2016. október 8., szombat

Szépség és a Szörnyeteg - Harmadik rész

Mire utol érem az erdőben már bekerítette őt egy girhes farkas horda. Ruhája szét van tépve, kócos haját hódara áztatja. Kétségbe esetten próbál menekülni, de a vadállatok gyűrűje szorosan körbe fogja már. Neki ugrok a farkasoknak.
Az egyik csontos hátúra érkezek, amibe mélyen bele karmolok majd felszántom a torkát. Rávetem magam a legközelebbire, aminek foltokban már ősz a csapzott szőre. Bele harapok a fülébe, mire az felvonyít és vergődni kezd. Leesek róla, így egyből másik kettő, habzó szájú farkas rám támad. Egyik bele mar a karomba míg a másik a kabátomat marcangolja szét apró darabokra. Rúgkapálózásba kezdek, amitől telibe találok egy állkapcsot, egy bordát és talán egy lábat is. Nehézkesen ugyan, de lerázom magamról ezeket az éhes korcsokat. Azok vérző pofával, nyüszítve eliszkolnak, én pedig egyből Bellet keresem.

A zihálásomtól a lehelletem fehér pára foltban száll fel, amin keresztül bámulva meglátom őt egy közeli vastag fenyőfa mögött. Reszkető kezekkel idegesen tördeli a fa durva kérgét miközben hol az össze vérzett és széttúrt havat, hol pedig engem néz. Nem tudom értelmezni az arcát. Félelem? Kétségek? Undor? Aggodalom? Aztán kis hezitálást követően megindul felém, hogy segítsen betámogatni a kastélyba.
Amint sikerül befektetni a kanapéra Bellának és Mrs Potts-nak, mindketten egy szó nélkül a dolgokra sietnek: Mrs Potts a kandalló és a fás kamra között szaladgál, míg Belle kartávolságra le ül mellém ölében egy jókora tál foró vízzel, meg tiszta kendővel. Megrázom a fejem, hogy ne nyúljon hozzám, de ő ügyet sem vet rám, és máris elkezdi tisztogatni a sebeimet. A maró érzés azonnal belém mar. Felhörgök a fájdalomtól, ami minden egyes érintésnél egyre rosszabbnak tűnik. Mrs. Potts, a már lobógó tűz mellől felém sandít, hogy rosszalló pillantásokkal sújtson, de amikor Bellere pillant ellágyul a tekintete. Ekkor ugrik be, mit is kellene tennem. Hogy mit kellett volna tennem, már az elejétől fogva. Egy nehézkes fejbiccentéssel magam mellé kéretem Mrs Pottsot. Oda súgok neki egy két szót, mire sokat mondóan bólint, s izgatottan eligyekszik.
Megvárom míg kiér a konyhába aztán fordulok csak Bellhez:
- Rendezek egy bált. Holnap este, csak kettőnknek. - jelentem ki egy önelégült mosollyal. Hirtelen úgy érzem, hogy nyeregben vagyok, hogy ez lesz a megoldás a gondjaimra.
- Miért? – kérdezi értetlenül, de nem néz fel a véres rongyról, inkább elkezd a szélével úgy babrálni, mintha valami érdekeset látna rajta.
- Mert megmentettél.- hazudom egy szemrebbenés nélkül.
- Rendben van. – szólal meg hosszú percekkel később. Hangja olyan halk, akár egy szellő suhogása. Újból bele mártja a rongyot a már elszineződött vízbe és csendben tisztítja tovább a sebeimet.
A bálra a konyha fényűzően feldíszítette a kastély minden zugát virágokkal, gyertyákkal és lufikkal. A klasszikus zene lágyan dalol a kandalló lobogó tüze mellől, mi pedig harmadszorra táncoljuk el a bécsi keringőt a csillogósra polírozott táncparketten. Bellenek vetettem egy sárga habos-babos estélyi ruhát, amit – örömömre- fel vett, Mrs Potts pedig gondosan befonta és feltűzte a haját, amibe citromsárga virágokat kötött. Bámulatos az eredmény, meg kell hagyni. Mrs. Potts engem sem kímélt, szabatott rám hófehér inget, tintakék nadrágot és hozzá arany gombokkal díszített  frakkot. Kényelmetlen, de mindent meg kell próbálnom.
A zene véget ér, Belle pukedlizik, én meghajlok majd kiveztem az erkélyre egy kis friss levegőt szívni. A hó újból elkezdett szállingózni az éjszakai homályban, kellemesen csípőssé varázsolva az éjszakát.
- Belle, mondd csak, szeretsz itt lenni? – kérdezem, s inkább a távolban mozgó állatok árnyékait nézem, hogy palástoljam az idegességemet. - Elvégre nem kezdődött valami jól a kapcsolatunk.
- De sok minden változott, és  – válaszol egy kis gondolkodás után – megkedveltem ezt a kastélyt.
- Szeretném neked ajándékozni a könyvtáramat. Láttam, hogy mindig olvasol valamit, nekem meg úgysem kell annyi könyv. - A hír hallatán vidámal felsikolt és a nyakamba ugrik.
Az ölelése óvatos és egyszerre határozott is. Érzem, ahogy a nyakam köré fonja apró kezeit, ahogy a fülembe szuszog vidáman és érzem a testéből áradó forróságot. Istenem, milyen régen volt, hogy valaki hozzám ért... A kellemesen idegen érzéstől vezérelve magamhoz szorítom vékony kis derekát, ekkor azonban megérzem a lágy rózsás illatát...
- Egy db szirom levél!üt keményen mellbe a valóság.
Elengedem a lányt, aki mosolyogva veszi le vállaimról a kezeit. Épp szólásra nyitja a száját, mire én előre hajolok, hogy megcsókoljam. Belle azoban ijedten elhúzódik tőlem, és hátrál egy lépést.
...

- Mi a baj? – szegezi azonnal a kérdést a Szörnyeteg a rettegő nőnek.
- Én.... én nem...– dadogja a kellemetlen meglepetéstől Belle. Most meg mi ütütt belé? Az előbb még kedves volt, most meg...?
- Azt hittem, megbocsáltottál. – csitítja le a hangját, de így is kihallatszik belőle a hirtelen támadt ingerültség.
- Igen, meg, de..... – megrázza értetlenül a fejét, így kipotyog egy-két virág dísz a hajából.  - Ez még nem jelenti azt, hogy.... hogy megakarlak csókolni.
Válasz helyett a Szörnyeteg felemeli a kezét, hogy eltűrje a kiszabadult hajtincseket, de Belle egy gyors mozdulattal elüti magától, s sietve hátrálni kezd tőle. A korlát azonban keményen megállítja. Riadtan felnyög. Ezek szerint erre ment ki a játék? világosodik meg, ezért volt hirtelen kedves velem eddig? A Szörnyeteg már trappolna is utána mire Belle újabb irányt vesz, kitérve ezzel előle és átmenekül a terasz másik végébe.
A manőver egészen addig sikeres, míg a hóban meg nem csúszik a lába, és neki nem esik a korlátnak. Felszisszen az éles fájdalomtól és egyből a bordáira szorítja a reszkető kezét. A Szörnyeteg mit sem törődve ezzel durván megragadja a karját és úgy forgatja, hogy szembe legyen vele. Belle felsikolt egyrészt a fájdalomtól másrészt pedig a félelmtől, mert ismét az a szörnyeteg lett belőle, aki volt.
- Én... én nem tudlak szertni, ha nem hagyod. – hadarja, hogy időt nyerjen miközben a vállát szorító mancsokra néz. - Már pedig egyáltalán nem hagyod!
Erre ő vicsorogva közlebb húzza magához, és meg is rángatja. Alig pár centire van egymástól az arcuk, így a rémült Belle látja a Szörnyeteg kitágult pupilláit, az idegességtől reszkető ajkait, és érzi a forró lehelletét magán.
- Te ezt úgy sem érted. Nem téged átkozott el....–  vágna vissza a válasszal mire Belle letöri a korlát egyik kiálló darabját, és a mellkasába állítja.
...

A korlátra rogyok. A fájdalom villámcsapásként terjed széd a mellkasomban majd árad szét minden porcikámba. A szikladarab köré fonom a kezem, hogy kihúzzam, de ekkor kivágódik a terasz kétszárnyas ajtaja és egy férfi jelenik meg nyomában a tiltakozó Konyhával, akik jajveszékele igyekeznek megfékezni őt. Ahogy meglátják, mi történt mindenki elhallgat.
- Ezt nevezem – töri meg a halálos csendet a férfi. Magas és izmos, fekete haja tökéletesen rendezett a tökéletes fején, így egy szál sem lóg az önelégült, frissen borotvált arcába. Fehér ingje makulátlan, mint ahogy a barna nadrágja és csillogóan tiszta csizmája is. – A leendő feleségem egy vérbeli vadász.  – s ezzel elégedetten megindul Belle felé.
- Segítség!  - kiált ijedten a Konyhának a lány miközben megtámaszt a vállával és nyomni kezdi a sebet. – Guston! Valaki! – sikolt tovább.
Mozgolódás támad, léptek zaja cikázik ide-oda a háttérben. Ekkor értem meg: Belle utál, és talán fél is tőlem, mégis segít rajtam. Ez az önzeltenség? Szóval ilyennek kellett volna lennem nekem is?

- Ssssshaj... – nyökögöm tehetetlenül – sajnál...hlom... -  folytatom, de a hasogató fájdalomtól egyre csak elmosódik Belle kétségbe esett arca és a havas táj. A lány erre válaszol valamit, de Guston hatalmas kezei megmarkolják, s aztán vonszolni kezdi őt. Messze tőlem. Felé nyúlok, hogy megvédjem, de amint teszek egy lépést összecsuklok majd hangos puffanással elterülök a földön. Hallom Belle sikítását, és Guston diadalmas kacagását mielőtt elájulnék a vérveszteségtől. 

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Pár napja már beleolvastam néhány egypercesedbe, aminek vége egy feliratkozás lett. Ma értem el a Szépség és a Szörnyeteghez - mily meglepő.
    Még nem értem a végére - ugyancsak váratlan információ -, de úgy érzem, most kell szólnom.
    A második fejezet, ha jól néztem, egy az egyben ugyanaz, mint a harmadik eleje! o.O
    A másik, amire szeretném felhívni a figyelmed, hogy: - 1 db szirom levél! helyett - Egy darab szirom/sziromlevél! sosem írjuk ezt számmal, és a rövidítés is kerülendő ;) és ott van még a "Belle pukedlizik,én meghajlok" szőrszálhasogatásnak tűnhet - és nem állítom, néha nem tévesztek én is -, de így, sorkizárttal nagyon feltűnő, hogy hiányzik egy szóköz :')
    A harmadik oka, hogy ide írtam az utolsó sorok, a fordulat! Eddig úgy követte az ismert jelenetek sorát, hogy láttam is magam előtt a karaktereket!
    Már rohanok is a következő fejezethez! :D

    üdv, Zsazsi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsazsi!

      Nem, nem szőrszálhasogatásnak. Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem. A napokban ki is javítom!

      Kellemes hétvégét:
      Brukú

      Törlés