Pisztoly bőrébe bújva

Shane dúdolászva az egyik kedvenc mesélje dallamát, keresgéli a gördeszkáját a nála kétszer nagyobb dobozok és zsákok között. A kora nyári nap magasan jár, így a tető ablakon keresztül csak úgy ömlik be a fény a fullasztó meleg padlásra. Szinte alig látni a padlót, annyi minden felkerült ide az évek során, mégis a pókhálókat leszámítve rendezettnek tűnik.
Újra kezdi a dallamot, ahogy át lavírozik a másik sarokba, hátha ott nagyobb sikerrel jár. A Shane kinőtt ruhái feliratú zsákok közt túrkálva azonban ráakad egy tölgyfa dobozra, amit figyelmen kívül is hagyna ha a doboznak nem lenne hívogatóan díszes a teteje, fémből a szélei, a zár és annak kicsit kampója. Felmarkolja, hogy aztán letegye az egyik könyv kupac tetejére.
...

Hirtelen rázkódni kezd minden. Felébredek, s már kezdem azt hinni, földrengés van, de aztán kinyílik a dobozom teteje... A harsány fényben meglátom Shane kicsi kerek arcát, barna kócos haját és kék szemeihez illő galléros pólóját.
- Óh... ez rosszabb, mint ha reszketne a főd. – rossz előérzet kerít hatalmába, hisz’ pont azóta rejtegetnek itt fönn, mióta megszületett Shane. Megacélozom magam, hátha annyira bele szorulok a karcsú formámra kialakított bélésebe...
           A fiú apró, húsos ujjainak ez azonban nem jelent akadályt. Tátott szájjal a magasba emel, s úgy dönt, hogy megvillanjon tiszta felületemen a napfénye. Megpróbálok kicsúszni a melegtől izzadó kezei közül, de öreg lomhaságom miatt semmire nem jutok. Ismét.
- Őrmester, fülest kaptunk a két bank rablóról. – kezdi hirtelen a játékot.
- Indulás. – válaszolja „mély” hangon. Aztán el kezd futosni, dobozokat átugrálni, engem pedig magával rángat.
Fut néhány kört majd elbújik az egyik rakás zsák mögött. Lábával kirúg, így feldönti a falnak támasztott síléceket.
- Willsont eltalálták! – kiáltja bele a kezébe, mintha csak egy voki-tokit tartana. Felemel, és a lépcső feljáróra irányít.
- Mit művelsz ott fenn? - felkiabál az anyja vékony, vidám hangján.
- Csak elkapok egy két betörőt, és jól lelövöm őket. – kiáltja vissza majd újból célra tart.
– Na, oszt felejtsd el.  – szólok rá miközben direkt lejjebb csúsztatom a csövem, hogy még véletlenül se arra célozzon, amerre akar.
- Hogy mit csinálsz? – sietős léptek zaja hallatszik - Azonnal dobj el mindent, és gyere ide. – anyja hangjából a rémület egyre jobban kicseng.
- Hallgass anyádra... – kontrázok rá, de félbe szakít.
- De hát Anya... úgy sem találom a gördeszkát – panaszkodik elnyújtva a szavakat.
- Ott van a mögötted lévő sarokban, a szétesett pingpong asztal mögött. És most tünés innét, neveletlen kölyök. – ripakodok rá egyre türelmetlenebbül.
- Bamm- bamm – utánozza a lövés hangját, majd fedezékbe bújik. Aztán úgy csinál, mint aki ki cseréli a tárat majd megpróbálja felhúzni a kakast.
- Atyám, most segíts! – imádkozom, hogy legyek elég rozsdás és ne működjek.
- SHANE – ordít az anyja hisztérikusam  a lépcső aljáról. – HA MOST AZONNAL NEM JÖSSZ LE, NEM KAPSZ EGY DARAB FAGYIT SEM A NYÁRON.
A fiú annyira azzal van elfoglalva, hogy két kézzel hogyan tudná felhúzni a kakast és egyszerre megtartani engem, hogy nem válaszol.
- Shane. Shane! – sikerül valahogy felhúznia a kakast. – Nem fogom tudni vissza tartani a golyót, nem vagyok fiatal.
- Kérlek kölyök, ne tedd! – könyörgök, ahogy ismét a feljáró felé tart, folytatva a fegyver harcot.
A lépcsőfokok megnyikordulnak... Előbb egy, aztán mégegy... Igyekszem kilökni a pöcköt, ami megtartja a táram. Aztán hallani az anyja halálra ijedt zihálását. A pöcök nem mozdul.
- Fiam, hallottad? - mostmár alig pár méterről érkezik a kérdés.
        A fiú felocsúd anyja fenyegető hangjára, s még mielőtt az fel nézne a padlásra, elhajít a sarokba és valósággal vigyázba vágja magát.



Share:

4 megjegyzés:

  1. Kedves Brukú!
    Remélem megkapod ezt az üzenetet és el is olvasod. Arra szeretnélek kérni, hogy nézz be a blogomra és olvasd is el az egészet. Nagyon örülnék neki, ha eljutna ez a történetem sok emberhez. :) Még eléggé kezdő blogoló vagyok, szóval bocsi azért ha az elején még nagyon uncsi a történet, de még nem nagyon tudott kibontakozni. Azért remélem elolvasod és tetszeni fog.
    Miss Alison**
    Blogom: www.belnaploja.blogspot.hu

    UI.: vagy esetleg egy cserében is benne lennél? válaszolj a blogomnál :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Miss Alison,

    Válaszoltam a blogodnál, úgy biztosan megkapod, de itt is válaszolok. :)
    Délután fogom tudni átböngészni az oldalad, és utána válaszolni. Addig viszont tudnál szempontokat adni, hogy miket nézzek vagy mik alapján válaszoljak?

    Nagyon köszi.
    Szép napot kívánok
    Brukú

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia, értékelés és kritika együtt :) és kitettelek ;)

      Törlés
  3. Szia Alison,

    Akkor igyekszem emailben válaszolni a napokban.

    És köszönöm, hogy hozzám (is) fordultál ilyen kéréssel. Megtiszelő. :)

    Nálam is kint vagy.

    Legjobbakat:
    Brukú

    VálaszTörlés

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Tartalomjegyzék

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései