből kiszabadul. Mire a víz fölé dugja a fejét, lángol a tüdeje, csillagokat lát és az egész teste reszket az erőfeszítéstől. Mégis minden erejét össze szedve megveti a lábait a kavicsos mederben, és még épp időben emeli maga elé védelmezően a kezeit, amikor az agresszív szirén kertelés nélkül neki ront. A rémült nő arrébb ugrik, miközben elfordítva a fejét meglendíti az ökölbe szorított jobb kezét. Az ütés azonban mellé megy. A lény egy kárörvendő nevetés kíséretében megfordul és ezúttal hátulról támadja meg a félelemtől reszkető nőt. Emma ismét lendíti az öklét. A lendületes ütés azonban lecsúszik a lény nyálkás, csontos arcáról és egyenesen a kopoltyúiba csap. A szirén rángatózva felvonyít, a nyakához kap és megfeszítve a hátát vergődni kezd.
      Emma tanácstalanul hátrébb húzódik, aztán sarkon fordul, és a férfihoz siet.
- Kérlek, ébredj fel. - könyörög megtapogatva a férfi izzadó homlokát, söpri félre gesztenye barna haját, hogy megkísérelje magához téríteni. Ő azonban nem reagál....


Bízom benne, hogy ezzel a TAG-gel felcsigáztam annyira az érdeklődéseteket, hogy elolvassátok a teljes regényt.

Szeretettel:
Brukú
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése