- Távozz tőlem, bármi is vagy,tisztátalan lélek,minden
sátáni hatalom,minden pokoli támadó és minden gonosz
légió,szekta,gyülekezet.... Így átkozott sárkány és ti ördögi légiók
megparancsolom,hogy hagyjátok abba az emberi lények becsapását és ne
ömlesszétek rájuk az örök kárhozat mérgét. Tünj el Sátán,ravaszság és minden
csalás mestere,ellensége az emberi üdvözülésnek.Törj meg Isten mindenható keze
alatt,remegj és menekülj amikor segítségül hívom e Szent és Rettenetes
nevet,amitől még a pokol is megremeg.Az ördög csapdáiból ments meg uram őt,és
add hogy békében és szabadságban szolgálhasson téged. Kérünk téged
hallgass meg minket. " Exorciziamus- részlet"
A
szavak méregként hagyják el a férfi száját, amiktől olyan bizsergés lepi el a
testem, mintha ki akarná szívni belőlem az
életet. Hátrébb lépek, de úgy zuhanok a földre, mintha egy darab rongybaba
volnék. Nyüszítve megpróbálok újból és újból felállni, de minduntalan összeesek.
- Távozz tőlem, bármi is vagy, tisztátalan lélek...
– hadarja előröl, amitől a lábaim ólom súllyal kezdenek a padló kemény, szálkás
deszkái közé süllyedni.
- Mi...?– ijedten
kapkodom a fejem a lábam és a szoba között. - Ez...ez hogy lehet?
- ...Az ördög csapdáiból ments meg uram őt, és
add hogy békében és szabadságban szolgálhasson téged. Kérünk téged
hallgass meg minket.– folytatja határozottan.Vicsorogva
a keresztet a magasba emelő, egyre lendületesebben kántáló férfira nézek.
- Te
kis... - szakít félbe az ablakokat feltépő hideg szél, ami olyan erővel tör be
a helyiségbe, hogy a függönyök a magasba lendülnek. - Most már elég legyen
ebből. – szegezem a férfira újból a tekintetem, aki hatalmasat nyelve néz az
ablakokról vissza rám. Egy kicsit topog egy helyben félelmében, ám ekkor megakad
a szemem a mögötte heverő kiságy
széttört rácsain. Mindegyik egy-egy tőrként ácsorog a foglalatában alig pár
centire tőle. Elégedetten kifújom a levegőt mielőtt erősen koncentrálva oldalra
biccentem a fejem. A faléc lustán megmoccan, de ki nem szabadul.
- A
szentségit. – szorítom össze a szemem, és próbálom kizárni az egyre hangosabb
imát a fejemből. Erőt veszek magamon, és újból próbálkozom. A léc ezúttal puska
golyó gyorsasággal a férfi kulcscsontjába fúródik. A rémülettel vegyes pániktól
elakad a szava. Csak megmarkolja a vállát, nyomni kezdi a sebet, s hátrál pár
lépést.
A
pillanatnyi csendet kihasználva oda botladozom hozzá. A férfi rémültem hátra
hőköl tejesen megfeledkezve a mély sebről. Torkon ragadom úgy nyomom a falhoz.
Hideg ujjaim szilárd vége szinte átérik a forró, vértől ragacsos nyakát.
Elkerekedett szemekkel kap a kezem után, de úgy siklik át az ökle a csuklómon
mintha csak sűrű ködbe markolna bele. A félelem szikraként cikázik elkerekedett
szemeiben. Most először látszik rajta, hogy halálra rémült. Ahogy egyre jobban
tátog fulladozva úgy egyre hevesebben kezd rúgkapálni a levegőben. Felborítja a
mellette álló alacsony könyves polcot, szerte szét rúgja a játék kockákat a
földön. Aztán széttörik valami a háta mögött. Éppen a másik kezemmel is
rászorítanék a nyakára, amikor lángra lobban a virágmintás tapéta.
- Ne... –
lököm félre a férfit, aki a földön elterülve görcsös köhögésben tör ki. Riadtan
a rongyos hálóruhámért nyúlok, hogy legyezni tudjam valamivel, de semmi
hatása. Átrohanok a szobán, és az ajtó felé nyöszörögve kúszó férfin, hogy
felmarkoljam a szoba másik sarkában heverő pokrócot, de mire vissza fordulok a
szoba majdnem teljes egésze már lángokban áll.
- NE!
– sikoltok fel újra meg újra. Csak kapkodom a fejem, és
érzem, hogy a szobával együtt én is elpusztulok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése